Ez egy tollas blog .......................

.................................

2012-01-29T13:44:00.000+01:00

“Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.” (Kempis Tamás)

Ez a kívánságom az Új Évre

2011-12-31T20:05:00.001+01:00

Rozi küzdj!!!!Rozi küzdj!!!!Rozi küzdj!!!!Rozi küzdj!!!!Rozi küzdj!!!!Rozi küzdj!!!!Rozi küzdj!!!!

Rozi maradj velünk!!!!Rozi maradj velünk!!!!Rozi maradj velünk!!!!Rozi maradj velünk!!!!

Rozi ne add fel!!!!Rozi ne add fel!!!!Rozi ne add fel!!!!Rozi ne add fel!!!!

ROZI NEM HAGYHATSZ ITT MINKET!!!!!!!

Luciano Pavarotti - Ave Maria

2011-12-23T20:01:00.000+01:00

Áldott, békés Karácsonyt kívánunk embernek és tollasnak!!!!

Mizo és a madarai

Hétköznapok.....

2011-12-01T10:41:00.001+01:00

Rohannak a napok, közelednek az ünnepek, bár nekem semminemű ünnepi hangulatom nincsen.

Mami javulgat. Le kellett ülnünk vele és szépen elmagyarázni, hogy vagy megpróbál valahogyan némi önállóságra szert tenni, kijárni a mellékhelyiségbe, sokat fenn lenni és nem feküdni, hogy erősödjön, elfoglalni magát napközben, míg mi dolgozunk vagy meg kell lépnünk azt, amit egyikünk sem szeretne: be kellene mennie valamilyen ápoldába, amíg magára nem talál. Elmondtuk, hogy értse meg, ez nekünk sem egy élmény, de felelősen úgy otthon hagyni, hogy nem vagyunk biztosak benne, hogy fel tud kelni, szóval azt nem lehet. Megértette, bár első körben a szegényházat meg hasonló marhaságokat emlegetett, végül is dűlőre jutottunk. Lehoztuk neki a járókeretét és szépen, lassan megpróbálgatta használni. Papának már a héten nem kellett bejönni dolgozni minden nap, mert sajnos munka egy szál sincs, úgyhogy felügyelt rá, adott neki ebédet, de ma és holnap teljesen egyedül kell eltöltse az idejét, míg haza nem érünk. Szerencsére Katus azért nem hajnalban jár dolgozni, addig, míg otthon van rá tud nézni, aztán majd így valahogyan alakulgat a dolog. Minden esetre látjuk, hogy igyekszik és meg akar gyógyulni. Persze ezzel együtt a délutáni-hétvégi teendőim vele nem csökkentek nagyon, mert fürdetni ugyanúgy kell, mindent a keze ügyébe készítek, szóval akad azért tennivalóm, de végül is ez egy megnyugtató megoldás mindannyiunk számára. Szentül megesküdött, hogy mostantól a távoli jövőig tartózkodni fog mindenfajta tornász-, légtornász és akrobata mutatványtól kutyával vagy anélkül. Igazi megoldást nekünk már csak a költözés adhat, ahol egy szintre kerülünk, nem kell 3 szinten rohangálnom, mint a mérgezett egérnek, mert bizony nekem meg attól van teli a hócipőm.

Van azért a dolognak besenyős oldala is, már mért ne lenne!!!!!:-))) Ez a fenti felállás a VV-ban úgy néz ki, hogy mami a nappaliban nézi a tv-t, mit nézi, üvöltve hallgatja!:-))) Olyan szinten hangosan, hogy egymás szavát sem értjük, magunk között is ordítozunk, ha viszont elfogy a türelem és lehalkítjuk a tv-t ő azt azonnal szóvá teszi és kezét hallókészülékként a füle mögé hajlítva próbálja megérteni a tv-ből jövő hangokat. Ennek egyenes folyományaként a nappali mindenki számára TT (tiltott terület), mindenki menekül valamilyen szobába ahol csend van és némi nyugalom. Sajnos az összes tv-nk közül egynek sincs fülhallgató dugója, hogy ettől a rémületes zajtól megszabaduljunk. Talán még a papa bírja a legjobban, tekintve hogy ő nagyot hall, de néha még neki is sok. A dolog szombatonként teljesedik ki igazán, mikor a tv-hez a laptopon lóverseny is társul, akkor az életkép úgy néz ki, hogy a fején a fülhallgatóval nézi a lovit, de ott csak félóránként mennek a futamok, a köztes időben a bömbölő tv köti le a figyelmét és hát jaj annak, aki el akarja kapcsolni. Nem semmi itt nálunk egy hétvége!:-)))) Hétfőnként szinte pihenni járok be a munkahelyemre.:-)

Reggelente mosom az 5 kis muki edényeit, mint Hófehérke a törpék táljait. Merlint ki szoktam hozni magammal, egyre jobban szokunk össze, nagyon rendes kis királylány, leszámítva hogy van néhány dilis szokása (pl. utálja, ha telefonálok és úgy dönt, hogy már nagyon régen beszélek, akkor elkezdi a fülemet húzgálni vagy az ujjamat rágcsálni, hogy fejezzem már be), de a többi viszont hihetetlenül kedves. Azt mondhatom, hogy kb. Lacus unokám 2 éves szintjén van jelenleg, rengeteg mindent megért, szót is fogad illetve visszajelez. Teljesen értelmezhető testbeszéde van, ami szintén jelentősen megkönnyíti az egy hullámhosszra való kerülésünket. Alakul a beszéde is, sokszor hallom a konyhából, hogy ő a szobában Hegyi Beszédet tart a többieknek. Végtelen sok szeretet és kedvesség van benne, egyszerűen sokszor megdöbbenek, mennyire okos és intelligens.Kezd érdeklődni Lacus (vagy Lacus vacsorái) iránt, a hétvégén elkezdett közelebb is menni hozzá, bár még nem üldögél mellette, mint Sámi vagy a sapisok, de bántani sem akarja. Szerencsére a kisfiú tudja, hogy a szürke tabu, nem piszkáljuk és nem nyúlkálunk feléje. Ebben a mi esetünkben Merlinnek kell megtennie az első lépéséket, miután megtapasztalta, hogy a gyerek nem veszélyes rá nézve, neki kell közeledni, mi csak utána lépünk.

Sámikám a méltó párja, ő is kijöhet reggelente, míg a kajájukat megcsinálom, odadugja a csőrét a nyakamhoz-arcomhoz és szépen hosszan adja a puszikat. Persze én is igyekszem mindkettőnek minden módon kifejezni a szeretetemet. Sámson és Lacus továbbra is a legnagyobb békében és szeretetben élnek, sőt most hétvégén, mikor a kisfiút fektettem, Sámi is rohant az ágyra, felült a párnára és úgy gondolta, elalszik ő is vele együtt, ami viszont sajnos nem lehetséges.

Morzsikám a szokott formáját hozza, továbbra is a bal vállam a bérelt helye, áhitatosan nekidülti a csőrét az arcomnak és úgy pihenget. Meg néha morogva akarja a kezemet elkapni, de halk és kedves szóval azért le lehet csillapítani, sőt olyankor azonnal dugja is a csőrét egy puszira.

És hát a kicsik............. hát ők egy külön fejezet! A válás 2 napig tartott, Bubi jobban élvezte, mint Csibészke. Amikor először összeengedtem őket, Csibi olyan volt, mint a gáncs nélküli lovag és amikor Bubus bement aludni futólépésben követte, nehogy ő máshol éjszakázzon, nagyon vicces volt! Azóta, ha úgy látom, hogy megint kezdi, csak szépen megmutatom neki a büntikalitot és azonnal visszavesz, remélem így is marad ez a dolog és lassan a párzási idő végére érünk.Azért nagyon kis ganyé, mert most az éjszaka leple alatt gondolja becserkészni Bubikát, hogy a hátára pattanjon, aki viszont elegánsan ellép és Csibészke kevésbé elegánsan félre lépve, mint a szárnyaszegett sas lezuhan a kalit aljába majd jól hallható anyázások közepette mérgesen mászik fel a kalit oldalán vissza a rúdra.

És a végére a legeslegjobb, ami velem történhet, hát ezt el kell meséljem!!!!!!!!!!!!!!

Lacuska nagyon szereti ha mondókázunk és énekelünk. Van egy könyve, a hóna alá csapja és hozza, hogy "Mama, verseljünk!":-)) Teszi ezt a nap bármely szakában, igazán egész nap is elfoglalhatnánk magunkat ezzel. Na mármost esténként, fürdés után mikor már csak a nagyok vannak kinn, összegyűlünk mind az öten és indul a vers, mondóka és ének. Mikor először csináltuk, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ülünk kettesben az ágy szélén és a tollas banda lassan odaverődik hozzánk, mindenki keresett magának egy helyet és hallgatták ők is a verseket és az éneket. Persze mindenki a maga módján: Morzsi a bal vállamon ült és szinte tátott csőrrel figyelt, Sámson Lacuska mellé telepedett, aki időnként megsimogatta vagy nyomott egy puszit a búbjára, Merlin először a fotel támlájáról hallgatta, majd egyre közelebb jött és a bal alkaromon elhelyezkedve figyelt minket, szemmel láthatóan nagy élvezettel. El sem tudom nektek mesélni, milyen jó érzés volt, mintha 5 kisgyerek lesné-várná a mondókákat. Különösen az ütemes, dallamos dolgok érdeklik őket. Lacus pedig nagyon kis agyas, Weöres Sándor "Csipp-csepp"-jét pár meghallgatás után már velem együtt mondogatta.

In memoriam Kyga

2011-11-19T10:12:00.001+01:00

3 éve, hogy itt hagyott minket az az ember, aki a papagájok csodálatos világát megmutatta nekem. Türelemmel és szeretettel tanított a madarászat alapjaira, lassan a barátjuk lettem és ez így van a most is, hogy ő már nincs velünk, nem múlik el nap, hogy ne beszéljek a párjával és hét, hogy ne mennék át hozzá, ahol aztán hol vidáman, hol keseregve megosszuk a gondjainkat.

Köszönöm Neked, drága Kyga a barátságodat, a szeretetedet, azt, hogy időt és fáradtságot nem kímélve tanítgattál.

Nyugodj békében az idők végeztéig!

Röhögjünk magunkon, az Isten is megsegít!!!

2011-11-17T20:50:00.001+01:00

A cím egy plágium, egyik kedvenc blogom címe kissé átvariálva. Talán nem is szép dolog hogy csak így ellopkovicoltam, de erre a mostani helyzetre nagyon más nem jutott eszembe.

Szóval a történet a hét elejére datálódik. Adva vagyon egy nagymama, aki úgy uszkve 40 kiló vasággyal és éppen a teraszon dohányzik elmélyülten, míg meg nem látja, hogy Dániel kutya a kapu felé igyekszik dícséretes buzgalommal. Nosza, nagymama megfeledkezve arról, hogy Dániel eddigi 17 éve alatt kb. 76 ezerszer kiment a kapun, majd 5 perc múlva békésen becammogott, ellenőrizve, hogy a ház előtt lévő fákra ki és miért tette le a névjegyét, szóval mikor látta hogy a kiskutya elindul azonnal egy beugrós libelle és egy májgeri keverékével gondolta leteríteni a renitens ebet. Dániel azonban még idős kora ellenére is egy Ironman a nagymamához képest, aki amikor megfogta a kiskutya nyakörvét zászlóként repült a kutya után és a kür végéhez közeledve felvette a gyalogbéka pozíciót és elterült, mint a nagy Alföld. Mivel rólunk, a Besenyő családról van szó, a dolog innen már csak cifrázódott. Szegény nagymama ugyanis kínjában kegyetlenül ordított, aminek folyományaként a ház előtt elhaladó idegenek azonnal megállapíthatták, hogy itt valami újmagyarok lakhatnak, mert nyilván verik a nagymamát, aki harsányan ordítozta a "Jajj, meghalok, Katiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, gyere segíts!" amiből papa, aki kissé süket, csak a Katit hallotta, illetve ő Daninak hallotta, azt hitte, hogy a mama a kutyát hívja és békésen nézte tovább a tv-t. (Súgóm csak hogy Dániel sajnos már tök süket) Szóval lényeg a lényeg, benn voltam a konyhában, mire kiértem a nappaliba és meghallottam a mamát, már csak a fekvés tényálladékát konstatálhattam illetve be és elszállítottuk a Baleseti Intézetbe, ahová mamának már bérlete van. Kb. félévente járunk oda, hol ez hol az törik el.

Most a kulccsontja és a medencecsontja tört el, a változatosság kedvéért, mert ez eddig ép volt. A doktor, kedvesen elmagyarázta, hogy ez konkrétan egy baleseti kórház, a nevében is benne van, 3 napig benn tartják, addig gondoskodjunk róla, hogy ki lássa el otthon vagy másutt. Nagymama nem egyszerű természet, olyan amilyen de akkor is a miénk, viszont az ezután történtektől már kissé idegesek lettünk. Mindketten dolgozunk nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár egy hónapig is betegállományba kerüljek a mama miatt. Pánikszerű gyorsasággal elkezdtünk valami helyet találni, ahová bekerülhetne addig, míg lábra tud állni, illetve tudná a jobb kezét használni. Na itt értek csak meglepetések. Én nem vagyok egy beteges típus, kórházba utoljára vagy 10 éve voltam. Szóval mostanság ez nem úgy működik, hogy beveszik, mi azonnal hazavisszük ha lábra tud állni. Vagy beveszik állandóra valamilyen öregek otthonába, de ott mást, ápolást egyáltalán nem vállalnak. Körzetileg igen praktikusan a Budakeszi Rehabilitációhoz tartozunk, amely végül is szinte megoldhatatlan feladatok elé állít minket, mert hogy oda naponta nem tudunk feljárni a 16. kerületből, hogy etessük és mosdassuk, az tuti. Van még néhány ápolási osztály, ahová egy szép kerek 6 jegyű szám pénzben átszámított értékéért elvállalják, de ez meg kicsit sok nekünk. Házi ápolás szóba sem jöhet, mert ott csak ebédeltetést vállalnak, de nincs aki ki és be engedje az ápolót. Hát jelenleg itt tartunk, pénteken hozzuk mamit haza, a jövő héten még valahogyan meg tudjuk oldani a felügyeletét, de a következő hét az már necces. Ha más nem lesz, akkor marad a 6 jegyű intézmények valamelyike.

Egyelőre átalakítottuk a nappalit is istápollyá, papa lecipelt egy ágyat, amit beállítottunk, ettől azonban olyan lett az enteriör, mintha az "Éjjeli menedékhely" díszletei között járkálnánk. Unokák kitiltva, mert mégsem kéne látniuk, amint a dédit ott ágytálazgatjuk meg húzzuk-vonjuk.

Ültünk este papával némiképpen a kétségbeesés határán, hogy hát akkor hogyan is lesz ezentúl. Egyszer csak megszólalt szarkasztikus nyugalommal: "Szívem, ez az ágy pont ott áll, ahová a karácsonyfát szoktuk állítani!" majd kisvártatva meg is válaszolta a dolgot: "Hát talán majd ráaggatunk a mamára pár gyertyát és égőt, ő lesz az idén a karácsonyfa!"

Szerencsére itt van az én saját homeopátiás csapatom. Az úgy volt tegnap este is, hogy néma csendben elvoltak benn a hálóban, mintha érezték volna, hogy ott kinn necces dolgok történnek. Később bementem, kiengedtem mind az ötöt és mintapapagájokat megszégyenítő módon szinte szárnyukat-lábukat törték, hogy rajtam ülhessenek, bújtak és nem volt acsarkodás, de még vita sem. Jó egy órát kinn voltak együtt, a végén már mindegyik szépen elfoglalta magát, Csibi és Bubi az egyik nagykalit kiülőjének tetején békében tollászkodott, Sámson és Mózes Lacuska vérkaticáját öldökölte, klopfolták, ahol érték a boldogtalan bogarat, Merlin pedig a vállamhoz bújt, majd mivel én nem voltam nagyon beszédes, megjegyezte, hogy "Szép madár, okos jákó!" elvileg ezt nekem kellett volna mondanom.:-) Egy rövid óra alatt rendbe is hoztak mentálisan. Akkor a kicsik elmentek aludni, a nagyokat kivittem vacsorázni, aztán mindnyájan elpihentünk.

Válás

2011-11-11T12:04:00.001+01:00

Kész, betelt a pohár nálam! Olyan mint egy kis gonosz erdei manó, goromba és agresszív, nem hagyom tovább, hogy terrorista módjára éljen! Még mielőtt azt gondoljátok, hogy papa és én......... hát nem! Csibészke és Bubi a gondjaim okai. Bár tudjuk, hogy egyik sem százas, most mégis soha nem látott méreteket öltött a vita és a veszekedés. Korábban, míg Zizi élt, ezt sosem tapasztaltam, sőt....... igaz, hogy nagyon nehezen szoktak össze, de később nagyon is megszerette a kismukit, amikor már nagyon beteg volt, Csibi fel és le kísérgette a vízhez, kajához, mikor már alig állt a lábán, akkor oldalról támasztotta és úgy kurkászgatta.

Kezdetben Bubival is elég jól kijöttek, nem volt verekedés, magam is többször láttam, hogy Bubus óvatosan-finoman Csibészke mellét kurkászgatja. Manapság ez már a megszépítő messzeség! Csibi konkrétan rendkívül agresszív Bubival, aki viszont teljesen idegbeteg ettől. Már mindkét combját megszedte és nem tenném be a kezemet a tűzbe. hogy a mellén hiányzó tollak oka a vedlés. Ez különösen azért bánt, mert egyrészt még sosem volt madaram, amelyik tépi magát, másrészt éppen azért kaptam meg Bubit Katitól, mert azt mondta, hogy jobb helyet el sem tudna neki képzelni, mint nálam és én erre akkor nagyon büszke voltam! Most kevésbé vagyok büszke magamra, sőt állandóan azon agyalok, mi lehet a gond oka, mert hogy valami oka van az biztos!

No, akkor itt Veletek hangosan gondolkodom:

- necces ugye mind a két madár, Csib talán kevésbé, Bubi előélete sajnos nem egy papagájmenyország volt, ide-oda dobálta a sors, eleve válási árva lett, gyakorlatilag én vagyok az ötödik gazdája, ebben azért van olyan hely, ahol kétszer is járt.

- a korkülönbség sem ideális köztük, Csibi jövő májusban lesz 7 éves, Bubi pedig csak 4. Csibi már tenyészérett, párzási időben még a legyet is megprütykölné, állandóan Bubi hátára akar mászni, aki ettől sikitófrászt kap és elrohan ezerrel, Csib utána és máris kész a verekedés!:-(

- Csibi bevizsgált hím, Bubi is bevizsgált, vérből állapították meg valahol Németországban, hogy tojó. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy erre sem reagálnék úgy, mint Mucius Scevola, mert lehet hogy kurvára megégetném a kezemet!

Viszont az endoszkópozás sem leányálom, minden esetre most írok majd a mi jó doktorunknak és megkérdezem, hogy mit gondol erről! Gyakorlatilag szemre látható a különbség, Csib nagyobb és erősebb, Bubi törékenyebb, ez viszont az ég világon semmit sem jelent, szóval titkon erősen kételkedem a vérvizsgálatban.

- mostanában iszonyat üvöltenek időnként, még az én hajókötél idegzetemet is kikezdik, a család egyéb tagjairól már ne is beszéljünk!! Pláne, hogy itt ez a ház eladás-vétel, papa azt javasolta, ne is álljunk meg előbb, mint a Neanderthalnál és azonnal béreljünk-vegyünk magunknak egy fajin kis barlangot, onnan talán nem hallatszik ki az álompár üvöltése! A többiek szinte némák mellettük, de időnként ők sem bírják már, egészen pontosan Sámson türelme szokott elfogyni, ordít egy akkorát, hogy egy darabka leválik a menyezetről (papának erről is van véleménye, szerinte ez nemesül azt jelenti, hogy "Kussoljááááá máááá anyádba!"

vagy valami hasonlót, mert utána olyan csend lesz, hogy a légy zümmögését is lehet hallani.

Igyekszem mindent megadni nekik, már úgy néz ki a szoba, mintha a vietkongok elaknásították volna, teli vezetékkel és mindennel, délután megy nekik az UV lámpa és a párologtató is, nehogy valami vitaminhiányuk vagy túlságosan száraz levegőjük legyen.

Szóval ilyeneken szoktam agyalni, de most már visszavonhatatlanul eldöntöttem, hogy válnak. Tegnap előkészítettem egy kisebb kalitot, ma papa csinált bele két új rudat, ha hazamentem bentről szépen átdeportálom oda Csibit. Kinn talizhatnak, de vége ennek az örökös cirkusznak. Megkérdeztem Katit is, nem akarja-e hogy mégis visszavigyem Bubust, mert amiatt a tolltépés miatt ég a pofám rendesen, de ő továbbra is állítja, hogy sehol máshol nem lenne ilyen jó dolga, nem szeretnék ennyire, mint én. Valóban megszerettem ezt a kis ujjletépős gyilkost, igaziból egy kis kedves, bújós csibe, nincs vele semmi baj. Vannak dolgok amiket meg kell szokni vele kapcsolatban, pl. hogy rettenetesen félős, utálja a hangos bármit, de tudomásul kell venni, hogy két ember vált el a feje felett, nyilván nem suttogtak, amikor állt a vita és a veszekedés, ő pedig csak pár hónapos babamadár volt, ezért nem bírja az erős hangokat. Ugyanígy utálja az új helyeket, már több mint egy éve volt nálunk, de akkor sem lehetett kivinni a nappaliba, mert frászt kapott, ő csak a háló csendjét szereti, ahol hozzám bújhat, kicsit megvakarászom a fejét, belefekszik a tenyerembe hanyatt és birkózgat, én sem adnám szívesen oda senkinek!

Gyakorlatilag ha kinn van az egész banda, ők is kijöhetnek, mert Csibészke olyankor nem kergeti, el van foglalva, hogy a másik hármat bambulja.

Szorítsatok, hogy sikerüljön és mind a két kis zöldgatyás lenyugodjon egy kicsit, kinőjön Bubikám tolla és élhessünk békében!

2011-11-04T14:56:00.000+01:00

Hát kedveseim, alakulunk, mint a púpos gyerek a prés alatt!:-))) Egyre többször jönnek ki mind az öten egyszerre, viszonylag békésen el is töltik az idejüket. Persze van néha vita, kardozás a csőrökkel, de ezek nem igazán komoly helyzetek és többnyire elég ha rámorrantok a delikvensekre és abbahagyják.

Ülök ott mint egy tál ajándékzokni, a nyakamban, vállamon, kezemen egy rakás papagájjal, de jó ez így!

Kb. ha szemlélteni akarnám, azt mondanám, így nézünk ki:

Valahogyan ezek a tollas gonosztevők baromi jó fejek. Egész nap együtt vannak, nyilván már mindenki megszokta a másik fizimiskáját, többen közülük már évek óta együtt élnek. Merlin az új hús, ő néha kicsit genyóskodik is a többiekkel, de olyankor vagy elreptetem vagy benn találja magát a kalitba oszt ülhet ott pár percig, míg aztán jöhet újra kifelé, átgondolva a dolgok folyását.

Papával álmodozunk ezen a lakás eladáson. Már kezdünk mindet jól kitervelni. Lesz külön madárszoba is, két méter magasan felfestve Héra lemosható festékkel, a plafonon kampókkal, hogy fel tegyünk ezeknek a nyomorultaknak mindenféle játékot, szóval érezzék ők is jól magukat. Engem ugyan a frász tör, hogy hogyan lesz a költözés, de majd csak lesz valahogyan!:-)))

2011-10-20T12:05:00.000+02:00

Csak ámultam és bámultam, amikor visszanéztem az utolsó posztot. Már vagy 4 hete nem írtam. Úgy repül az idő, hogy az valami hihetetlen. Mennyi mindenen vagyunk túl 4 hét alatt.

Fontossági sorrendben az első a kontroll vizsgálat volt. Először úgy képzeltem, viszem Merlint is magammal, csak hogy szokja, ilyen szituáció is van. Betettem a zöldeket a hordozóba, de kb. 2 perc alatt összevesztek, 10 perc múlva meg már kristálytisztán láttam, hogy nem fog menni ez az egy hordozóban utazás. Morzsi kamaszkodik még mindig (azt hittem, már túl van rajta), Sámi tollat vált valamint párzási időben van, hát ilyenkor nem egy vajaspite, az biztos.A Morzsi meg erőszakos, mint a piaci légy, úgyhogy a dolog itt el is dőlt. Szépen szétszedtem őket aztán irány Katerináékkal a jó doktorhoz. Nem is kellett, csak egészen picit várni és a hallgatók nagy örömére bemasírozott 4 papagáj (a 2 nemes, 1 jákó és 1 nagysanyi). A mi doktorunk azonnal kérdésekkel halmozta el a hallgatókat a papagájokról, hát nem láttam nagyon csillogni a szemükben az értelem fényét, hiszen nyilván a tananyag igen kicsi része vonatkozik az exotikus madarakra. De bízzunk benne, hogy ott állt a jövő Beregi vagy Molnár doktora is. Minden esetre, mikor megkérdezte, hogy vajon honnan tudni, hogy ez a két papagáj hím, az egyik leányka nagyon frappánsan azt válaszolta, hogy onnan, mert Sámson és Mózes a nevük. Húhhhhhh, inkább ne mondott volna semmit!:-( Később tudtam meg, hogy volt közöttük 5.éves hallgató is.:-(

Ahogyan a fórumon Jocinak ígértem, meg is kértem, hogy fogdossa már meg Mózes mellyét, mennyi husit érez rajta, mert én megmértem és nagyon nem voltam nyugodt a súlyuktól. Merliné rendben volt, de neki meg úgy éreztem, nagyon kilóg a mellcsontja (csak Mózest nem lehet taperolni, a másik kettőt nyugodtan megfogdosom). A súlyukat is megmondtam, a doktor is kevésnek találta. Csinált egy röntgent mindkettőről. Akkor már nagyon ideges voltam, mi lesz az eredmény. Hát ez eredmény: jó általános állapotban vannak ( a doktor szerint ez a diagnózis minden papagájos álma!:-D ) de egy kicsit lehetnének ducibbak. A májuk nem tökéletes, de sosem lesz az a fémmérgezés miatt, marad az állandó máriatövismag evés. Ezért aztán mi nem fogyókúrára vesszük őket, mint általában a papagájokat, hanem hízókúrára. Több magot és hízlaló, de egészséges dolgot kell egyenek, hát ezt azért nem semmi kitalálni, mi légyen az. Végül aztán még a héten beszéltem a doktorral és abban állapodtunk meg, hogy próbálok több magot adni nekik és beiktatom hetente 2x vagy 3x a vacsorájukba a Versele Laga Dinner Mixet, amiért nagyon nem rajonganak, de muszáj kicsit hízniuk és abban jó sok bab és borsó van. Majd kitalálok valami varázslatot, hogy megegyék.:-)

A múlt héten volt a Vajdahunyadvárban a Pannónia Díszmadár Kiállítás, ahol is tevékenyen segítettem illetve kinn is voltam teljes menetfelszereléssel 3 napig. Nagyon jól éreztem magam, sok ismerőssel is találkoztam, jó volt kicsit beszélgetni, ott nem kellett magyaráznom, miért van ennyi madaram meg hogy mért szeretem őket. Villámsebesen el is telt a 3 nap, igaz minden nap zárás után rohantam haza az enyéimhez, akik persze vártak már türelmetlenül. Viszonylag nem is idegeltem ki magam nagyon, azért volt egy-két szitu, mikor elszakadt a cérnám és mint egy felbőszült bika, kirohantam a kis pultom mögül és nem is éppen halkan szóltam rá valamelyik látogatóra, hogy hol szórakozzon meg kivel, de nem csak én voltam így, mellettem Máthé Joci cérnája szakadozott, mikor látta hogy a gyönyörű madaraival szórakoznak egyes idióta típusú egyedek. Én különösen akkor buktam ki, mikor láttam egy anyukát, aki éppen a semmibe révedt ( a madarak azok kurvára nem érdekelték, csak nem tom akkor mért jött el oda) az egyik kölke, olyan 6-7 év körüli egy papír gurigával böködött egy kis standard hullámost, aki majd meghalt félelmében, a másik gyerkőc pedig ugyanezt csinálta egy kettéhajtott papírlappal és egy másik kis standarddel.A két kis standard már akkorára próbált zsugorodni a kis dobozban, mint a kockasajt, ez a két hülye gyerek meg nagyon élvezte! Na akkor szó megszakadt, hang fennakadt, lehellet megszegik és a mackónénis alkatomat megcáfolandó, úgy ugrottam oda, mintha puskából lőttek volna ki. Mondtam én mindent, ami az eszembe jutott, még olyasmit is amit úriasszony sosem ejt ki a száján. Az anyuka nem mert rám nézni, háttal nekem ment tovább, a gyerekek meg csak lestek, mint aki az erdőn mókust lát gatyában, nem nagyon értem el az értelmükig, pedig konkrétan még jól meg is ráztam volna őket meg főleg a kedves mamát! Egészen agyvérzés közeli állapotba kerültem a dühtől! Ilyenkor mindig elhatározom, hogy soha, de soha többet nem megyek kiállításra! Ugyanez vonatkozik néhány tenyésztőre is, akik kissé ugymond megfeledkeztek róla, hogy madarakat hoztak ki, akik "sajnos" nem működnek selbst-bedienung üzemmódban, úgyhogy ott meg etetgettem, itatgattam szerencsétleneket. Minden esetre ha lehet megyek jövőre is, ha máshogyan nem , akkor önkéntesnek.

Aztán ott volt még a TV2 reggeli adásában a rövid kis interjú. Magamra kevésbé, a zöldekre annál inkább büszke vagyok és utólag visszanézve meg kell állapítsam, hogy Mózes valóban hihetetlenül gyönyörű fiatal hím lett, mintha smaragd színű bársony borítaná az egész testét. Persze életben ez egy árnyalattal sötétebb, ott a sok lámpa fényében szinte világított a tolluk. Volt azért ott is egy kis malör, a műsorvezető hölgy miatt.

Hát akkor elmondom nektek, hogy hogyan is történt, hogy mi ott benn voltunk. A hét elején megkeresett egy barátnőm, aki Hamza Zolit jól ismeri. Olyan papagájt kerestek, aki annyira szelíd, hogy akár egy stúdióban is elüldögél a gazdájával, a barátnőmnek azonnal én ugrottam be, azt mondta, a zöldjeimnél szelídebbeket még nem látott. Először visszautasítottam, egyrészt mert dolgoznom kellett, másrészt igaziból féltettem őket, én nem voltam még stúdióban, nem tudtam milyen, nem ijednek-e meg az ottani viszonyoktól. Odaadtam viszont egy másik barátnőm számát, akinek hasonló szelíd madarai vannak, hátha neki több kedve lesz hozzá. Meg is állapodtak, de sajnos a riport előtt való éjjel elkapta őt valami ronda vírus és képtelen volt elmenni. Engem reggel 6-kor hívtak, hogy mégis nekünk kéne menni, mert már beígérték élő adásban a madarakat. Már a végén egészen ciki volt, mert szinte könyörögtek, hogy ne hagyjam a szarba őket, abban a világban ebből komoly gondok lehetnek. A papa nem örült, hogy elmegyek, főképpen a zöldeket féltette, nehogy valami bajuk legyen vagy valahol kirepüljenek. Végül beadtam a derekamat, de csak úgy, ha mindkettőt vihetem, mert ez a két madár nagyon összeszokott páros, nyilván kevésbé félelmetesek az ottani dolgok, ha a tesója is ott van, lebeszéltem a főnökömmel, hogy később megyek és elmentünk. Gyakorlatilag egy rövid órát töltöttünk ott. Mindenki hihetetlenül kedves és barátságos volt, megmondhattam, hogy mit szeretnék, hogy a madarak jól érezzék magukat. Kissé átrendezték a stúdiót is, hogy ne zavarják őket föléjük magasodó dolgok. Már szépen leültünk, elhelyezkedtünk, én csak azt kértem, hogy 1 méteres sugarú körbe ne jöjjön oda senki, hiszen ők zsákmányállatok, ha valaki föléjük tornyosul, szinte biztos, hogy probléma lesz, ismerem jól az enyéimet. És a hibapont be is jött! Mindenki tiszteletben tartotta ezt, kivéve a műsorvezető hölgyet, aki amikor meglátta a madarakat már nyargalt is oda és a legnagyobb gondja az volt, hogy melyiket foghatja, simogathatja. Próbáltam neki mondani, hogy ne jöjjön közelebb, mert fölöttünk áll, de már késő volt, Sámi megijedt és eltűnt a stúdió sötétjében. Belegondoltam hogy a sötétben hogy találom meg a zöld madarat, még a víz is kivert. Mást nem tudtam, mint elkezdtem hívni és a közös füttyünket fütyülni és hála Neked Istenem, Sámi repült vissza, visszatettem a vállamra, na ekkor viszont Mózes gondolta, hogy ha már itt van, akkor kicsit körülvizslat és huss, ő is megindult. Ez már annyira nem volt necces, mivel ő nem tud magasan repülni, mentem utána és az egyik kanyarban üldögélt békésen, várta hogy felvegyem. Innen még egyszer nyomatékosan megkértem a riportereket, hogy maradjanak a helyükön, hiszen ők vadidegenek az én fiaimnak. Innen a dolog már simán ment, bár Sámit végig simogattam, nyugtattam, tudtam, hogy akkor tuti nem repül el, ha érzi a kezem biztonságát. Utólag visszanézve Mózes meg tüneményes volt, szinte érdeklődve hallgatta az eszmecserét. Na ezen is túl voltunk!

Ez még a múlt hét, akkor most nézzük a heti dolgokat. Molnár doktor nem igazán értette, mért úgy esznek az enyéim, ahogyan. Átküldtem neki Graham Taylor honlapját, ami alapján én etetek, tanulmányozásra. Megnézte és visszahívott. Az volt a véleménye, hogy teljesen jó, de akkor is hízniuk kéne a fiúknak. A LOV-ról is kértem tanácsot a hízás ügyében és végül összeállt a kép. A jövő hónaptól magot váltunk. V.L. Exotic Fruit Mixet kapnak V.L. Australian Parrot Mixxel keverve. Hetente legalább 3x kapnak vacsorára V.L. Dinner Mixet (azt Máthé Jocitól lehet venni), mert az egészséges és hízlaló is. Hetente kell mérnem őket és 1 hónap múlva hívom a doktort, hogy mennyit sikerült felszedniük.

Közben családi ünnepeink is voltak. A fiam 30 éves lett és Katusom betöltötte a 23. évét. Lacinak meglepi bulit csináltak a srácok nálunk, Katus pedig saját magát ajándékozta meg egy lengyel úttal, bár nem volt túl vidám, mivel az első napot Auschwitz-ban töltötték, neki ez mégis régi álma volt, hogy eljusson oda és megkeresse a dédpapája nevét.

Rohannak a napok, szinte elrepül az év, kevés a nyugalmas és békés időszak, valahogyan mostanában ránk jár a rúd erősen. Csak egy dolog konstans, az este, amikor Mózes ül a bal vállamon, Sámi a kezemen, Merlin pedig lemászik a fotelben a lábam mellé, odabújik és bóbiskolva várja a simogatást. Ezek a pillanatok szinte átmossák az agyamat, nyugodt leszek, békés és kiegyensúlyozott, bármennyi hülye és idegesítő dolog történt is velem aznap!

És újra ................

2011-09-20T14:15:00.001+02:00

"Mit csináltál a kezeddel?" - kérdezte papa. "Megverekedtem Mózessel!" - válaszoltam. Papa jókat somolygott, pedig ha tudná, hogy a színtiszta igazságot mondtam, csakhogy ő is ismeri a bandát annyira, hogy elképzelhetetlennek tart egy ilyen esetet. Pedig hajszálra így történt:

Szombat este néztük a tv-t a szokott fotelunkban. A jobb karfán Merlin hasalt, várta a simogatást, a bal alkaromon pedig Sámi üldigélt és éppen a reszeléshez készülődött. Mózes a fejünk felett, a fotel fejrészén ült, mint teszi azt mostanában gyakran, aztán ha elunja akkor lemászik oldalt és szépen rácuccol a bal vállamra (sosem téveszti el).Most is így történt, szépen beült a fülem mellé, aztán egyszer csak megindult, valami zavarta, lemászott a puffra feltett lábaim felé, aztán vissza, majd oda telepedett Sámson mellé. A tv-ben valami film ment, már nem tudom micsoda, de a lényeg, hogy nem az Allient néztük, hogy frászt kaphasson tőle. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy élesen fáj a karom, Mózes mint a légkalapács, verte és minden alkalommal belém mélyesztette a csőrét is. Kaptam pár sallert, mire le tudtam rázni magamról, mert a döbbenettől először nem is fogtam fel, mi a helyzet. A karom pillanatok alatt feldagadt és bekékült, Mózes lihegve ült a fotelben, a másik kettő rémülten nézte, ők sem hittek a szemüknek. Talán rá is kiabáltam:"Bolond vagy?! Mit csinálsz?!" Szépen megfogtam, betettem a kalitba, letakartam, aztán hamarosan a többiek is követték. Kutya rossz kedvem volt, az agyam járt, mint a motolla és próbáltam kigondolni, mi is történhetett vele, mi zavarhatta, mert valljuk be, mi szinte minden este így tv-zünk, nem változott semmi, elképzelni sem tudtam, mi zavarhatta ennyire.

Másnap minden a szokott módon ment, aztán eljött az este, mikor vacsorázni kellett menni. Fel volt adva a lecke, hogyan is kerüljön ki Mózes a konyhába, utána pedig hogyan menjen vissza a kalitba (én mindig kézzel rakom be az összeset). Lementem a garázsba, annyi ülőfánk van ott összegyűjtve, hogy ha elzárják a gázt elfűthetünk vele egy jó ideig, szépen kikerestem egy olyan 40-50 cm hosszú csavarfűz ágat, nem volt túlságosan vastag, éppen jó arra, hogy Mózi a rossz lábaival fel tudjon kapaszkodni rá. Jól lesikáltam, aztán némi dióval a kezemben odaballagtam Mózeshez és szépen elkezdtem a jutifalattal rávenni, hogy felüljön az ágra. Nagyon nem tetszett neki az ötlet, szegény az Istennek sem akart felülni rá, se dióval, se anélkül, pedig ő aztán igazán nagy haspók. (Ha nem akart bemenni a kalitba, mindig dióval tudtam az ujjamra csalogatni.) Elrepült és már a harmadik elreppenésnél látszott, hogy ennek nem lesz jó vége, már nem nagyon tudott emelkedni a rossz gerincével, nekicsapódott mindennek, össze-vissza verte magát, úgyhogy azonnal úgy döntöttem, egye meg a fene, lesz ami lesz, hát jöjjön kézre oszt beteszem! Nem fogok én szerencsétlennel ott szórakozni, még valami baja lesz, megpattan a gerince (és neki az végzetes lenne), odavágja a begyét valamihez vagy mit tudom én mi lesz.......... hiába harapott meg, azért én éppen úgy szeretem, már nem is haragudtam rá, tudtam, hogy nem ok nélkül csinálta!

Mivel ő azért nem egy lángelme, még annyit ügyeskedtem, hogy mikor rálépett a kezemre az orra elé (csípéstávolságon kívül) tartottam a másik kezem mutatóujját felemelve és ameddig ő "végtelen" értelemmel a szemében azon gondolkodott, hogy mi a frászkarikának van ott az ujjam az "orra előtt", hussss, én szépen betettem a helyére. Szegény, teljesen megmakkant, lógott a rácson és leste, hogy ő mért nem lehet ott a többiekkel. Annyira aranyos volt, ahogyan fenn kapaszkodott és a rácsok között a nagy bociszemeivel kifelé pislogott, én bizony megsajnáltam, végül is nem egy tömeggyilkos, csak az én megrémült(tévedt) kismadaram, szépen kivettem, hadd üldögéljen ott, aztán majd a többiekkel elmegy aludni ha itt az ideje. Mózes rettenetesen megsértődött, hogy a kezem helyett a fára kellett volna lépnie és még be is kasztlisztam. Ilyet még sosem csinált: hátat fordított mindnyájunknak, kizárt minket és ott magában, egyedül reszelgetett, pillantásra sem méltatott. Később hasonló módszerrel betettem aludni.

Azért belül nagyon bántott a dolog, még vasárnap felhívtam a papagájsuttogót és átbeszéltem vele a dolgokat. Ő azt mondta, figyeljem, hátha a testi hibái mellé esetleg még valami enyhe szellemi defekt is párosul, neki is van egy testi hibás nagysanyija, aki ahogyan idősödik, úgy hülyül. Minden esetre esténként, ha már aludtak, erősen járt az agyam, hogy mi okozhatta a bajt, de én sem tudtam rájönni.

Hétfő délután kinn játszottunk az ágyon, csak a nagyok, a kicsik már előtte kinn randalíroztak. Sámi és Merlin a műanyag láncokkal a csőrükben rohangált fel és alá. Mózes is kijött, mikor a többiek. Felült a fotel fejtámlájára és onnan nézte a többieket, aztán megindult, mint a nehéztüzérség, egyenesen a lábam felé, szépen rálandolt és gyorsan bicegve elkezdett felfelé jönni, a mellkasomnál megállt és csak nézett rám felfelé a gyönyörű szemeivel. Olyan "Én már nem is kellek?!" fejjel. Dehogynem, hát ő is a mi kölkünk, szépen rásegítettem a vállamra, elhelyezkedett aztán rendkívül elégedett fejjel nekiállt a reszelésnek.:-)
Azért úgy tűnik, időnként elég rossz passzban vagyunk!

Már megint ez a Mózes................

2011-09-14T15:36:00.000+02:00

"Este van, már besötétedett. Nem ismerem az emberek óráját, de mama azt mondta, későn van, már 1/2 10 is elmúlt és betette a szürke libát aludni a kalitjába. A kicsik is alszanak, ők amúgy is már 8 órakor felvonulnak az alvórúdjukra és azonnal elalszanak szorosan egymás mellé bújva.Én és Sámson még kinn vagyunk, én mama vállán reszelek, ahogy szoktam esténként, Sámson pedig a mellyin fekszik kiterülve, mint a gyalogbéka és mama már álomba simogatta. Engem nem simogat, tudja, hogy nem szeretem. Nem mamát, hanem a simogatást. Mamát igenis szeretem, ha meglátom, még a kaliton keresztül is odabicegek, hogy adjon a csőrömre egy puszit, néha a hátamat is megsimogathatja, imádom ha duruzsol a fülembe vagy beszél nekem, csak azt a fránya kezet nem bírom. Ilyen kezek fogdostak baba koromban is, azóta valahogyan idegenkedek tőle. Mama kezére azért rálépek, de mindig felemeli az ujját figyelmeztetőleg és szól, hogy meg ne próbáljak odafogni. Azért néha megpróbálom, nem erősen, csak úgy fél gőzzel, de odafogok egyet, ő meg ilyenkor úgy tessék-lássék megszid, de tudom, hogy nem haragszik.

Szóval reszelek, reszelgetek, nézem ezt a Sámsont, hogy felnőtt papagáj létére hogy tud így horpasztani, felőle még a szobát is kipakolhatnák, annyira relaxban van. Aztán mama is elbóbiskol, a feje oldalra dől felém és........ óóóóóóóóó hosszútollú papagáj Isten! .... meglátom, amit már annyiszor megkívántam, szerettem volna elkapni, esetleg kicsit megrágicsálni is de nem voltam biztos benne, hogy mama nem haragszik-e meg érte. Most viszont ott volt az csőröm előtt!! Szinte hívogat: Gyere, kapj el, csócsálj meg kicsit! Szentséges kukoricacső!!!! hát fogjam vagy ne fogjam?? Egyszerűen nem tudok ellenállni, szép óvatosan odanyúlok és csak a hegyét fogom meg, nem is csípem, csak kicsit csócsálgatom, lesz ami lesz!"

Így történt, hogy hétfő este, mikor már kicsit bealudtunk Sámsonnal, arra ébredtem, hogy Mózes az orromat csócsálgatja, ami természetesen baromira fájt, még a könnyem is kicsordult tőle. Úgy lógott rajta, mint egy sziámi harcoshal..Ő persze nem értette, ártatlan képpel nézegetett, hogy most meg mi bajom van, mért vonyítok annyira?! Nem volt kellemes, az orrom hegye pedig akkorára dagadt, mint egy jól fejlett krumpli. Még másnap is érzékeny volt, ha hozzáértem.

Tanulságul elmondom még, hogy tegnap (és minden nap) együtt bóbiskolunk a tv előtt. Őket a műsor nem érdekli, engem a színvonala taszít, úgyhogy rendszerint az a vége, hogy bealszunk. Azóta egyszer sem jutott eszébe, hogy az amúgy is méretes szaglószervemet inzultálja, megértette, hogy nekem ez fájt.

Tegnap este Katus talált minket esti relaxban. Sámi szokás szerint kiterülve, Mózi a vállamon ülve, a csőrét az arcomnak döntötte és már ő is bóbiskolt jócskán. Arra ébredtem, hogy Katus megsimogatta az arcomat és azt mondta: "Édesek vagytok így hárman beájulva, de már nagyon későn van, menjetek aludni!"

Edmond Dantes papagájai.......

2011-09-09T11:18:00.000+02:00

Hát igen...........
A kalit ajtó zárját ügyesen letörtem, azóta lakattal és lánccal csukom a zöldeket.

Papa azt mondja, hajnalonta If várában érzi magát, Edmond Dantes cellatársaként és ideges bajuszrezgéssel hallgatja, amint a börtönőr a félhomályban hosszas lánc és kulcs csörgés után végre megnyitja a cellaajtót, hogy a rabok kenyerét és vizét beadja!!!!:-)))

Nem sokáig bírta!:-) Grófosan megoldotta a dolgot!:-)

Tegnap vett egy maxi lakatot, amit lánc nélkül is rá tudok húzni a kalitajtóra.

Mózes....

2011-09-02T13:00:00.001+02:00

Hát eljött ennek is az ideje. Megpróbáljuk, hogyan viselik egymást egy nagyobb légtérben, úgy hogy normálisan ki lehessen térni a másik elöl, ha szükséges. Természetesen szoros felügyelet mellett, ami nálunk a "népnevelő" névre hallgató indiai hátvakarót jelenti, amivel be lehet nyúlni közéjük, ha a dolog neccesre fordul.Ők nem félnek tőle, sőt Csibészke, ha éppen valami galádságot igyekszik kivitelezni és odadugom az orra alá, akkor nagy morogva, mérgesen felkapaszkodik rá, mert tudja, hogy éppen a tilosban jár. Merlin is rámászik, a többiek nem nagyon foglalkoznak vele.

Eljött hát a pillanat: először a két kicsi, Bubi és Csibi jött ki, aztán a zöldek és végül Merlin. Nem véletlen ez a sorrend, a kis szürke szeret mindenkin basáskodni, vegye hát észre, hogy a sorban ő az utolsó egyelőre.:-)

A kalitok teteje teli volt izgalmasabbnál izgalmasabb játékokkal, a sapisok azonnal a vállamon teremtek és először nem nagy hajlandóságot mutattak a vegyülésre.Nem így Morzsikám, aki amikor feltérképezte a kínálatot, a bőség zavarával küzdve "vágtatott" játéktól játékig, mind összeszedte, mint a kotlós és csillogó szemekkel nézegette. Annyira esendő ilyenkor, hiszen nem elég, hogy púpos, hozzá még sánta is, mint egy kis Quasimodo, oldalazva és sántítva rohangált játéktól játékig. Ő volt az egyetlen, aki nagyon magasról letojta, hogy vannak ott még mások is, akik esetleg játszanának, ha valaki akárcsak meg akarta nézni a játékait, azonnal kitámadott morogva, csattogó csőrrel és nem viccelt. Nem csak a játékot féltette, Mózi igazán és szívből fél minden más madártól, még a 17 dekás Csibészkétől is. Tudja, hogy nem százas, senkit nem akar a közelében tudni. Sámsonhoz is mindig ő megy oda, azt sem szereti ha Sámson közelít hozzá.Időnként Merlinhez szeretne közelíteni, kicsit megkurkászni a szürke fejecskét, de a kisasszony általában egy jól kivitelezett sallerral hozza a tudomására, hogy hagyja békén, nem mintha a többiekkel barátságosabb lenne. Ilyenkor mindig annyira fáj a szívem Mózesért! Gyönyörűszép madár, a tolla színe és minősége leiskolázna bármilyen díjnyertes egyedet, villogó smaragdzöld, a csőre hatalmas és erős, az egész teste tiszta izom, hiszen neki ötször annyira meg kell dolgoznia mindenért, míg a többiek reppennek, addig ő, mint a nehézbombázó, lassan és nehézkesen repül, nem is landol túl jól, manőverezni meg végképp nehezére esik. Ő az aki beesik minden mögé (és vegyél ki egy madarat a szekrény háta mögül, aki mar mint egy rémült kutya). Ha éppen én vagyok a kiszemelt cél, úgy élem ezt meg, mintha atomtámadás érne, ahogyan rám csapódik és azonnal fogja a karmaival a ruhámat, nehogy leesen. Agydonor sem lesz, az tuti, kissé nehézkes a felfogókája is, de van egy másik Mózes is, akit csak én ismerek. Az a Mózes, aki ha este leülök tv-t nézni a szeretetfotelben először indul meg a 3 nagy közül, hogy rám telepedjen, az a Mózes, aki a maga kis dömdödöm módján próbálja a szeretetét és a ragaszkodását kimutatni, azzal a nagy bazi csőrével nekiáll az arcomon a pihéket megkurkászni, látszik a szemén az igyekezet, nehogy fájdalmat okozzon. Megfogja a fülemet is, szépen sorjázza, bár volt már, amikor rá is fogott, de sebet sosem ejtett rajta. Hülye vagyok, hogy hagyom, mondták már többen is. Mégis, úgy érzem, neki is szüksége van arra, hogy kimutathassa a ragaszkodását, hiszen ő is társas lény. Azért szeret gonoszkodni is, ha be akarom tenni, ő meg nem akar jönni, bizony szembefordul a kezemmel és igyekszik elkapni, de kedvesen és szép szóval le lehet szerelni és a végén úgyis mindig beteszem. Azért az ujjropogtatás máig a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik, időnként elkapja valamelyik ujjamat ha nem figyelek és jól megropogtatja, sosem csíp véresre, még az ereje töredékét sem engedi ki, mégis elcuppog rajta egy darabig, aztán mintha semmi sem történt volna, megy a dolgára. De hát ez a papagájtartók perverzitása!:-))) Mégis, a legeslegszebb Mózesen a szeme! Hatalmas, melegbarna, csillogó és néha egészen gyengéden és kedvesen tud nézni vele, villámokat is képes szórni, de az azért ritkább. Persze az is látszik, amikor nem homályosítja el a szeme fényét az értelem, de annál mókásabb, amikor hirtelen meglátod hogy felcsillanó szemmel vágja már, hogy mi a helyzet.
Mózes egy különleges madár, valahányszor ránézek, különösen amikor nagy mellénnyel éppen rendetlenkedik valamit vagy az arcomat simogatja a csőrével, mindig csordultig telik a szívem tőle, mindig az eszembe jut, amikor először megláttam, nyomorúságosan, csontsoványan, rettegve, a szemében az a "hát én itt sem vagyok, ne is nézzetek rám" kifejezéssel, ilyenkor ránézek a csaknem felnőtt, gyönyörű fiatal hímre (mert én minden hendikepje ellenére gyönyörűnek látom) és azt mondom magamnak, jobb dolog nem is történhetett veled öreglány, mint hogy a gazdája lehetsz egy ilyen tündérmackó kismadárnak (is)!:-)

Találkozunk ITT

2011-08-24T10:01:00.003+02:00

2011-08-22T12:06:00.000+02:00

Igen, igen, végre!!! Hetek óta az első jó kis hétvége!!!! Szombaton Pécsen voltunk Ági barátnőméknél, mint mindig most is fantasztikus nap volt! Én is csak azt tudom írni, amit ő írt egyszer, hogy ott valamiféle másik idősík van, mert pillanatok alatt délután lett és sajnos indulnunk kellett haza. Képeim nincsenek, azokat Ági csinált és nyilván majd fel is teszi. Annyira sajnálom, hogy ilyen messze vagyunk egymástól, mert nagyon-nagyon jól érezzük velük magunkat. Pécs pedig a kedvenc városunk egyike, most is elbűvölt, megnéztük, mi változott mióta utoljára ott jártunk és gyönyörűséges volt!

Aztán vasárnap pakolás és mami felköltöztetése. A madarak (Csibiék kivételével, akik mint a jó házőrzők végig ordították a napot, hogy mi ez a jövés-menés?!) néma csendben figyelték, hogy mi történik. Jó kis munka volt, az biztos, már délután lett, mire a hálót kezdtem összerakni, persze a kalit takarítás is akkorra maradt. Ahogyan a régi szép időkben, akinek a kalitja tisztítódott, az természetesen kijöhetett és rendetlenkedhetett.:-) Igyekeztem úgy berendezni a szobát, hogy valóban semmi felesleges extra dolog, amit egy papagájcsőr megkívánhat, ne legyen elöl, azt hiszem sikerült is.Lehet, hogy kissé puritán, de nekem tetszik. És főképpen nekik is........ Amikor Csibiék kalitjával végeztem, vissza is cuccoltak, jól teleraktam nekik szuper fityefákkal, amiket Ágiéktól kaptunk, és láttam, hogy jóízűen másznak egyikről a másikra, mint egy sárgagatyás Tarzan és Jane..:-) Közben át-átkukucskáltak a zöldekhez is, hogy lássák mi történik ott.

A nagyokat egyszerre engedtem ki. Merlin, tőle szokatlan módon igen visszafogott volt, el is kapott az aggodalom, mert a szerénység nem éppen a fő profilja, csak üldögélt a kalitja szélén, nagyon enni sem akart.Ha odamentem, azonnal odarohant, lenyomott pár puszit aztán üldögélt tovább. Naggggyon gyanús volt dolog! A zöldek persze azonnal megrohamozták a szürke kalitját, sőt láttam hogy Mózes körülnéz, figyeli-e valaki, aztán behúz a kalitba, hogy felfaljon mindent, amit ér. Hát öcsém, ilyen falánk madár azért nem terem minden bokorban!:-) Mondjuk Sámi is lesegetett arra , de rászóltam és így nem mert belezabálni a magokba.:-)

Mikor minden kalit készen volt, mentünk vacsorázni, a menü kása-banán-sajt-kefir volt. Ez nagyon népszerű nálunk, úgyhogy szépen fel is falták a pillanat tört része alatt.

Írtam már talán valahol, hogy ez a nagy hálószoba többek között azért is nagyon jó, mert a madarak ki tudják kerülni egymást, ha nem tetszik neki a másik fizimiskája, hát átreppen a másik kalit tetejére (lassan-lassan a kicsiket is kiengedem közéjük, persze szoros emberfogásban). Már délután érezhető volt a hatás. Először mind Merlin kalitján játszott, az ő színes műanyag vödrét, ami teli van babalánccal, kis fa bizbaszokkal, húzták-vonták, nézegették, pakolászták. Volt amikor mindegyiknek ugyanaz kellett, de győzzön az erősebb alapon, nem szóltam bele, mert akinek a javára ítélek, na azt nagyon fogják onnan utálni a többiek. Igaziból legtöbbször Mózes jött ki jól ezekből a vitákból, tekintve hogy a ő legnagyobb, a legvehemensebb, hamar megszerzett mindent, amit csak megkívánt. Sáminak bármit odaad, Merlint elhajtja, de már közel sem akkora slunggal, mint régebben. Valahogyan ők ketten, Mózes és Merlin a se vele, se nélküle állapotban leledzenek. Később, mikor kimentünk a konyhába egy tálcán meglátták a dinnyemagokat, amit a család gyűjtögetett össze nekik, lévén a legnagyobb ledvencek egyike. És láss csodát: békésen eleszegetettek egymás mellett, a két zöld kétoldalt, középen meg a szürke menyecske. Nem volt vita, veszekedés, illetve a végén összemorrantottak Mózessel, mert Merlin magja elfogyott és Mózes oldaláról próbált csenni magának, amire a tulaj kikelt magából, Merlin elreppent, de 2 perc múlva már ment vissza és hol innen, hol onnan csórt egy keveset magának.

Vacsi után még játék, aztán most már nem kellett felmennünk a hálókalitba, hanem szépen mindenki becuccolt a sajátjába, letakartam őket és szunya. A zöldek nem hittek a szemünknek, valahányszor kimentem és bejöttem a szobába, Mózes mindannyiszor kiszólt a takaró alól: "Mama?!" Csak válaszolnom kellett: " Én vagyok, aludj csak!" Boldogságos és békességes este volt, végre jól kialudtuk magunkat, mert visszakerültünk a kedvenc szobánkba.:-))

Én reggel ötkor kelek, Mózes, csak hogy megbizonyosodjon rá is kérdezett megint, hogy én vagyok-e, aztán szépen, türelmesen várták a reggelit, amit azonnal el is kezdtek falni, Merlin is, nem volt arra étvágytalan madár egy szál sem.

Mindig ott öltözöm fel velük, hogy lássák, utcai ruhában vagyok, innen tudják, hogy dolgozni megyek és csak délután jövök haza. Elköszöntem mindegyiktől és indultam dolgozni.

2011-08-18T14:45:00.000+02:00

Hihetetlenül, eszméletlenül, türelmetlenül, nagyon-nagyon várom a vasárnapot, hogy a dolgaink újra a régi mederbe terelődjenek. Nem írtam még erről konkrétan, mert igaziból most elég régóta írni is alig van időm, de mert a probléma létező, most megosztom veletek is okulásul.

Mami ugye február óta betegeskedett, combnyaktörés aztán pedig egy komoly csípőprotézis műtét, aminek folyományaként le kellett költöztetnünk őt a jó kis meleg emeleti szobájából, amit ő imádott. Beköltözött a mi hálónkba, amit viszont mi és még 4 papagáj imádtunk. A madarakat nem tudtuk felvinni magunkkal, mivel a felső szoba elég kicsi (bár mami szerint neki éppen elég nagy és meleg), így ők lenn maradtak vele. Kezdetben nem bántam a dolgot, azt hittem a tollas galeri még örülni is fog, hogy nincsenek egyedül, valami homo van velük egész nap. Tévedtem.

Innen kezdődött a mi kálváriánk is. Ugyan éjszakára a nagyokat felvi(ssz)ttük két hálókalitban, mert Mózes néha rosszat álmodik, olyankor elkezd szegényem ordítani az éjszaka közepén és csak akkor nyugszik meg, ha a hangomat hallja, amit viszont úgy értékeltük a párommal, hogy mami valszeg infarktus közeli állapotba kerülne, ha Mózi kiengedné neki a decibeljeit az éjszaka közepén, míg ha velünk van, csak annyit kell mondanom neki: "Aludj szépen, itt vagyok, ne kiabálj!", esetleg még oda is megyek a kalitjához, akkor azonnal abbahagyja és békésen alszik reggelig. Hát ez van, mi már megszoktuk, hogy ő egy ilyen különleges kismadár.:-)

Szóval amikor felköltöztünk és ő meg le, akkor kezdődtek a gondok. Bubi megtépte a combját, ami aztán az idő múlásával nem nagyon akart visszanőni, mert újra és újra kiszedte. Megváltozott az egész koreográfia ahhoz képest, ami szerint addig éltünk. Régen, mikor hazaértünk, gyorsan átöltöztem, aztán mentem befelé hozzájuk, kicsit megpihentem, addig rendszerint Csibi és Bubi kinn ugrált vagy játszottunk együtt az ágyon, ez a félóra-óra teljesen elég volt, hogy az egész napos stresszt leperegjen rólam, utána mentek a helyükre és a nagyok jöttek kifelé, ők már a nappaliba is kireppentek, aztán este mind bevonultunk együtt és alvásig néztük a tv-t meg szórakoztunk, sokszor együtt is kinn volt mind a 4 mindenféle atrocitás nélkül.

A felső kisszobába már nem volt a helyzet ilyen idilli, tekintve hogy a szoba a madarak mennyiségéhez képest télleg kicsi volt. Amikor már Merlin is megérkezett, gyakorlatilag nem is igazán tudtak egymás útjából kitérni, mert nem volt hová. Gyakoriak voltak a súrlódások, hiányzott a tér, a hely, hogy mind elfoglalhassa magát valamivel anélkül hogy belépne a másik aurájába. Ezek miatt viszont általában ha felmentünk már nem volt sok játék, hanem csak egy órácska, aztán mindenki ment aludni.

Közben a lenti szobában sem úgy mentek a dolgok, ahogyan kellett. Mami szegény nagyot hall, a tv üvölt, de a hangszórók éppen a madarak felé álltak, így ők megpróbálván túlordítani a tv-t egy állandó zizegésben, felspannolt állapotban voltak, ami nem tett jót sem az ő lelküknek, sem a kapcsolatuknak mamival. Igaziból már azt sem szerették, hogy nem velem vannak, hiába no, azért évek alatt ezt szokták meg!

Örömmel tudatom Veletek, hogy ennek az áldatlan állapotnak immár vége! Mami, hála a jó Istennek, remekül van, nem fáj a lába egyáltalán, vágyik vissza a csendes kis szobájába, ahol nem Csibi és Bubi ordítását kell hallgatnia, no meg Mózes áriázását, hanem békességgel nézheti a tv-t, a lába mellett Dani fekszik és csak olyan kis öregesen elvannak.

Még nagyobb örömmel tudatom Veletek, hogy vissza költözünk a tollas rémekhez, tokkal, vonóval le a régi hálóba, ahol már évek óta összeszoktunk a madársereglettel, ahol ha Rebeka vagy Lacuska lefekszik aludni, a szárnyasok kriptai csendben őrzik a gyerekeket, eszük ágában sincs vonyítani, mert bizony ez is hiányzott nekik rendesen. Mostanában ha ott voltak a gyerekek, nem a hálóban játszottak a madarakkal, hiszen nem rohangálhattak be 5 percenként mamihoz, a két sapis viszont hívogatta őket, nem éppen suttogva.

És akkor már merek nagyobbat is álmodni.....................!!!:-))) Nem visszük vissza a gardróbunkat, maradjon az csak fenn, jó helyen van ott. Így aztán a viszonylag nagy szobában nem is lesz más, csak az ágyunk,az éjjeliszekrények, a 3 kalit, a tv a komóddal. Ez azt jelenti, hogy az amortizálható dolgok száma a minimálisra csökken, bepróbálkozhatunk azzal, hogy a 3 nagy a kalitok tetején lévő játszótéren aludhasson, ne kelljen nekik éjszakára bemenni a kalitba. A kicsiket sajnos nem lehet kinn hagyni, mert ha emberi ésszel nincs is, ők azért találnak maguknak olyasmit, amit szét lehet szedni (pl. a papa rádiós órája, amit már előzőleg is dugdosni kellett előlük!). A két nemes nagyon nyugodt madár, Merlin is el tud mókolni a kalitja játszóterén, pláne ha van ott neki valami játék........ megpróbálom majd lassan, időnk mint a tenger!

Vasárnap délután leszen a költözés! Azon túlmenően, hogy nagyon örülök annak, hogy megint minden és mindenki a megszokott helyére kerül, hatalmas nagy kő esett le a szívemről! Nem kívánom senkinek ezt a most már múlóban lévő érzést, az örök lelkiismeret furdalást, valahányszor ránéztem Bubiékra, ők reménykedve lestek, hátha maradok a szobában, de nem maradhattam ott velük, hát hová feküdjek, mami mellé?? Azonkívül nagyon rossz volt hallgatni ahogyan Sámson és Mózes harsányan kiabáltak, engem hívtak, hiszen tudták, hogy otthon vagyok és állandóan arra vártak, hogy menjek be hozzájuk és maradjak is ott.

Nem tudom, értitek-e, biztosan van aki ezt túlzásnak találja, de tudni kell, hogy ezek a tollas trógerek is imádják a konstans dolgokat, nyilván ha változás áll be, pláne negatív, akkor azt nehezebben viselik, arról meg fejezeteket lehetne írni, hogy milyen szinten tudnak kötődni az emberhez!

Pillanatok....

2011-08-15T17:00:00.000+02:00

Két unoka és öt madár..... már mennyiségnek sem semmi!:-))) Ha mind ott van mellettem, azért jó kis mókát tudnak csinálni, néha az ember úgy érzi, mentem hajhullást kap, akkor, abban a pillanatban, utólag meg már jókat röhög rajta!!!:-)) Így volt ez a hétvégén is. A gyerekek nálunk voltak, a madarak meg adva vannak.... Sokszor egészen burleszkbe illő jelenetek láthatók, élvezhetők.

Történt ugyanis, hogy a nemes fiúk nagy kedvencét, csíráztatott magot készítettem nekik (a szürke most kezdi megkedvelni, a két kicsi nem eszi). Este volt, már vacsoráztatni készültem őket, kitoltam a konyhába a nagy játszóteret, azon eszik Mózes és Sámson, Merlinnek a kis konyhai kiülőre készített papa egy kis vacsorázó tálat. A nagy kiülő felső rúdja nem túlságosan hosszú, nem akartuk, hogy állandóan ott vitatkozzanak, mert az egyik belép a másik aurájába. Szóval készítettem egy kis kását is, mert kaptam quinoát és azt mind nagyon szereti, a kásából újabban még a kicsik is esznek egy keveset. Tálak kimosva és kikészítve, kása összekeverve egy kis tálban és a csíráztatott magot is lecsöpögtettem. Ezenközben felharsant Lacuska hangja: "Mama, picilni kell!"" Uzsgyi, rohanás, nehogy bemenjen a gatyójába, gyorsan rá a bilire, megdícsérni, hogy milyen ügyes is volt, majd ebben a pillanatban a konyhából éktelen és irdatlan csörömpölés hallatszik. Uram segíts..... mit csinálhatnak ott a kis kópék?! Lacus a bilin, én féllábbal lesek a konyhába, de nem látom. Végre feláll a kispasi, én meg rohanok kifelé, mint a mérgezett egér! Leírhatatlan a látvány............ amerre a szem ellát, mindenhol áll a csíráztatott mag, Mózes a sas szemeivel kibökte, gondolta eszik egy kicsit mielőtt osztozni kell a többiekkel, rá is repült, de nem jól landolt a fémtálikó szélére, mire az, felpattanva a levegőbe, a négy égtáj felé szórta a tartalmát!:-)) Kissé lila fejjel sepregettem össze, de ezenközben Sámson becserkészte a kisszéken a vadmadarak magját, amit tőlük öntögetek össze reggelente és oda akarta húzni magához, ám a szék kicsinek bizonyult, úgyhogy a csíráztatott mellett hamarosan kupacban állt a rendes mag is. Hogy az a..................!:-))) Nem baj, semmi sem baj, csak egészség legyen!!!!!:-))) Összetakarítottam mindent, mindenki kapott vacsorát, gyerek is madár is, aztán szépen ballagtunk lefeküdni.

Reggel Lacuskám a nap első sugarával kelt, suttogtam neki:"Gyere, menjünk le, hagyjuk, hadd aludjon Katus és Rebeka!" A papa már elment monori börzére hajnalban. Lementünk, kapott reggelit , én meg a madarak kajáját készítgettem, hogy hozzam őket lefelé. Lacus a cumisüvegét kezdte keresni, mondtam neki, hogy biztosan fenn hagyta, menjen fel érte csendben. Aztán fentről valami zajt hallottam, odamegyek a lépcsőfeljáróhoz, ménkű kukucsolás jön fentről. Rohanok fel, Lacus áll a szoba közepén és mint Zubin Mehta vezényel a madaraknak, akik mint egy görög dráma kórusa ismételgetik Lacuskát: "Kukuccs, kukukuccs, kukk, hallo, puszi!" Persze tele torokból! Húhhhhhhh! Összeszedtem az összeset egy pillanat alatt és vágtattunk lefelé, mert az én másodszülött sarjam igen kis nyűgös bír lenni, ha idejekorán felébresztik, akárcsak a nagyobbik unokám!!!!:-)))

Jó kis hétvége volt!:-))))

Gazdaképző

2011-08-08T13:54:00.001+02:00

Ahogyan telnek a napok egyre többet tanulok a madaraimról és a madaraimtól. Nem mindig jópofák ezek a dolgok, bizony volt már, hogy elsírtam magam, mert úgy éreztem, nagy hiba volt a bandát Merlinnel kibővíteni és a tetejében azért is aggódtam állandóan, vajon a kis szürke királylány jól érzi-e magát köztünk. Aztán ilyenkor mindig valaki, főképpen Noémi, akinek hihetetlen empátiája van, lökött egy kicsit rajtam, csak hogy rázzam meg magam és ne adjam fel. Ezek hatására (is) és annak következményeként, hogy bizony a papagájnál intelligensebb madár nem nagyon van, azért elmondhatom mára, hogy a dolog jelentősen javult. Már nem probléma, ha egy helyiségben van a 3 nagy, nem azzal szórakozik mindegyik, hogy a másikat bosszantsa, hanem valamiféle tolerancia kezd kialakulni. Az idő majd még nyilván javít a dolgon. Talán a zöldék már úgy látják, bármit is tesznek, nem tudnak a kis szürke boszitól szabadulni, hát inkább megpróbálják elviselni egymást.:-)

Itt kell idézzem Sz.Jutka egy mondatát, ami nagyon is idevág és amióta olvastam, gyakran az eszembe is jut, amit minden alkalommal egy félmosollyal nyugtázok és azonnal abbahagyom, ha éppen Merlinnel készülök idétlenkedni. „……….egy egészséges elhanyagoltság soha nem árt, sem gyereknek, sem állatnak :)……”

Mint a legtöbb ember, akinek még sosem volt jákója, de elolvasott róla egy csomó irodalmat, meg még több hülye fórumot, ahol Istenként tisztelik a szürkéket (kivéve az IDRE fórum, mert ott még segítenek is),én is úgy képzeltem, hogy ezek a jákó babák nem is tojásból keltek, hanem valami csoda folytán érkeztek ide a Földre. Nagyon sokan írják azt is, hogy rettenetesen vigyázni kell, mert ha az egojukat a földbe tiprod vagy megbántod valamivel arra azonnal tolltépés a válasz és a madár depis lesz. No,el tudjátok nyilván képzelni, hogy még a helyiségben is, ahol Merlin tartózkodott, lábujjhegyen jártam, állandóan figyeltem, nem tépi-e magát, aminek nyilván csakis én és semmi más oka nem lehet. Vizslaszemekkel néztem, hogy mennyit eszik, hova kakál, mit csinál, milyen a kedve…………….. hiába mondta Kati barátnőm, hogy csak nyugodtan és rutinosan………..a végén én fáradtam ebbe bele a legjobban. Aztán a családomat is állandóan egzecíroztattam, ne beszéljen hangosan, halkítsa le a tv-t, ne csinálja ezt, ne csinálja azt…… jól teli volt a púpjuk velem, az biztos!

Aztán érkezett a felmentő sereg Noémi barátnőm és a férje személyében, akik már 2 ilyen szürke gazembert birtokolnak évek óta és csak ámultak-bámultak, micsoda baromságokat csinálok a kis szürke „érdekében”, a tetejébe, mint egy elkényeztetett gyerek, Merlin olyan kibosszantott rossz volt, mikor ott voltak nálunk Noiék, hogy égett a fejem, mint a Reichstag. Jókat csípett belém, szinte megmutatta, hogy ő itt az úr, minden úgy történik, ahogyan az ő kénye-kedve diktálja, én pedig aggodalmas fejjel ültem magamba roskadva. Noémi hihetetlen emberismerő, azonnal levette, hogy mi a stájsz és miután hazamentek kaptam tőle egy jó hosszú levelet, ahol igen diplomatikusan, de számomra jól érthetően jelezte, hogy nem a madárral van a baj, jóindulatú, kissé akaratos és szeszélyes a lelkem, mint a jákók általában, de kezelhető és ha valaki jól kezeli, akkor teljesen normális fiatal madárként fog viselkedni, mindenképpen kihangsúlyozta, hogy ne érezzem magam egy béna, tehetetlen gazdának, hanem most már túllépve az elmúlt idők nehézségein (mami műtétjei, a nemesek hosszadalmas betegsége) itt az idő, hogy átvegyem a csapatom irányítását, nevelgessem a kis szürkét is az elvárásaimnak megfelelően. Hozzáteszem, hogy az alatt a 2 óra alatt, míg ott voltak elmagyarázták a jákó testbeszédeit, hangjait, jelzéseit, természetét, egyszóval amikor elmentek és a levelet is megkaptam, teljesen más szemszögből láttam a dolgokat és azt hiszem, sikerült egy 180 fokos fordulatot tennem, aminek a következményeként Merlin is egyre rendesebb kismadár és a zöldek is kezdik ezt az állapotot elfogadni. Vannak még gondjaim, de ezek eltörpülnek a kezdetekhez képest, amikor is őszülő halántékkal bírtam egy hülyét csinálni magamból.

No, az elmondottak folyományaként most ott tartunk, hogy Merlin egy teljesen jó fej, érdeklődő fiatal madár, tele szeretettel, figyelemmel az irányomban, kissé pimasz és akaratos, ha a zöld fiúkról van szó, de szerencsére ez is kezelhető, illetve teljesen jól leveszi, ha valamit tiltok neki, tudja mit jelent a nem szabad. A zöld fiúk is kezdik megtanulni, hogy igenis Merlinnek is jár simi, vele is játszom, de mindent a maga idejében és hogy a szeretetem töretlen az ő irányukba is. Mózes sokat változott, gyakran jön ő is oda hozzám egy kis szeretetötpercre. Merlin nagyon rendes kismadár, egész nap egy hang nélkül eljátszik a kalitjában, anélkül hogy ez valami visszavonhatatlan lelki traumát okozna neki. Igaz, hogy minden nap gondoskodom valamilyen játékról, amivel szépen el tudja foglalni magát. Délután – este pedig jöhetnek ki. Először mindig a sapis brigád, ők általában egy órácskát játszanak kinn szoros felügyelet mellett, azután pedig a nagyok. Mivel Merlin az egész napját átjátsza, ilyenkor délután néhány kört lerepül, körülnéz itt-ott, aztán jön hozzám egy kis simire vagy ljátszogat mellettem valamivel. Tényleg megmutatja mit is szeretne, nem kell találgatnom. Kezdem megtanulni, mi az amit nem kedvel, ezeket a szitukat próbáljuk kikerülni, illetve általában mindenkinek, aki taperolni akarja elmondom, hogy nem kedveli a z idegeneket, főképpen a férfiakat ( az idegen nőket sem) de a férfiakra konkrétan szirénázik, ha békén hagyják nem csíp, ha piszkálják, akkor irgalmatlan nagyot tud harapni.

Este vacsora, ahol jóízűen és kissé csámcsogva befalja az adagját, illetve ez mostanában erősen emlékeztet a vetésforgóra, mert amint az éhüket elverték, erősen a másik talikója iránt kezdenek érdeklődni és elindul a csere-bere. Mózes szinte topogva várja, hogy Merlin befejezze, akkor helyet cserélnek és mindenki kifalja a másik edényéből amennyit még bír, végül Sámson is Merlin táljánál köt ki, általában ő eszi meg a végét. Vacsora után pedig irány fel a hálóba és kezdődik a játék. Merlin általában fáradt már, úgyhogy valamelyik tenyerem alá befekszik és várja, hogy a nyakát simogassam, közben időnként el is bóbiskol.

A zöldek már nagyok, ilyenkor még aktívan kotorásznak egy kicsit, tegnap például Lacuska óriás katicabogarát támadták meg. Mózes a szemét püfölte, Sámson a csápjait próbálta letépegetni. Jó sokáig elmókoltak vele, aztán mikor Merlin már elment aludni ők is odajöttek, később Mózi elment a hálókalitba lefeküdni, Sámival maradtunk még kettesben egészen addig, míg fél 10 nem lett és neki is feküdni kellett.

Merlin viszonylag korán elalszik, többnyire 9 órakor már majd leragad a szeme, de a nap első sugarával kel. 5 órakor szoktam felébredni, hogy frissen és kipihentem kiabál:”Hálló, hálló! „ hozzá fütyül és cuppog a lányom „legnagyobb” örömére, aki a szomszéd szobában próbál legalább „hajnali” kilencig aludni. Ilyenkor többnyire le is viszem magammal, ahogyan lemegyek, mert felver mindenkit. De lenn sem némul el, ő ugyanis baromi éhes ilyenkor, hangosan koldul, míg be nem dugok a csőrébe valamit, egy kis banánt vagy kekszet. Én közben villámsebességgel mosom az edényeket és készítem a kajákat, először persze a nagyszájú szürke kislánynak, mert csend csak akkor leszen, ha beleesik a táljába és hangosan csámcsogva elkezdi falni a reggelit.:-)))

Amikor minden be van készítve a kalitokba akkor jöhetnek a zöld fiúk is. Azaz ez sem ilyen egyszerű. Koreográfiája van, amit szigorúan be kell tartani. Először Sámson jön ki a kezemen, akkor köszöntjük egymást, megsimogatom a fejét, kap egy puszit a hasára és felül a kalit tetejére. Közben átöltözöm, noszogatom Mózest, hogy ő is jöjjön ki, mikor aztán nagy kegyesen kiül az ajtóba (éppen kifér rajta) akkor ő a következő, akit nagyon megdicsérgetek és megpuszilgatom a csőrét, nem szoktam kézzel érinteni a testét, bár elviseli de nem szereti.

Összeszedem a fiúkat, leviszem őket a kalitjukba, nekiállnak reggelizni és indul a nap.

Kakadu lagzi

2011-08-03T15:18:00.000+02:00

Úgy összejött mostanában minden, hogy végül a kakadu lagzi eseményeit olyan formában adom közre, hogy a más tollaival ékeskedem!

Történt ugyanis, hogy B.Kriszta barátnőm a Díszmadár Magazin számára szokott igen élvezetes cikkeket írogatni és imigyen a kakadu lagziról is beszámolt. No, mivel nekem meg nem nagyon volt időm az elmúlt hetekben írogatni, ezért elkértem tőle a cikket, hogy Ti is olvashassátok, micsoda jó kis buli volt!

Világra szóló kakadu lagzi Ladánybenén!

Írta: Bordás Krisztina

Fotók: Hunyadi Katalin és Bordás Krisztina

Nagy nap virradt 2011. július 9-én, ugyanis számos madárkedvelővel együtt két fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) menyegzőjére voltam hivatalos, amelynek Ladánybene adott otthont. A menyasszony Alba kisasszony és a vőlegény Kopi úr személyében ismerős „tollasokat” köszönthetünk, hiszen a Díszmadár Magazin rendszeres olvasói talán emlékeznek még történetükre, amelyet büszke tulajdonosuk Zilahy Emese e magazin hasábjain korábban már megosztott az érdeklődőkkel. Pár mondat a két „fiatal” nem mindennapi előéletéről: Alba kisasszony pár évvel korábban súlyos fémmérgezést kapott, ami madár és gazdái számára is gyötrelmesen hosszú hónapokat, kezeléseket, rosszulléteket, kétségbeeséssel és reménykedéssel töltött időszakot jelentettek. (Az aktívan madarászók számára nem kell bemutatnom, hogy mit jelent a fémmérgezés, aki pedig még esetleg nem hallott róla, annak röviden annyit feltétlenül tudnia érdemes, hogy ez bizony nagyon súlyos és a madarakra nézve – különösképpen késői stádiumban felismerve és kezelve - többnyire végzetes kimenetellel zárul. A nehézfémek okozta belső szervi károsodások mértéke ugyanis sok esetben olyan pusztító erejű, hogy még a leggondosabb állatorvosi beavatkozás sem tudja megmenteni a kis kedvenc életét, sőt gyakran még a mérgezést követően is hosszú hónapokig kell küzdeni a madár életéért!) Végül állhatatos munkával Dr. Beregi Attila állatorvosnak valamint Alba kisasszony élni akarásának és nem utolsó sorban kis gazdái állhatatos szeretetének köszönhetően megtörtént a várva-várt gyógyulás. Alba kisasszony tollruhája kissé ugyan megsínylette a történteket, azonban a lelkes papagájimádó „násznép” véleménye szerint ama bizonyos júliusi napon nem volt nála szebb menyasszony szerte kis hazánkban. Míg Alba kisasszony, azaz immáron menyasszony, gazdája segítségével készült a nagy napra, addig leendő férje, Kopi Úr kalitkája biztonságából felügyelte élete nagy pillanatának lázas előkészítő munkálatait. Kopi Úr kissé „tollfosztottan” került a „lányos” házhoz, ugyanis a „vőlegény” tolltépő magatartása még előző tulajdonosánál alakult ki, ám kis arája szemében Ő mindenképp a legdaliásabb hímpéldányt testesíti meg. Kopi Úr jelenlegi gazdáit gyakorlatilag maga választotta ki ama bizonyos napon, amikor még csak halovány terv volt a családba kerülése. Aztán persze elég volt egy pillantás, és hipp-hopp, azon kapta magát, hogy Alba kisasszony jövendőbelijeként tesz-vesz a lányos házban. A szerelmespárra - akik szerető szívű gazdáiknak köszönhetően szó szerint megmenekültek, továbbá a kakaduk várható élettartamának ismeretében – remélhetőleg hosszú, boldog élet vár! Mi, a meghívott vendégek, mindenestre ebbe bízunk és ezt kívántuk nekik! Tehát ki-ki autóba ült és felkutatta Ladánybene kis tanyavilágát, hogy tanúja lehessen a nagy napnak. Mire megérkeztem már mindenki a szertartásra várt, ami kisvártatva, pontban a meghirdetett időben kezdetét is vette. A tömeg csendben, fegyelmezetten bevonult a szertartásnak otthont adó madárszobába, ahol az izgatott fiatalok már nagy szemekkel és meglehetősen megilletődve nézegették a „fehérnép” hirtelen jött érdeklődését. Tihamér „atya”, szentbeszédét követően végül annak rendje és módja szerint összeadta az ifjú párt, akik vagy ezért voltak izgatottak, vagy, mert már igencsak szerettek volna magukra maradni. A két esküvői tanú Szentesi Péter és Szabó Márti aláírásukkal hitelesítették a fiatalok egybekelését. Ezt követően az ifjú pár, a tanúk és az örömszülők, akiknek egyike az ismert papagájtenyésztő, Deák János volt, csillogó szemekkel és sugárzó mosollyal álltak a vakuk és videók kereszttüzében. Tihamér atyával együtt koccintottak a külön erre az alkalomra félretett (nász)borral, majd fogadták a gratulációkat és a rengeteg nászajándékot. A nagy hőség ellenére a vendégsereg kivonult az árnyas fa alatt álló, színes lufikkal feldíszített party sátorba és kezdetét vette a dínom-dánom. A lakodalmas menü marhapörkölt volt tarhonyával, főtt krumplival, savanyúsággal - később megtudtam, hogy a finom étel Tihamér „atya” keze munkáját dicséri - finom sörök és megannyi édességből lehetett szemezgetni. A násznép legnagyobb meglepetésére e jeles napot megtisztelte jelenlétével a mindenre elszánt vadász, Pampalini is (Ki ne hallott volna róla?), akinek szakálla igen megnőtt, míg Afrika sivatagán keresztül, majd a hófedte Alpokon át elzarándokolt a két kakadu mennyegzőjére. Mindenesetre Kopi uraság éles kiáltásainak hála óriási áttörés történt, ugyanis a híres vadász elhajította puskáját és az óta Ő is a papagájokat mentő és pártoló „alakulat” tagja. A vendégsereg apraja-nagyja igen jól érezte magát, az ifjú pár hol itt-, hol ott bukkant fel gazdája karján, büszkén pózolva a rekkenő hőségben. Összességében nagyon kellemes, szórakoztató délutánt töltöttünk együtt, jó volt ismét olyan közösségben lenni ahol ennyi ember viseli szívén e csodálatos madarak sorsát. Érdekes volt, hogy a madárkedvelők és tartók „kemény magja” rögvest egymásra talált és a kedvenceikről szóló régi és új történetek nyomán felhangzó kacajok bizony még az alig fújdogáló szellő szárnyán is messze szálltak. Házigazdáinknak nagyon szép napot köszönhetünk és reméljük mások is kedvet kapnak a hasonló események szervezésére! Éljen az ifjú pár!

Pár képet és videót is készítettünk Krisztával, ebből adok közre egy rövid válogatást:

Alba szépítkezik:

http://www.youtube.com/watch?v=pP04oMf_iMo

Pampalini nem mindennapi érkezése:

http://www.youtube.com/watch?v=paMLuBrswsY

Képek:

Emese és Alba

Az örömszülők: Emese és Deák János

A legfiatalabb csodáló

A násznép

Alba és a gazdája szemmel láthatóan imádják egymást

Az "anyakönyvi kivonat"

Rotyog a marhapöri

2011-07-16T13:31:00.003+02:00

Elveszett királypapagáj!

2011. július 15.-én a : IV. ker Lahner György u-ból (ez Rákospalota-Újpest vasútállomás újpesti részén, a Szilágyi u. - régi Fóti út - Blaha Lujza utaca - Görgey Gábor u. határolta családiházas, ősfás területen fekszik, a General Electric szintén ősfás telepe mellett.) elrepült egy fiatal királypapagáj hím.

Kérjük, ha valaki látta, feltétlenül értesítse a tulajdonosát, mert nagyon fiatal kismadárról van szó!

Értesítés: Vékony Mária Magdolna 06-30/680-8674

Hát ezt nem hiszitek el...............:-)

2011-07-06T13:55:00.002+02:00

Részletesen beszámolok az eseményről, természetesen képekkel illusztrálva!:-))))

Hát lefordítottam, remélem hasznát veszitek...

2011-06-30T22:49:00.013+02:00

Óvintézkedések papagájtartóknak

(mire ügyeljünk, hogy kedvenceink hosszú életűek lehessenek)

Írta: Carolyn Swicegood

E-mail: Carolyn@landofvos.com
Eclectus honlapján: www.landofvos.com

Eclectus E-mail lista: www.landofvos.com
Fordította: Hunyadi Katalin

Élelmiszerek, melyeket tilos adni papagájnak :

Avokádó (és a belőle készült guacamole), csokoládé, kakaó. alkohol, barack mag, őszibarack mag, szilva mag, aszalt szilva, rebarbara levél (a szárát ehetik), cherimoya gyümölcs (más néven puding alma) magja, a burgonya és a paradicsom növény levele és szára, a túlságosan sós burgonyás és paradicsomos ételek (pl. chpis), cukor, zsír, koffein, mesterséges színező és ízesítő szerek, tartósító szerek és más vegyszerek. Ugyanilyen veszélyesek a penészes ételek és a (sületlen) vagy nyers húsok. Minden papagáj eleségnek olyan frissnek és tisztának kell lennie, mintha csecsemőknek adnánk.

A konyha különösen veszélyes a papagájok számára , főleg ha éppen főzünk. A nyílt láng, a forró tűzhelylap, a nyitott edények (forró vagy fagyos ételekkel) ugyanolyan veszélyesek lehetnek a papagájok számára, mint a dohányzás vagy más toxikus füst.

A mosogatógép gőze és párája megölheti a madarat. Pl. ha egy műanyag edény a száradás alatt mérgező gázt bocsájt ki. A mosogatógép mosószerei olyan vegyszereket tartalmaznak, amiket a mosó- és szárítóciklus alatt elpárologtatnak a levegőben. Ezért és az alábbi okok miatt papagájokat tilos konyhában tartani.

A Teflon (PTFE), Silverstone és általában a tapadásmentes sütők, edények halálos, szagtalan gázt bocsátanak ki magukból, amikor túlhevülnek. A teflont, mely különösen veszélyes, használják még fűtőszálaknál, sütőkben, lámpákban, vasalókban, serpenyőkben, kenyérsütőgépekben, wokban, gofrisütőben, elektromos serpenyőkben, kukoricapattogtató gépeknél, kávéfőzőkben, pecsenyesütőkben, hajsütővasaknál, hajszárítóban és még számos más termékben. Nézd meg mindig a termékek címkéjét és ha szükséges, távolítsd el madaradat olyan helyekről, ahol ilyen dolgokat használsz
!

Az öntisztító sütők nagyon magas hővel égetik ki magukból az odaragadt ételmaradékokat, ezalatt olyan mérgező füstöt bocsátanak ki magukból, hogy percek alatt képesek megölni a madarat.

A sütőzacskók, különösen a teflonnal kombináltak szintén képesek mérgezést okozni a madaraknál. Általában ahol sütünk, főzünk ott madárnak nincs helye.

Öreg dió héja vagy kukoricacsutka is veszélyes lehet a madarakra, gomba spórák tapadhatnak rájuk, mikor piszkosak vagy nedvesek. A kalit aljába inkább újságpapírt használjunk, mint kukorica csutka darálékot.

Cédrus és szikvojafenyő (redwood) forgács veszélyes a madarakra, sose használjuk kalitkában, röpdében vagy odúban. Rezgőnyárfa vagy fenyőforgács biztonságos számukra!

A kalitkának biztonságos fémből és festékkel kezelve kell készülnie, ügyeljünk a rácstávolságra és az üres táltartó karikákra is, nehogy megfojtsa vagy megsebesítse a madarat. Sose hagyjunk üresen táltartó karikát, ha mást nem, tegyünk az üres tálba játékokat a madárnak! Etetőtálnak a rozsdamentes fém a legjobb, nem tapad rá baktérium, jól tisztán lehet tartani.

Sose kössünk a lábgyűrűre szalagot, ne használjunk béklyót, lábpórázt a madarunkon a lábak és a lábujjak biztonsága érdekében, ezek néha halált is okozhatnak.

A mikrochip az elveszett madarak azonosításához nélkülözhetetlen.

A halogénes lámpák rendkívül melegek, képesek megégetni vagy megölni a kisebb madarakat, ha rájuk szállnak.

Fémmel burkolt tárgyak , cink, réz, vas és egyéb fémek fémmérgezést okoznak a madaraknál, ha a szervezetükbe kerülnek. Veszélyes lehet a galvanizált ketrec, a madárház drót, házi kulcsok, különösen az arany színűek, ólom alapú festékek, fém és cink alapú festékek, linóleum, vinyl redőnyök(műanyag), pezsgős és borosüveg fólia és általában az alufólia, ólomnehezék, csengők ólom nyelvvel, ólomüveg, helytelenül festett kerámia, ruhaékszer (különféle csilivili ruhadíszek), tükör hátsó oldala, réz egycentes, művész festékek, melyek kadmiumot tartalmaznak, fényes kartonpapír vagy papír, mágneses kártyák vagy bankkártyák.

Timsószerű vérzéscsillapítókat nem szabad használni, ha vért veszünk a madár lábából vagy esetleg túl vágjuk a körmét. A vérzést ugyan elállítják, de tönkre teszik a madár bőrét. Legjobb ilyenkor kukoricakeményítőt vagy kukoricalisztet összekeverni aloéval, akkor jobban a bőrre tapad és az aloe fájdalomcsillapító, sebgyógyító hatású is.

Kutya, macska, görény és más háziállat komoly veszélyt jelent a madarakra. Ha megkarmolják vagy megharapják a madarat akkor Pasteurella baktériummal fertőződhetnek, ilyenkor azonnal állatorvoshoz kell vinni, mivel ez életveszélyes fertőzés. Soha ne hagyd felügyelet nélkül a madarat más háziállatokkal.

A rovarírtó spray-k megmérgezik a levegőt és képesek megölni a madarakat. Biztonságosabb, ha olyan csapdákat használunk, melyeket úgy tudunk elhelyezni, hogy a madár nem fér hozzá.

A különféle tetű és élősködőirtó lapocskák és spary-k megmérgezik a madarakat, azok is, amelyeket a kalitban kell elhelyezni. Tetű elleni samponokat se használj a madarakon.

Ragacsos rovarölőket (repülő rovarokra) csak olyan helyen használj, ahol a madár vagy más háziállat nem fér hozzá. Ha mégis a tollára kerül, akkor citrusolajjal vagy mogyoróvaj krémmel lehet eltávolítani onnan.

Klippelt szárnyú madarak szárnyait gyakran kell ellenőrizni a repüléssel kapcsolatos balesetek miatt, illetve amikor kivisszük, használjunk hámot, pórázt vagy szállítót. (A madár nem azért repül el, mert nem szereti a gazdáját. Megijed valamitől és huss, már el is száll, az adrenalin felszökik a vérében és csak repül felfelé, mikor leszáll akkor már a helyismeret hiánya miatt nem talál vissza a gazdájához. A cikk fordítójának megjegyzése.)

Átlátszó vagy visszatükröződő felületeket, mint üvegablak, ajtó, tükrök, meg kell mutatni a madaraknak. Szembesíteni kell őket a ténnyel, hogy azok szilárd felületek. A legtöbb papagáj erre megtanítható, úgy, hogy a kezeden tartva odaviszed és a lábát, fejét, testét odanyomod, hogy érezze a kemény felületet. Esetleg különféle matricát is használhatunk a felületen jelezve, hogy nem átjárható.

Nem szabad mennyezeti ventilátort használni, ha a madarak szabadon vannak a lakásban. Továbbá az alábbi dolgok is veszélyt jelentenek a kalitból kinn lévő madarak számára: nyitott ablakok és ajtók, forró fazekak, a tűzhely gázégői vagy még meleg elektromos főzőlapja, nyitott víztartályok (WC, kád, mosdó), mérgező vagy tüskés szobanövények, elektromos vezetékek, gyógyszerek, rovarcsapda és más toxikus anyagok.

A játékokat időnként meg kell tisztítani és ellenőrizni, nincs-e olyan része, melyet a madár a csőrével képes leszedni, lenyelni, esetleg fennakadhatna a torkán. A laza kötelek, láncok a lábra, lábujjára, nyakára tekeredhet és így megölheti a madarat. A játék felakasztásához mindig teljesen zárt rozsdamentes karikát használjunk, ne kötelet vagy láncot, ami a madár teste, lába, feje köré tekeredhet.

Préselt lambéria, faforgács lap, OSB lap a madár számára veszélyes, mivel a ragasztó toxikus anyagokat tartalmaz.

Szobanövényektől és ezek műtrágyáitól szintén tartsuk távol madarunkat, mert mérgezőek lehetnek. Néhány a legmérgezőbb növények közül: azalea, leánder, ricinus mag, cikász pálma, tiszafa, diffenbachia, nárcisz és a gumója,aszparágusz, fagyöngy, mikulásvirág, filodendron, burgonyacsíra.

Cigaretta, szivar, pipa közelében nem tartózkodhat madár. A füst passzív belélegzése is károsítja az érzékeny légzőszerveiket, a szemeiket és a bőrt. A nikotin megtelepedhet az ülőrudakon és a kalit más részein. Az érzékenyebb fajoknál akár öncsonkításhoz (lábujjak vagy láb lerágásához) is vezethet a mérgezés (pl. amazon fajok).

Illatos és potpourri olajokat sosem lehetne használni papagájok mellett. Parfüm, hajlakk és más aerosolos termék szintén a légzőszerveket károsítja.

Légtisztítókat, illatos spray-ket se használjunk a madár közelében. Használjunk helyette fűszereket a levegő frissítésére: fahéj, szegfűszeg, vanília, citrushéj.

A gyertyák égés közben méreganyagot bocsátanak ki, illatosított gyertya nem használható abban a szobában, ahol a madár él. A méhviaszgyertya általában biztonságos a számukra.

Ne használjunk a madárral azonos légtérben szőnyegtisztító spray-ket vagy porokat, különösen olyanokat, amelyeket később ki kell porszívózni. Használjunk helyette vizet, szódabikarbónát, ecetet vagy grépfrút mag kivonatot.

Tisztító és fertőtlenítő szerek, mint fenyőolaj, ammónia, penész- és rozsdaoldó, WC, csatorna és bútortisztító, autóápoló szerek, fehérítő és színes mosószerek és öblítők irritálhatják a madár bőrét, légzőszerveit, szemét mikor a környezetében használják. A keményítőspray szintén mérgező.

Otthoni felújításhoz, javításhoz használt kellékek: építőanyagok, ragasztók, festékek, oldószerek szintén mérgezőek a madarak számára.

Gyógyszerek és gyógyhatású készítmények, melyek teafa olajat tartalmaznak, mely a Melaleuca fa olaja (mirtuszfélék családja) akár receptes akár szabadforgalmú gyógyszer a papagájoktól távol kell tartani.

Penész az ételen vagy a levegőben a papagájokra veszélyes. Aspergillus penész okozza a halálos kimenetelű Aspergillosist. Ez a gomba a helytelenült kezelt és tárolt ételeknél fordul elő, különösen a kukoricánál és az amerikai mogyorónál. Otthonunkban a túlzott nedvesség, különösen a fürdőszobában, okozhat penészesedést.

A szén-monoxid egy színtelen, szagtalan, ízetlen gáz, melyet a kemencék vagy más nyitott illetve zárt fűtőberendezések termelnek. A madarak rosszul szellőztetett, fűtött területeken nagy veszélyben vannak.

(A szén-monoxid tökéletlen égés során keletkezik. Veszélyét az jelenti, hogy színtelen, szagtalan, a levegőnél könnyebb, nem irritáló gáz, ugyanakkor sokkal erősebben kötődik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén, így megakadályozza, hogy a vér oxigént szállítson. Emiatt már alacsony koncentrációban is mérgező. A szénmonoxid-koncentráció emelkedése szén-monoxid érzékelővel jelezhető. A fordító megjegyzése)

Száraz vegytisztítás, melyet perklóretilénnel végeznek otthon, szintén mérgezést okoz madarainknál.

A laborállatok, melyeket perklóretilénnel kezelnek rendszerint rákbetegségben pusztulnak el.

Az emberi nyál kórokozókat tartalmaz,melyek halálosak a madarakra. Sosem kéne megengednünk nekik, hogy a fej üregeibe tegyék a csőrüket vagy hogy a fogainkat tisztítsák. Különösen emberi ínybetegség esetén fertőződhet madarunk a nyálunkon keresztül.

Molyirtók (labda és riasztó) tartalmazzák a para-diklór-benzolt, mely laborállat kísérletek során rákbetegséget okoz. Ez az anyag megtalálható még dezodorokban és WC fertőtlenítő szerekben.

A tisztaság nagyon fontos a madarakkal való foglalkozások alkalmával. Mindig moss kezet, mikor a madarak ételeit, italait készíted!

Karantén: ha új madár érkezik a már meglévők közé karantént kell alkalmazni, melynek ideje 1-3 hónap. Állatorvosod adhat tanácsot, hogy mennyi ideig is kell a karanténnak tartania. Ha elviszed a madaraidat más madarakhoz, vásárokra, madaras összejövetelekre tulajdonképpen lehetséges veszélynek teszed ki őket.

Mindenkinek tudnia kell, hogy sürgős esetben hol van a közelében olyan állatorvos, aki ért a papagájokhoz, tudnia kell az orvos elérhetőségét. Ha hosszabb időre, napokra távozol, mindig gondoskodj valakiről, aki felügyeli és ellátja a madarat. A gondozóval mindig beszéld meg, hogy esetleges probléma, vészhelyzet esetén mit tegyen a madárral.

Eredeti szöveg: http://www.landofvos.com/phpBB2/viewtopic.php?f=1&t=7680#p44632

Nehézfém mérgezés

2011-06-27T12:43:00.002+02:00

Két idézettel kezdeném, ami nagyon is idevág:

"Egy kb búzaszemnyi nagyságú fém-darabka elég, hogy a madár az örök napraforgómezőkről nézegessen le a gazdájára.

Még ha időben észreveszed az első tüneteket, akkor is elég kétséges és drága kezelésnek néz elébe szegény." (dr. Sátorhelyi Tamás)

a másik pedig egy részlet a LOV (Land Of Vos) egyik topikjának elejéről, arról szól, mire kell ügyelnie egy papagájtartónak, ami ártalmas lehet a madarának. Ha lesz időm, lefordítom az egészet, már erre is készülök idétlen idők óta, sajnos az időm nagyon is véges, de ez télleg egy nagyon jó írás:

"Fémmel burkolt dolgok, cink, réz, vas és egyéb fémek fémmérgezést okoznak a madaraknál, ha a szervezetükbe kerülnek. Veszélyes lehet a galvanizált ketrec, a madárház drót, házi kulcsok, különösen az arany színűek, ólom alapú festékek, fém és cink alapú festékek, linóleum, vinyl redőnyök(műanyag), pezsgős és borosüveg fólia és általában az alufólia, ólomnehezék, csengők ólom nyelvvel, ólomüveg, helytelenül festett kerámia, ruhaékszer (különféle csilivili ruhadíszek), tükör hátsó oldala, réz egycentes, művész festékek, melyek kadmiumot tartalmaznak, fényes kartonpapír vagy papír, mágneses kártyák vagy bankkártyák."

(Land Of Vos, Ask Polly Please, Precautions for parrotkeepers)

Tegnap elgondolkodtam, hogyan is lehetne ezt a fémmérgezést jellemezni. Ez egy versenyfutás az idővel, a halál ellen. Gyakorlatilag a madár lenyeli a fémet, ami először a mirigyes gyomorba jut. Ha már akkor ezt valaki észreveszi, egy gyomormosással talán segíthet is a dolgon, de ez csak azon nyomban lehetséges.Fémmérgezéskor az emésztőnedvek hatására a fém kioldódik és bekerül a szövetekbe és csontokba. A fémdarab tovább halad, bejut a zúzógyomorba, amiben a megfelelő mennyiségű kavics tovább juttatja a belekhez. Ha nincs elég kavics a zúzában,akkor el kell kezdeni a madárnak grittet adni, hogy a fém hajtódjék kifelé a belek felé. A belekben azonban megint meg tud ülni és tovább szívódik fel a sejtekbe és a szövetekbe. Gyakorlatilag szerintem ezt nevezzük fémmérgezésnek. Azért én egy hobbista fű vagyok, nyilván nem egészen korrekt a meghatározás, de szerintem valami ilyesmi történik. A méreg megtámadja a belső szerveket, különösen a májat és a vesét és a mérgezéstől a vérkép is katasztrofális lesz. Kezelés hiányában vagy ha túl későn veszik észre a tüneteket, a madár lassan lebénul és elpusztul.És tegyük hozzá, hogy vadállatokról beszélünk, akik a tüneteket ameddig csak lehet igyekszenek leplezni. dr.S.T. mesélte, hogy a nimfa fióka annyira rosszul volt, hogy az odúban alig állt a lábán, mikor azonban kibújt onnan olyan peckesen állt, mint egy Hadik huszár.

Tehát ez az egyik legfontosabb dolog szerintem, hogy ismerd a madarad, vedd észre az apróbb rezdülésekből ha valami nem stimmel. Ritka az olyan madár, mint Sámson, aki jelezni próbálta hogy baj van vele. Most megpróbálom elmondani a 4 hónap történetét és mindenki vonja le belőle tanulságul, amit jónak lát.

Februárban kezdődött, Mami kórházban volt a combnyaktöréssel, minden nap mentünk hozzá, tehát eleve későn értünk, mikor már besötétedett. Csütörtökön Sámson nekiállt vacsorázni, evett egy keveset aztán rám repült. Általában jó étvággyal eszi meg a kását, azt hittem valamiért nem ízlik neki, bár valamennyit evett azért. Másnap, pénteken már nem akart enni, csak repült vissza rám és bújt hozzám. Ez a dolog határozottan nem tetszett, de lévén péntek este 7 óra, Molnár doktor ilyenkor nem rendel már, várnunk kellett másnapig. Szombaton reggel bevittem a reggeliket, ránéztem Sámsonra és azonnal tudtam, hogy valami baromi nagy baj van. Sámson alig tudta a szemeit nyitva tartani, nehezen kapaszkodott a rúdon, imbolygott, egyszóval látszott hogy valami nagyon nem kerek! Vadul elkezdtem telefonálni, az egyetemen nem rendelt papagájos orvos, kerestem valakit akiben megbízom annyira hogy elvigyem hozzá Sámit. Akkor ugrott be Sátorhelyi doktor neve. Régebben, mikor a barátnőimmel verébfiókát neveltünk, kértem tőle tanácsot, rendkívül segítőkész és nagyon rendes volt. Valaki említette, hogy Békáson rendel. Elkezdtem keresni valami telefonszámot és sikerült megtalálnom a rendelő számát, még akkora hatalmas szerencsém is volt, hogy pont rendelt. Karika jött el velem, azt ugyan már nem tudom tisztán, hogy hogyan is keveredtünk vele össze,annyira ideges voltam, de az ő Csőrije is rosszul volt, neki is orvos kellett és felajánlotta, hogy felvesz, mivel autó volt otthon, de elvitték a forgalmit meg a kulcsot is. Marcsi (Karika) eljött értem, elmentünk a rendelőbe és a doktor megvizsgálta Sámsont, megnézte a székletét mikroszkóp alatt, megröntgenezte aztán mikor a felvétel elkészült, azt mondta ne is keressünk tovább, Sámson zúzója és a belei teli vannak fémmel.

Ki is mondta, hogy az állapota válságos, bementünk az egyetemre és azonnal kapott Chelintoxot, meg még mást is, infúziót és megszondázta és el is mondta, nem biztos abban, hogy megéri a másnap reggelt. Ha igen, akkor újra be kell vigyem az egyetemre injekcióra és miegyébre.

Azután haza mentünk és Sámson állapota óráról órára tovább romlott.Akkor írtam a fórumra és hogy mennyire igaz az, hogy ismerned kell a madaradat, Karika vissza is írt, hogy a rendelőben még egészen jól volt, mi történhetett hogy ennyit romlott. Ő nem ismeri az én madaramat, ahogyan én sem az övét, a testbeszédét, a szokásait, nem is látta rajta hogy mennyire rosszul van.

Később hívás nélkül eljött egy barátnőm, mert meghallotta hogy mekkora bajban vagyunk, nevelőtápot, agyagot (Clay Block-ot) és fecsit hozott, hárman a lányommal megpróbáltuk megetetni fecsivel, de már nem nagyon tudott nyelni. Akkor történt meg, amit sosem fogok elfelejteni: Sámit betekertük egy polár plédbe, hogy ne hüljön ki és betettük egy kisebb lavorba, ő pedig mivel már alig tudott járni, kivonszolta magát és felmászott a mellkasomra, hogy velem lehessen. Onnan már nem tettem le, hogy ha el kell mennie velem legyen az utolsó pillanatáig. A barátnőm felhívta Deák Jánost tanácsért, hogy mit tehetnénk még Sámiért, aki azonnal felajánlotta, hogy vigyük ki és kimossa a gyomrát, és megszondázza, de ezt már nem mertük Sámson rossz állapota miatt bevállalni. Estére már elvesztette az eszméletét, a fejét sem tudta tartani, egy kisebb kalitot kipárnáztunk alulról, nehogy leessen a rúdról, ráültettük, a feje teljesen hátra csuklott. Tettünk mellé egy infra lámpát és ott ültem mellette egész éjjel és beszéltem hozzá, hogy ne menjen el, ne hagyjon itt. Hajnali háromkor lassan felemelte a fejét, megitattam, nagyon szomjas lehetett, mert sokat ivott de teljesen magánál volt és utána már nem ájult el egyszer sem.

Reggel vittem injekcióra, Molnár doktor a szabadidejéből jött be, csak azt kérte, legyek nagyon pontos, mert a kisfiát viszi bábszínházba, nehogy elkéssenek. A jó Isten áldja meg érte ezerszer őt is! Hihetetlen ember, akárcsak Sátorhelyi doktor! Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn reggel beviszem Sámit és megbeszéljük, hogyan tovább. Még aznap délután elmentem újra S.dr rendelőjébe, ezúttal Mózest vittem el, neki ugyan nem voltak tünetei, de mivel a két tróger mindent együtt csinált, bennem volt a félsz hogy talán ő is..... hát ő is. Neki még több fém volt a zúzájában, de mivel sokkal nagyobb Sáminál, nem jelentkeztek a tünetek még.

Hétfőn reggel vártam Molnár doktorra immáron két madárral. Behívott és baromira őszintén (amit nagyon becsülök benne) elmondta, hogy egy irgalmatlanul hosszú és kétes végű kezelésnek nézünk elébe, várható egy csomó mellékhatás, mozgászavar, a sok injekciótól elfekélyesdhet a gyomruk, szóval A-tól Zet-ig elmondta hogy mi várható. Csak folyt a könnyem, aztán visszakérdeztem: A doktor úr mit tenne, ha a saját madarai lennének? rövid és gyors volt a válasz: Mindent megpróbálnék, hogy meggyógyuljanak!

Akkor megbeszéltük, mondja hogy mit csináljak és csinálom. Felajánlotta, hogy maradjanak a fiúk benn állandóra, de ezt nem kértük, mert ha megengedhettük volna magunknak, akkor sem bírom ki hogy ne lássam őket minden nap. Azt beszéltük meg, hogy reggel bevisszük őket, injekciót, infúziót kapnak és Sámit szondázzák folyamatosan, délután ugyanez történik és 5 óra után hazavihetjük őket. Mentünk mi mindenhogy, volt hogy papa nyakig mocskos volt, mert klímát szerelt és pont úgy ért vissza, hogy rohannunk kellett a fiúkért.Soha egy rossz szót sem hallottam tőle azért, hogy az egész napi munka után még a fiúkért rohanunk és nem haza megyünk, hogy ehessen és megtisztálkodhasson. Mindig azt mondta: Meglátod mama, meggyógyulnak, csak ne edd magad! Mindent megoldunk valahogyan!

Hideg volt, két külön hordozóba vittük őket, jól bebugyolálva meleg pléddel. Reggelente bejöttek velünk a munkahelyünkre és innen indultunk el fél 10-kor, mert tízre mentünk be. Volt hogy a lányom vitte őket, volt hogy a fiam az unokákkal, mindenki kivette a részét, nagyon sokat segítettek a gyerekeink. Esténként pedig otthon, vacsora után összebújtunk hárman és csak beszéltem nekik, ők pedig hozzám simulva hallgatták. Hétvégeken minden kajájukban állt a gritt, a gyümölcsben-zöldségben és a magban, kásában is. Gézlapokat vágtam szét és szedtem szálára, ez is a kásába került, hogy vigyen kifelé mindent ami nem oda való. Közben rájöttünk, hogy a randa kép keretét rágták meg, ki is dobtuk, de előtte Katusom izzé-porrá taposta.

Így ment ez egy jó hónapig, a fém két hét után teljesen kiürült belőlük, de sajnos már felszívódott erősen.

Mikor haza kerültek rendelnem kellett a Pharmafutártól Németországból egy Metalcaptase nevű gyógyszert. Indult a kúra, ami eredetileg 7 hétig tartott volna. Figyelni kellett őket, mert a gyógyszer mellékhatása is nagyon durva volt, akkor a doktor levett volna az adagjukból, de szerencsére nem tűnt úgy hogy rosszul vannak tőle, illetve egyszer Mózes volt rosszul, de azt már itt leírtam:

http://mizoblogja.blogspot.com/2011/03/remuletes-delelott.html

A gyógyszer szedés 5. hete után megint kontrollra mentünk. Sámson máját és veséjét nagyon tönkre tette a fém, kapott egy másik gyógyszert immár a veséjére meg valami port, amit mindketten szedtek. Egy hét múlva jöttek ki rajtuk a mozgáskoordinációs zavarok. Rémületes volt még látni is! Sámson feje idegbajosan rángatózott, rágta-tépte a tollait az evezőin, a nyaka közepén hátul ki is szedte és mindketten tépték a lábukon, Mózes még kicsit a hasán is. Megint a kardomba dőltem! Visszamentünk újra Molnár doktorhoz. Újabb kontroll, aztán elmondta, hogy ő ugyan nem használ homeopátiás gyógyszereket, bár a családjában vannak akik igen, ha találnék állatorvost, akiben megbízom és ajánlana ilyeneket, hát próbáljuk meg azt is. Különben valami nyugtatót kellene felírnia a fiúknak. Nekiálltam keresni, aztán eszembe jutott hogy talán Kriszta barátnőm tudna segíteni, nagyon sok állatdokit ismer. Tudott is, sőt fel is hívta dr. Varga Józsefet a Család utcai rendelőben és meg is kapta az 5 féle patás gyöngy nevét (Sedatif PC, Arsenicum albicum, Phosphorus, Echinacia, Chamomilla), amit adhatnék a fiúknak. Megvettem azokat is, már másfél hónapja szedjük őket, hiszem hogy azok is segítettek valamit. Közben elfogyott a por, a tünetek azonban nem csillapodtak. Újra kontroll és megint kaptunk 30 napra való gyógyszert Sáminak.

Közben fel-fel mentem a LOV fórumára és ott is beszámoltam a betegségünkről. Az egyik topiktárs mondta ki, hogy valszeg nagy szerencsém volt, hogy ennyire ismerem Sámit és mivel időben észrevettem, hogy valami nagy baj van, el tudtam az orvoshoz is időben vinni. De micsoda szuper orvosokhoz!!! Télleg beleléphettem valamibe a születésemkor, hogy ennyire szerencsés vagyok!

Aztán egyszer csak levelet kaptam az amerikai fórum tulajdonosától, van egy másik levelező fóruma is, ott vannak állatorvosok is és pár ember-madár páros, akik szerencsésen túl vannak egy hasonló fémmérgezésen. Megtudakolta tőlük, hogy mi segíthetne még a fiúkon és azért írt, mert még webshopot is szerzett ahonnan megvehettem volna. Ez egy Aloe Detox volt, egy méregtelenítő, amiben az aloén kívül számtalan gyógynövény, köztük máriatövismag is volt és mindenki azt ajánlotta neki, hogy ezt próbáljuk meg, hogy a fiúk szervezetéből végképp kiürüljön a fém. Akkor én ezt felírtam az Index Fórumra és aki csak tudott, mindenki segíteni próbált a beszerzésben, de sajnos tőlük kívül álló okok miatt nem sikerült: ilyet Európában nem lehet kapni. Az amerikai szállítás rettenetesen bonyolult és drága volt, viszont egy kedves topiklakó szerzett nekem egy magyar webshopot, ahová írtam és segítséget kértem. Az ügyvezető nem hajtott el, hogy micsoda idióta vagyok én, hogy egy madárból ekkora ügyet csinálok, hanem szépen elrendezte, hogy az aloe 1 napon belül itt legyen és nem is kellett fizetnem a szállításért, csak az aloe árát. Akkor elkezdtük azt is szedni, a kásájukba keverem, nagyon szeretik, én pedig hiszek az aloe gyógyító erejében, hiszen régebben is kaptak, igaz nem ezt a fajtát, de olyan étvágyuk volt tőle, hogy a vasszöget is megették (Úúúúúúúúúúúúú, az hülye és morbid példa volt!!!!) Az aloét is már vagy 3 hete esszük.

Hát itt tartunk most. Egyik nap vettem észre, hogy Sámson fejrángása abba maradt. Fürdéskor látom a kis testükön, hogy honnan is hiányzik a toll, amit kiszedtek, de hát ez az állapot össze sem hasonlítható a betegség alattival. Sámson lenyugodott, újra a régi, kedves, szelid kismadár, Mózes pedig a bajban teljesen hozzám kovácsolódott. Sokszor meg is simogathatom a kis testét, hozzá érhetek a csőréhez, néha megfogja a kezemet, de az esetek többségében jól viseli. És azonnal dugja a csőrét puszira ha a vállamra repül.

Nem tudom mi segített, vagyis úgy gondolom, hogy minden egyben, de legfőképpen az a hatalmas szerencse, hogy azon a szombaton megtaláltam Sátorhelyi doktor számát, felhívtam és elvihettem hozzá a fiúkat és hogy az egyetemen vannak még ilyen Molnár doktorok, akik valóban azt csinálják, amire felesküdtek, gyógyítják a beteg állatokat minden erejükkel és tudásukkal.

Meggyőződésem, hogy sok madár pusztul el fémmérgezésben.Ezt az agyagot (Clay Block) sem sokan ismerik. Nálunk azóta minden madárnak a kalitjában van benn egy edény agyag, akkor eszik amikor úgy érzik, hogy szükségük van rá. A nemes fiúk rendszeresen fogyasztják. Mindenkinek tanácsolnám, hogy vegyen, nem egy bődületes összeg, sokáig elég és jobb megelőzni a bajt, a madarak érzik, ha szükségük van rá! Nemrégiben ment el Marci, aki Mózes 2 évvel idősebb bátyja volt. A doktornak ott Somogy megyében sajnos nem volt röntgenje. Marci tünetei mind egy szálig megegyeztek Sámson tüneteivel, 3 nap alatt elvitte a mérgezés, lebénult és meghalt. Rettenetes volt, mert pont akkor hívtam, érdeklődtem volna, hogyan van Marci és a válasz ez volt: Itt fekszik az ölemben és haldoklik! Azt hittem, kifutok a világból és akkor fogadtam meg, hogy leírom Nektek is mivel jár egy fémmérgezés, mekkora szerencse ha a madár túléli és mennyi mindentől kell őket védeni, hogy hosszú ideig éljenek velünk ezen a Földön.

Sátorhelyi doktorra és Molnár doktorra pedig a jó Isten áldását kérem!

Lekopogom........................

2011-06-20T14:32:00.005+02:00

Nem is merem leírni az alábbiakat, csak nagyon félve és halkan, mert többnyire ha valamit elkiabálok, akkor következik a jelentős visszalépés szinte azonnal, de most hátha .................. (és kopp-kopp-kopp)!!

Na akkor egy helyszíni jelentés a Paripa utcai Ideg- és Elmegyógyintézettel kombinált Zooparkból.:-)))

Aprónép: akik alatt természetesen Csibészkét és Bubit értem. Kati barátnőmmel hetek óta rágódunk Bubi tépett combján. Mert ha ideges, ingerült, csípkedős, vad és még sorolhatnám milyen lenne..... na de ez a kismadár egy bűbáj, spaklival kell levakarni magamról, bebújik a tenyerembe, játszik az ujjaimmal, szóval ez egy rettenetesen érthetetlen dolog és engem nagyon zavar. Talán már említettem, hogy nem győztem venni nekik a vászon odukat, sőt még ajándékba is kaptunk, de a végén profin, pár hét alatt azt is szétkapták. Ezen okulva vettem nekik a nimfa odut és most végül is arra jutottunk Katival, hogy talán az lehet a baj, hogy az odu elég kicsi nekik. Talán ott éjszaka bunyózva Csibi szedi ki Bubi combját vagy éppen Bubi magának, mert kevés a hely. Ebből kiindulva aztán pánikszerű gyorsasággal leszedtem az odut és mivel Ladybeetől volt még olyan jó kis cirfangos ágam, hát csináltam nekik egy útvesztőt, ahol mászhatnak kedvükre egész nap. A sapis ugyanis nem egy repdesős papagáj. Az eredeti élőhelyén az esőerdőben a fák koronájában élnek. Elég ránézni a roppant erős és izmos lábaira, azonnal lejön hogy a kedvencük a nem a hussss hanem a fusss, imádnak az ágakon lógni, csimpaszkodni, egymással szórakozni. Na most ilyen lett a kalit belseje és nagyon remélem, hogy jól fogják ott magukat érezni. Aztán titkon meg is fogadtam, hogy ha letellik ez a mérgezésprojekt az összes vonzataival együtt, hát én bizony összerakom a zsebzsozsómat, hogy vehessek nekik egy nagyobb kalitot. Ott aztán igazi dzsungelt tudok nekik csinálni és egy normális méretű odut is kaphatnak. Az lesz csak az öröm, elnézegetni a két gazfickót, amint fel-le tornázva lógnak az ágakon!:-))))

A héten ismét találkoztak az unokákkal is. Teljesen nyugiban, senki tolla nem állt fel, sőt Rebeka oda is ment Csibészkéhez és óvatosan megsimogatta a hátát. Ő volt a félénkebb, Csibi halálos nyugalommal tűrte, a szeme vidáman csillogott közben, Bubi pedig Buddha nyugalmával üldögélt közben egészen közel és szemmel láthatóan tetszett neki amit látott.

Kalit takarításkor ez a Csibi gyerek felül a vállamra, mint akit oda ragasztottak, ha hajolok, hajol velem, de ha egyenesen állok vagy guggolok, akkor hátul, a fülem mögött fésülgeti a hajamat és közben óvatosan lenyalogatja a verejtéket is. Tudom, ez így fura, van akinek kifejezetten undi, nekem nem az, a verejték sós, azért ízlik neki és órákig képes a hajszálakat rendezgetni.:-)))

Még jobban suttogva elmondom, hogy úgy tűnik, a fiúk erős javulásnak indultak.Hogy mitől, azt nem tudom, de már igaziból nem is érdekel, annyira örülök, hogy látom őket ahogyan kezdenek egészen normálisak lenni. Sámson nem rángatja a fejét (12xkoppp), időnként ugyan a szárnyukkal tikkelnek egyet-egyet, de ez a múltbéli dolgokhoz képest az ég meg a föld. Sámson felhagyott a nyaka hátsó részének és a szárnytollai tépkedésével (12x kopp). Amellett jó az étvágyuk is, kezd visszajönni a kedvük, bújnak, puszikat osztanak és viszonylag egészen jól kijönnek a szürke hárpiasassal is.Kezdik megszokni egymás vehemenciáját, a zöld fiúk kikerülik Borsószem hercegkisasszonyt, különösen ha rajta van a bolondóra.Én magam is szokom a kis szürkét. Egészen más természetű, mint a zöldek, de ha kezded megismerni, télleg el kell mondanod róla, hogy egy szuper fazon, rendkívül okos, van humora, néha tud nagyon genyó is lenni, de ha rászólsz akkor visszavesz. Ő nem lóg állandóan rajtam, mint a fiúk. Nagyon kíválóan el tud játszani bármivel, legyen az egy fecskendő vagy egy műanyag kanál, sőt, amit még sosem láttam sem a zöldektől, sem Csibészkééktől, a csőrébe veszi a cuccát és repülve viszi magával. Néha megjelenik a vállamon valami kütyüvel a csőrében, mutatja hogy éppen azzal mahinál valamit, aztán repül tovább. Utálja, ha valaki fogdosni akarja (ezt meg is értem, nem plüss papesz ő, hanem egy igazi kis hárpiasas) de ha úgy érzi, hogy egy kis szeretetre vágyik, rátelepedik vagy a vállamra és lehajtja a mellkasomra a fejét, hogy simizzem, vagy a mellkasomra hasal és ameddig élvezi ott is marad, aztán hussss... megy tovább. Nem való olyan embernek amelyik állandóan macsgatná, mert ha ő nem akarja, akkor bizony azonnal elkezd tiltakozni és odafog, bár még mindig nem használja a csőre teljes erejét. A lány járt úgy, akinek hasonló hs természete van, ő is úgy van ezzel, hogy ő most akarná simizni, hát álljon vigyázba és hagyja magát. De nem hagyja....:-))))

Állandóan figyel, imádja ha énekelünk vagy verset mondunk, tényleg olyan, mint egy 3 éves. A gyerekekért nincs oda, nem keresi a kapcsolatot velük, de nem is bántja őket. Nem kell mindenkit szeretni, csak viselkedjen velük normálisan, ennyit várnék tőle el és úgy tűnik ez működik is.

Eleddig egy nagyon csúnya húzása volt Mózessel. Mellette ült, aztán egyszer csak helyből felemelkedett, elfordult a levegőben és Mózest egy istenes karate mae -gerivel leküldte a földre. Először azt hittem, hogy rosszul látok! Összeszedtem szegény kis Mózikámat (aki másfélszer akkora, mint a hs), szépen visszatettem a helyére. De a hárpiasas nem nyugodott, megint elindult, kivitelezte a gyakorlatot, viszont rettenetes meglepetés érte, mert a pillanat törtrésze alatt benn találta magát a kalitjában és egy ideig a kutya sem ment felé. Azóta nem csinálja, de már résen vagyok ha megindul. Tudom, hogy a vadonban a csapatokból a betegeket és a nyomorékokat kiűzik, de vagy megszokja hogy nálunk ez nem divat vagy leshet bentről, mint a lukinyúl! Nincsenek aggályaim affelöl, hogy békén fogja hagyni Mózest. Ezzel viszont azt érte el, hogy most aztán földig is hajthatja a fejét, Mózes ugyan nem kurkássza, elnéz a feje felett, mintha ott sem lenne. Sámson viszont, ha szépen kérem és kicsit még unszolom is, hajlandó kicsit megkurkászni a kis akaratos szürke fejet.:-)

Sámson újra a régi, az én kedves, bújós, szeretetreméltó, nyugodt és békés kismadaram.:-)))))))))) Lóg a gyerekeken, minden madárral jól kijön, orroz Dániellel, aki szívesen megy oda mellé, lefekszik és szépen el vannak egymás mellett és természetesen utálja az idegeneket.:-))

Mostanában együtt autóznak Lacuskával. Múlt héten a kislegény hirtelen odahajolt, megpuszilta a meglepett Sámsont és közölte vele:"Szeretlek!".

És a legnagyobb boldogság az egészségük javulása után....................... újra négyen horpasztunk a fotelben esténként. Elsőként általában Mózes csapódik be a vállamra,övé a bal vállam már emberemlékezet óta és sosem téveszti el, azonnal felveszi az alabárdos üzemmódot, nekidűti a finom, meleg csőrét az arcomnak és már reszel is, aztán Sámson hasra vágja magát a mellkasomon, bedugja a fejét a nyakam alá és ő is reszel. Merlin nem vegyül, a fejünk fölé ül a fotel fejtámlájának a tetejére mászik, teljesen szobatiszta már, ott bóbiskol, de elvárja, hogy a kezemmel felnyúljak és simogassam a tarkóját elalvás előtt.

Végre egy igazán boldog poszt!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)))))))))))))))))))))))))))))) Egy nappal múlt 4 hónapja, hogy a fiúk betegek lettek és elkezdődött ez a rémálom!!!! Nagyon itt az ideje, hogy vége legyen!!!:-)))

Szösszenet....

2011-06-14T23:03:00.000+02:00

Pünkösdkor a gyerekek nálam voltak. Rebeka, aki már nagylány, jól eljátszogat magában is, Lacuska pedig velem. Nem csak játszunk, énekelünk, mesélünk. Ezzel kapcsolatban ki is akadtam. Este, lefekvéskor Rebekának mesélni kell, én is egyet és ő is egyet. Hát én teljesen kibuktam. Ő a Piroska azon verziójával állt elő, mikoron is Piroska eszi meg a farkast, aki ki akarna jönni aztán Piroska gyomrából, aki közli bele hogy nem úgy van az, maradjon ott ahol van............... vagy én vagyok már kicsit öreg vagy a ezek a gyerekek túlságosan okosak, minden esetre igaziból azt sem tudtam, hogy röhögjek vagy sírjak.

Ez csak a bevezetés volt, hát akkor a szösszenet:

Lacuska igen rossz alvó. Velünk aludt a hálóban (azért nem volt semmi, 3 madár + Lacuska a pöttyös (összecsukhatós kemping) ágyban + Dániel a picurka háló közepén, hogy lehetőleg mindenki átessen rajta + mi a papával = igazi éjjeli menedékhely), de bizony hajnal 4 óra felé felébredt és sírni kezdett. Így volt ez a vasárnapra és a hétfőre virradó éjjel is. Aztán tegnap kényelmesen befeküdtem az ágyamba, szeretem az unokáimat, de olyan jó volt, hogy előttem áll egy békés és hosszú alvás. Hajnalban gyereksírásra ébredtem, a frász kitört, tán visszacsempézték a kölköket és én nem vettem észre???!!! Nézem az órát: 4 óra, a gyerek vonyít, felülök, mint akibe mérgeskígyó harapott és amint eszmélek, rájövök, hogy hát NEM, a gyerekek otthon vannak, a kalitból Merlin vomyít istenesen...................... Kész voltam, erre végképp nem számítottam.

Vagy 10 percig suttogtam neki, mire abbahagyta. Még mondják, hogy nem tanulékonyak.:-)) Egyből Zorka jutott az eszembe, várom is már, hogy mikor szól rám: Éééés fogat mostál már????:-)))))))))))))))

Így élünk mi..............

2011-06-10T10:17:00.001+02:00

Újabb egy hónapra való gyógyszert kaptunk Sámsonnak és megérkezett az aloés-gyógynövényes méregtelenítő is. Kibontottam tegnap, konkrétan nem volt túlságosan bizalomgerjesztő, egy ilyen sűrű trutyi, a színe meg.... hát arról ne beszéljünk.:-) A kásájukba keverem, mindegyik egy mokkáskanállal kap bele, ronda vagy nem ronda, de úgy zabálják, mint aki életében még nem evett. Hát van ebben valami, hogy igenis nagyon hasznos az aloe. Én régebben is adtam nekik kúraszerűen, de az csak sima aloe vera gél volt, nagyon jó étvágyuk volt tőle, a tolluk is csillogott, én ezért hiszek benne. Tudom, sokan vannak, akik lefikázzák, én úgy vagyok vele, hogy mindent meg kell próbálnom, hogy a fiúk helyre jöjjenek.

Közben pedig az összeszoktatás-projekt is erősen beindult. Talán-talán elmondhatom, hogy mintha Sámi kezdené elfogadni Merlint. Bár már Mózesre is féltékeny, mikor meglátta, hogy Morzsi kurkássza Merlint, azonnal odarohant és ő pedig Mózes tollait kezdte el rendezgetni, közben meg is etette. Még mondja valaki, hogy egy papagájnak nincsenek emberi érzései...:)

Mint tudjátok, azért mi igaziból olyanok vagyunk így madarastul, gyerekestül, emberestül és kutyástul, mint egy nagy olasz család. Mindig történik valami, mindig valaki akciózik, úgyhogy nálunk az a szó, hogy unalom, szinte ismeretlen. Az emberem, aki kissé nagyot hall, néha elég hangosan beszél, mire a tollas népek azonnal túl akarják harsogni, olyan káosz van, mint a Bábel tornyában, a papa magyaráz, Sámson és Merlin hozzá kukucsol vagy egyszerűen csak Bubit hívják, mire Merlin időnként beleordítja, hogy "Halló, mi van?". Papa szerint valami táblát kéne kitenni a kapura és ráírni, hogy "Ideg és elmeosztály . Hendikeppes háziállatok és humánok menhelye". Jut eszembe, Merlin időnként megjegyzi: "Bolond vagy?" Kitől tanulhatta???:-DDDDD

Néha papus röhögve közli, hogy normális ember normálisan él, mi meg teli vagyunk tollas és szőrös gonosztevőkkel, hozzá pedig néhány erősen lökött felnőttel és gyerekkel. Arról nem beszélve, hogy míg egy normális ember igyekszik takarékosan élni, spórolgatni, mi szinte az összes "fölös" anyagi javunkat az állatkertünkre költjük. Mi még nem eszünk a gyümölcsökből, amikor primőrök, de a madarak és az unokák már tömik magukba befelé, hát szerinte tuti leesett a diszléc nálunk. Mindegy. Én szeretek ilyen retardált lenni.

Szóval itt vagyunk ennél az összeszoktatásnál. Vannak nehézségek, aztán a múltkor kicsit belegondoltam abba az időbe, mikor a kis Mózes rémült szemekkel, marva-harapva megérkezett hozzánk és szépen le is vezettem magamnak, mért kínlódunk most ennyit Merlin beszoktatásával. Mint tudjuk, Mózes rettegett az emberektől, nemhogy nem repült rám vagy hozzám, hanem igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, a kalitból nem kijönni, de ha mégis akkor a tőlünk legtávolabbi ponton leülni és ott maradni. Igaziból Sámson segítségével kezdett helyre jönni a kis lelke, kezdett bízni bennem és lassan az a rémületes gát is feloldódott benne, de hónapok teltek el, mire egyáltalán a közelünkbe jött vagy egészen mellénk és ő is játszani akart. Ma meg már ott tartunk, hogy ő az első, aki kidugja a csőrét a kalit rácsán keresztül egy puszira vagy egyszerűen felül a vállamra, előre szegezi a szemét, mint az a bizonyos első alabárdos, és onnan őt senki hat ökörrel sem tudja kimozdítani. Néha fésüli a csőrével a hajamat, szorosan odanyomja a csőrét az arcomhoz vagy egyszerűen a fülemet sorjázgatja, de nem kell félnem hogy kárt tesz a hallószervemben, mert mindezt nagyon finoman és kedvesen csinálja. Néz rám közben a nagy bociszemeivel, hát igen............én vagyok neki a Botticelli Tavasza.:-))

Most itt ez a Merlin gyerek, normális lelkülettel, egészséges kíváncsisággal minden felé és bizony ő kifejezetten ott akar lenni, ahol mi vagyunk, ráülni a vállamra és ott utazgatni a lakásban vagy csak egyszerűen a többi tollas mellett mókolni. Persze, hogy a két zöld ezt nem egészen érti. Mózes, aki fiatalabb, jobban veszi az akadályokat, Sámson lassabban fogadja el, de el fogja fogadni, mert rajta vagyunk a célon erősen.:-)

Mózikám, akiről tudjuk, hogy nincs 140-es IQ-ja néha egészen el tud varázsolódni. Ül valahol és konkrétan nem homályosítja el a szeme fényit az értelem. Olyankor oda szoktam menni, néhányszor elhúzom a szeme előtt a kezemet, majd lassan, érthetően elmondom neki:"Föld hívja Mózest, Föld hívja Mózest, jelentkezz!" Többnyire egy idő után már látom, hogy néz és igyekszik követni a mondanivalómat. Na, ilyenkor ha ott van Merlin mellette és pont lehajtja a fejét, akkor megmutatom neki, hogyan is kellene ápolgatni a kicsi nyakán a tollakat, anélkül hogy példul a szemit is kitolja a helyéből a nagy igyekezettől. Szóval szépen simogatom Merlin nyakánál a tollakat és biztatom Mózest, hogy ő is tegye ezt. (Az elején csinálta magától, de aztán egyik napról a másikra elfelejtette a dolgot.) Mózes csak néz----néz----néz aztán megcsillan a szemében az értelem és óvatosan odanyúlva ő is kurkászik, mire én hallatlan örömmel a hangomban dicsérgetem, hátha ez azért bevésődik az agyába, hogy ez jó dolog és dicséretet is kap érte. Aztán ezt a dolgot továbbfejlesztve ilyenkor Sámsont is odaviszem, egészen közel tartom a lehajtott fejű szürkéhez és neki is mutogatom, hogy ápolgassa ő is a kicsit, mert Merlin még baba, nem verekedni akar csak egy kis szeretere vágyik. Hát valahogyan így (papa szerint ha ezt kívülről valaki figyelné, amint én "foglalkozom", "táncolok", "együtt ordítozok" a tollasokkal, azonnal szirénázó mentőautót hívna és már húznák is rám a kényszerzubbonyt:-) )................ aztán láss csodát, a héten egyszer csak Sámson odanyúlt, bár látszott a szemén, erősen gondolkodik, hogy üssön vagy kurkásszon, de végül beadta a derekát és vagy 3x szépen megigazgatta Merlin tollait. Hagytam kicsit, pihenje ki ezt a traumát, hogy az utált szürkéhez kellett érnie és akkor újra próbáltuk. Akkor is először odanyúlt, megigazgatta, majd jól kulin nyomta a meglepett kiscsajt, aki erre azonnal kihúzta magát, felborzolta a tollait és közölte Sámsonnal papagájul, hogy "Anyád!" és megint ott tartottunk, ahonnan elindultunk! Hát ilyen ez, néha két lépést megyünk előre oszt hármat meg hátra! De hát időnk van, türelem is van, meg szeretet is van. Esténként, mikor Merlin és Mózes már pihennek, Sámi befekszik a nyakam alá és többnyire éjfél felé ébredünk a nagyfotelben, akkor aztán elteszem alunni és én is lefekszem.

A reggeleim viszont Merliné, mivel ő a nap első sugarával kel, sőt a nap első sugarával elkezd ordítani, de kegyetlenül, hogy "Halloooooo, hallooooo!" Azonnal rohanunk a földszintre, aztán szépen az ő segítségével elkészítjük a többiek reggelijét. Néha leülünk, kicsit megsimogatom az okos kis fejét, aztán fojtatjuk a dolgot. Van hogy fejjel lefelé lóg a hálóingemen és nagy igyekezettel próbál valami gombot leszedni róla, a hajamat rendezgeti, a fülembe próbál betömködni valamit vagy egyszerűen belelép a számba. Csudára tud figurázni, nem lehet haragudni rá, mert közben egyfolytában motyog és magyaráz. Nagy arc az biztos!:-)) És a szemei, hát az valami csúúúúcs, ahogyan az értelem süt belőle. Nagyon hamar tanul, már teljesen érti, ha gorombábban fog az ujjamra és rászólok, azonnal abbahagyja. Egyelőre szófogadó, a többit majd később meglátjuk, hogy mekkora ganyé lesz belőle (is)!:-)))

És a két kicsi!!!! Bubus és Csibi. Ők igazi sapisok, vagy egymás valagában vannak vagy vadul öldöklik egymást valami igen fontos dolgon összeveszve, például hogy a bőrdarabnak ki melyik végét fogja. Bubi lába sajnos továbbra is tépett. Már annyit golyóztunk Katival, hogy mért, hiszen jól el vannak, nem idegesek, szépek és egészségesek. Talán ez a nimfa odu az oka, lehet hogy nem férnek el benne rendesen és a bunyók közben Csib oda-oda kap a kicsihez. Hát nem tudom, mit csináljak,mert az odut nem akarom kivenni, nagyon szeretik.

Aztán itt van nekünk még Dániel. Márciusban múlt 15 éves, süket és nem lát jól, nehezen mozog, leginkább csak fekszik egész nap. Időnként becsörtet az őrizetére bízott tollas genghez, leelllenőrzi, hogy mind megvan-e, felzabálja a kalitokból kiesett maradékokat, aztán újra lepihen. Szereti a tollas trógereket, sosem bántja, ha valamelyik mellé repül, sőt a múltkor Mózesem elnézte a landolás ütemét és Dániel hátára érkezett., aki békésen hátra nézett, látszott a szemén hogy mit gondol: "Na mi van more, lovagolnál egy kicsit?" , de eszébe sem jutott hogy odakapjon vagy bárhogyan is bántsa a madarat. Nyugodtan álldogált, míg le nem szedtem róla a lovasát.:-)

Hát mára ezt gondoltam, lássatok bele kicsit, milyen is az élet nálunk. Mindenki vonja le a saját tanulságát, az biztos, hogy a gondok ellenére senkivel sem cserélnék, imádok így élni!:-)))

2011-05-30T12:44:00.000+02:00

Nem tűntem el, csak éppen igyekszem a káoszt uralni, ami időnként felüti a fejét nálunk. Mami szanatóriumban van, de hétvégére haza adják, mert a szobákat újítják fel, nyilván egyszerűbb ha nincsenek benne lakók, meg kell szervezni az elhozatalt, a visszavitelt és azt is, hogy ha otthon van, mindig legyen azért vele valaki, aki felügyel rá.

Hétközben azonban csak magunk vagyunk a madarakkal és ez azért őszintén szólva pihentetőbb, mintha otthon lenne és ott kéne ugrálni körülötte.:-) Nagyon igyekszik, hogy tornáztassa a lábát, neki is nyilván sokkal jobb lesz, ha fájdalom nélkül, rendesen tud majd mozogni.

Nagy erőkkel folyik a Sámson-Merlin duó össze szoktatása, talán valamit javult a helyzet, bár igaziból nem csak Sámson féltékenysége az oka a vitáknak, sokkal inkább Merlin akaratossága. Szegényem, azért kicsit ridegtartáson van, de jól viseli, ha vágyik egy kis szeretetre akkor odajön, lehajtja a kis fejét, hogy simogassam a tarkóját vagy az arcát, aztán ha elunja, akkor megy tovább. Hihetetlenül jól viseli a kalitot, magam is megdöbbentem rajta, olvasva a jákós "kollégák" beírásait . Merlin jókat játszik, a játékait általában hetente-kéthetente cserélgetem, mindig van kedvenc, többnyire a csomózós-bőrösöket szereti és lelkesen bogozza őket, na meg azok a kedvencek, amelyekről fejjel lefelé lehet lógni, közben csapkod a szárnyaival és zulu harci kiáltásokat visít hozzá jókedvében. Mikor először láttam kitört a frász, hogy beleakadt a lába, de aztán rájöttem hogy annak vastag műanyag láncai vannak, nem is tud beakadni közé. Azóta már csak somolygunk rajta, ha lóg-csapkod-ésharci üvöltést hallatt.:-))) Jó fej madár, az biztos. Úgy tűnik teljesen beilleszkedett, bár kissé akaratos, de azért már érti ha valamiért rászólok. Ő az egyetlen, aki állandóan a fejemre landolna, úgyhogy szoktatjuk is erről bőszen lefelé. És ahogyan eszik...... hát ez bizonyos szempontból minden papagájos gazda álma, Merlin ugyanis nem eszik, hanem fal, mint a malac. Többet eszik, mint a két nemes együtt és este még a kását is röfögve betolja az utolsó falatig, mindent megeszik, ami csak a táljába belekerül. Az elején tartottam tőle, hogy megrekedünk a kukorica-borsó-répa-bab összeállításnál, de manapság már ha ott vigyorog a tálban egy kis cseresznye, eper vagy bármi más, szívesen megkóstolja, pláne hogy látja a többiek is eszik jóízűen. A magokat is imádja, az ő táljában sosem találok bontatlan magot estére, pedig a V.L. magokat még fel is turbózom egy kis kölessel, ezzel-azzal, de az is lecsúszik szerencsére. A nemesek piszmogva, lassan esznek, ő már végez mindennel, mire a fiúk az első kör kását lenyomják. Még mindig bepróbálkozik időnként Sáminál, aki valszeg ezért nem kedveli, mert nem kerüli ki őt, mint rangidőst, hanem simán leordítja a fejét, úgyhogy többnyire Sámson reppen odébb. Viszont szerencsére többnyire mindhárom teljesen normálisan viselkedik, elüldögélnek a játszókon és onnan bambulnak. Különösen nagy az öröm, ha jönnek a gyerekek. Szombaton Katus és a két unokám "Fa-csatát" játszottak a nappaliban. Hát nem sok észt igényelt, a legokból kiszedett fákat dobálták egymásnak, mivel nincs súlya, baj nem lehetett belőle. A madarak a játszón ültek és fél óra múlva már teljesen látszott, ki hogyan bírja a zajt-játékot. Merlin és Mózes szorosan egymás mellett ültek, kitágult szemmel nézték a sok őrültet a földön, Sámi lemászott a térdemre (én a fotelban ültem) egészen közel a gyerekekhez, bár a repkedő fák miatt közelebb ő sem ment, de egyértelmű volt hogy jókat kuncog magában ahogyan hárman bohóckodnak a parkettán. Jön majd a nagy vízválasztó, Pünkösdkor 3 napig nálam lesznek mindketten, jó is lesz, mert Merlin is megszokja majd, hogy hogyan mozognak, milyen az alapzaj, ha ők is ott vannak.

Nagyon sokat vannak kinn a levegőn. Ha hazaérek, bizony hiába van 5 óra, ha jó az idő pakolom át a két zöldet a hálókalitba (az ő nagykalitjukat nem tudom kihúzni az ajtón, mert nem fér ki) és Merlint is kihúzom kalitostul, hadd érje őket a jó levegő, kinn is maradnak vagy 7-ig, akkor pedig már vacsora van, kis játék aztán alvás. Ez alól csak Sámson kivétel, aki még kinn maradhat velem kicsit, bár a múlt héten úgy bealudtunk a fotelben mint a tök, papa keltett fel, hogy menjen mindenki a helyére aludni.:-)

A héten újra gyógyszerért kell mennem, Sámsonnak még 2 hétig kell szedni, aztán addigra megrendelem az Aloe méregtelenítőt és azt is megisszák, remélem már úgy június végére jobban lesznek, vége lesz már ennek a rémálomnak! Talán-talán már ott a fény az alagút végén (bár nem nagyon merem elkiabálni)!:-)

2011-05-19T15:28:00.000+02:00

Ez csak egy gyors bejegyzés azok számára, akik rendszeresen olvasnak minket.

Sajnos sok jó hírrel nem tudok szolgálni. Sámson nincs jól, erős mozgászavarai vannak, ez azt jelenti, hogy idegbajosan tollászkodik, rángatódzik a feje és a szárnya, borzalmas még látni is:-((((((((((( Stresszes és ingerült, oda-oda kap a kezemhez is, pedig régen ő volt a szelídség mintaképe.Szedjük az újonnan kapott gyógyszereket, sőt egy barátnőm szerzett egy állatdokit, aki a homeopátiában is jártas, használja is a gyógyításban és tőle még kaptunk 5 féle patás gyöngy nevet, amit Sáminak kell szednie. Borzalom na...... !!! Egész reggel ott ül szerencsétlen és szépen sorjában eszegeti a tablettákat, gyöngyöket, porokat, csak éppen semmi hatása sincs.

Mózes jobb állapotban van, néha tikkel a szárnyával de egyébként elég jó a kedve, nagyon szereti Merlint, aki ha meglátja már rohan oda hozzá és lehajtja a fejét, hogy kurkássza a nyakát. Sámson utálja Merlint (is). Rettenetes látni őt így és az egész helyzet nagyon paradox, ami az egyiknek a boldogság, a másiknak idegesítő helyzet.:-(

Szeretném visszakapni a régi Sámsont, de úgy látom, hogy minden igyekezetem ellenére sem nagyon haladunk előre. Nem mintha így nem pont ugyanúgy szeretném, de az az igazság, hogy teljesen padlón vagyok tőle.:-(

Nem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem vettem észre amint rágcsálják a képkeretet és sajnos egyre mélyebbre süllyedek a depiben. Kerülöm az embereket, mint az ördög a keresztet, egyedül Kati barátnőmhöz járok, ott sírhatok nyugodtan, nem kell viselkedni, nagyon is megérti hogy mit érzek.

Néha Merlin tud csak megnevettetni, mert haláli beszólási vannak és nagyon jól időzíti is őket.

A két kicsi, Bubi és Csibi jól vannak, Bubi combján szépen növögetnek a tollak kifelé.

Hát ez van......................................

Shrek

2011-05-11T11:17:00.000+02:00

Ma hajnalban, mint mindig, a kávé mellett megnéztem a leveleimet is. A LOV-on találtam új hozzászólást és beleolvastam. Shrek tavaly júliusban ment el. Most volt a szülinapja, amire ezt a kis filmet készítette a gazdája unokaöccse, aki szintén imádta a kis zöld gazfickót:

http://www.youtube.com/watch?v=lbht-WClwrg

Nagyon szíven ütött!

Labor, Mózes, kamaszkor

2011-05-06T10:20:00.000+02:00

Elkészült a labor vizsgálat eredménye. Sajnos, bármennyire is megfelelő a máj mérete mégis az eredmények azt mutatják, hogy bizony a mérgezés rombolt ott is rendesen. Ez a fejrángatózás is valószínűleg ebből ered. Újfent kaptunk 1 hónapra való gyógyszert, ez most tasakos, fél tasakkal kell ennie naponta. Ha nem javul a rángatózás akkor pedig valami enyhe nyugtatót is fog kapni, de erre egyelőre ne is gondoljunk. Kicsi kásába teszem neki és ott őrzöm őket, nehogy tálat cseréljenek, mert mostanában elkezdték, hogy mikor már az egyik elunja a saját kásáját, akkor átmegy a másikéhoz, mert az tuti jobb mint az övé. Mindhárman csinálják és természetesen a legjobb kaja mindig Merlin tálikójában van. Remélem, most már vége lesz ennek a borzalomnak és élhetünk úgy mint más normális madárcsapat.:-))

Mózes .......... a Mózes egy csoda............... gyengéden, óvatosan kurkássza Merlint, aki mostanra már rendszeresen odarohan hozzá, lehajtja a fejecskéjét és várja hogy a tarkóját kurkászgassa, amit meg is tesz órákig. Etetgeti, még azt is megengedi neki hogy kivegyen kaját a táljából, sőt szinte lesi, hogy ízlik-e a kicsinek.:-) Ez hatalmas pálfordulás, mert valljuk be, ezidáig aki ilyes dolgokkal próbálkozott volna, tuti hogy halál fia, mert Mózes a kosztjára rendkívül allergiás volt.

Ez Mózes egyik arca, a másik pedig egy morgó, kapkodó, idétlenkedő kamasz madár, mert belépett a kamaszkorba. 18 hónapos. Már figyelem 1 hete, ahogyan hirtelen oda-oda kap a kezemhez, ha odatartom, hogy rálépjen elkezd sántikálva rohanni az ellenkező irányba és néha csak komoly harcok árán jutunk egyről a kettőre.Reggel az Istennek se akar kijönni a hálókalitból, már a másik kettő régen a vállaimon ül, ő még mindig benn kuksol és vadul morog, ha benyúlok, hogy kivegyem. Ha nem figyelek, úgy elkapja az ujjam és megszorítja, hogy a szemem is kiugrik tőle, mondom is, hogy ettől ébredek csak fel igazán.. Érdekes módon nem mar, hanem szorít, de ahogyan Ti is látjátok a képeken a csőre méretét, hát nem egy leányálom, az tuti.

Ez ternészetes dolog, minden madárnak van ilyen, csak azt szoktam mondani, hogy a tenyésztők nem szívesen beszélnek erről, mert ez ugye nem hálás téma, hátha a jó vevő megijed és eláll a vásárlástól. No most már kész is a taktika. Ha látom, hogy dilinyós, szépen hátat fordítok neki, mondjuk úgy, hogy kizárom a csapatból, ez szinte a legtöbb madarat észhez téríti, hiszen a csapattagok is hátat fordítanak neki, ha valami gond van és ezt éreztetni akarják vele. Ha viszont kedvesen viselkedik, akkor nagy dicséretek és csőrpuszik boldog gazdája lehet, hiszen azonnal leveszi úgyis a hangomból, hogy mi a stájsz.

Ma reggel is nagy álmosan benyúltam, hogy kiszedjem őket, úgy elkapta a mutatóujjamat, hogy csak lestem, mint a lukinyúl, de egyből felébredtem, az biztos.:-) Na gyerek, hát ha te így, akkor én meg úgy........... Fogtam Merlint (aki már szépen megtanult kimászni a kalitból, nem volt egyszerű, mert a kis bamba sosem találta az ajtót:-DD) és Sámsont, aztán úgy ott hagytuk Mózest, mint Szent Pál az oláhokat és szépen lementünk, ő meg elgondolkodhatott, hogy mért maradt benn egyedül (azt utálják a legjobban). Sámi megkapta a gyógyszerét a lépére, aztán ment reggelizni, Merlin is azonnal ráugrott a táljára és már indult is a habzsi-dőzsi.:-) Kényelmesen bevittem mami reggelijét, aztán felbaktattam a hálóba. Úgy léptem be, mintha ott senki madárfia nem lenne, dudorászva megágyazgattam, rá sem néztem...... Hát persze, hogy nem bírta, oda totyogott az ajtóhoz és megszólalt:"Hu!" Akkor megfordultam és mintha csak akkor vettem volna észre: "Szia! Hát te itt vagy?? Nem jössz a többiekhez reggelizni? Biztosan éhes vagy! Na gyere bogárkám'" És szépen odatartottam az ujjamat. Láss csodát, az a Mózes, aki reggel még legszívesebben letépte volna a kezemet, most szó, hang és morgás nélkül felkecmergett rá, aztán tovább mászott a karomon egészen fel a vállamig, oda dugta a nagy bazi csőrét az arcomhoz, kapott egy jó reggelt puszit és szépen mentünk reggelizni.:-))

Merlin és Mózes

2011-05-05T10:46:00.001+02:00

http://www.youtube.com/watch?v=FYhgWJBV3I4

Megint gondok vannak...........

2011-05-04T12:41:00.000+02:00

A rutinosabb blogolvasók ezt már abszolut tudják, hogy ha eltűnök, annak mindig oka van és többnyire nem jó dolgok történnek. Nem cáfolunk rá erre most sem.

Maminak csípőprotézist kell beültetni. Május 11.-én megcsinálják, mert csodával határos módon van egy hely akkorra. Már a héten hétfőn megcsináltattuk a kötelező vizsgálatokat, most már várjuk a 10.-ét, amikor is be kell feküdni a kórházba. Utána 6 hét rehabilitáció következik. Szegény mami, nagyon sajnálom , de a doktornő szerint mindenképpen meg kell neki csinálni, mert a combcsontjának a teteje kezd elhalni, rettenetes fájdalmai vannak, utána viszont újra képes lesz rendesen járni és fájdalmai sem lesznek.

Aztán még a múlt héten végigsöpört nálunk a Rota vírus. Csak én, papa és Rebeka nem kaptuk el, mindenki más igen, úgyhogy papa minden nap vitt valakit az ügyeletre hányás elleni injekcióért. Nekem szerencsém volt, de helyette Nagypéntektől rajtam volt egy szolid, laza epegörcs folyamatosan, amitől úgy járkáltam mint Ophelia az őrülési jelenetben. Hát le is fogytam a diétától, ami mondjuk éppen nem baj, csak kicsit fájdalmas volt. Éjszakánként az ágy szélén üldigéltem alvás helyett, reggel aztán valahogy összekanalaztam magam és irány dolgozni. Közben meg a Húsvét is, hát randa egy időszak volt az tuti!

Ezenközben a Metalcaptase adagot is kissé csökkenteni kezdtem, mert a jó doktor azt mondta, már valszeg elég lesz. Azután a múlt hét kedd körül kezdett Sámi idegbajosan rángatódzni. Csütörtökön voltunk Molnár dokinál, megnézte mind a hármat, végig taperolta őket, megállapította, hogy gyönyörű mind a három, semmi baj nincs velük. Ott ugye Sámi sem csinálta a fejrázást, előtte pedig nem sokkal kezdte el, úgyhogy nem is említettem. Aztán hétvégére beerősödött a dolog, sőt hallottam hogy éjszaka is csinálja, úgyhogy végül tegnap újra visszavittük és csináltak röntgent és labor vizsgálatot. A röntgen szerint a mája gyönyörű, viszont a lépe meg van nagyobbodva, nyilván a mérgezéstől. Erre kaptunk valami gyógyszert és most várjuk a labor eredményét, holnap kell hívnom a dokit 2 óra után. Hát így vagyunk egészségileg, bár lassan már én is totál idegbajos leszek, hogy mindig történik valami. A fémmérgezés nagyon komoly dolog, örülhetek hogy Sámson megúszta, de ezt már akkor felfestette Molnár doki, hogy bizony lehetnek a későbbiekben problémák.

A sok rossz hír mellett azért van jó is. Mózes teljesen örökbe fogadta Borsószem Hercegkisasszonyt, igazgatja a tollait, játszik vele amit a hölgy nagy kegyesen el is fogad.:-) Olyan aranyos, ahogyan olyan kis darabosan igyekszik kedveskedni Merlinnek. Sőt, ami a legnagyobb szó: még a vacsoráját is átengedi neki, ami egy hihetetlen dolog, mert aki egy kicsit is ismeri Mózest az tudja, hogy legfontosabb szerve a bögye, imád enni és bármire képes egy jó falatért, amit most viszont simán oda ad a kiskirálylánynak. Gyakorlatilag mikor már megette a sajátját, akkor Merlin még képes végig járni a tálakat és kifalni a maradékokat. Sámit olyankor magamhoz veszem, mert ő nem ilyen jótét lélek mint Mózi, aki ott ül Merlin mellett és párás szemekkel, boldogan nézi amint a kicsi röfögve felfalja a maradékát. Hát hogy hogyan fér el egy ilyen kis fiatal, pici madárban ennyi kaja, azt én nem is értem.:-) Minden esetre nagyon jó nézni őket, hamarosan készítek a Picassán egy albumot, ahová be is teszem a képeket, mert már gyűlnek szépen.

Az új poszt csütörtökre várható, ha már lesz laboreredmény. Addig is szorítsatok, hogy legyen már vége ennek a Canossa járásnak!!!!

Szívmelengetős

2011-04-21T11:25:00.000+02:00

Minden este a legfőbb probléma, hogy csak két vállam van. Mikor a szeretetfotelben üldögélünk többnyire ebből erednek a nézeteltérések.

A jobb vállam mindig Merliné, mivel ha ott simogatom a fejecskéjét akkor a nagyok nem látják. A bal oldalamon többnyire Mózes ül alabárdosként, mellette Sámson és így kezdik a csőrreszelést esténként.

Tegnap Mózes valamiért rámászott a mellkasomra és hoppppp, Sámson mint a csík, azonnal felmászott a helyére, a vállamra. Mire Mózi visszafordult, már ott lógott a "megtelt" tábla.:-) Kellett neki pár másodperc, hogy rájöjjön, bizony jól megszivatta őt Sámson.Akkor aztán megindult, mint Hannibál harci elefántjai az Alpokon át, mindenen átgazolva fúrta befelé magát a fejem és Sámi közé, ami tekintve Mózi méreteit és erejét nem semmi dolog volt, úgyhogy mire Sámi pajti felébredt, már megint csak Mózes mellett szorongott és nem a fejem mellett. Hát konkrétan bedurrant a feje és alulról elkezdte piszkálni Mózest esmeg, aki úgy ült ott mint valami kőszobor és baromira nem akart tudomást venni Sámi furkálódásáról.

Nem akartam, hogy a dolog elmérgesedjen, elröptettem mindkettőt magamról, ha nem bírnak békében elülni, akkor egyik sem ül rajtam, menjenek a hálókalitok tetejére.

Mózes postafordultával jött is vissza, Sámi viszont ott maradt és olyan keserves képet vágott, lehajtott fejjel ülve, mint az élő lelkiismeret furdalás szobra, én bizony megsajnáltam. Vállaimon a másik kettővel odalavíroztam, megfogtam és ráfektettem a mellkasomra, ahol ő azonnal hasra vágta magát, a fejét rámfektette és kisvártatva rá is kezdett a csőr reszelésre, ami mint tudjuk az abszolut relax legbiztosabb jele. Én meg a szárnya szélét és a fejét simogattam.:-))) Béke volt, mindenki reszelt és bóbiskol!!!

Sokszor ennyire kevés is elég a boldogsághoz!!!!!:-)

2011-04-20T11:20:00.000+02:00

Köszönjük az iméleket, amiben arról érdeklődtök, hogy nincs-e valami baj velünk, hogy így el vagyunk tűnve?!

Nincsen baj, a zöldek jól vannak, a jövő héten megyünk kontrollra, ha tudunk Molnár doktorral időpontot egyeztetni, mert sajnos csak délután tudom vinni őket. Persze Merlin - Nyüszi is jön velünk, hogy szokja a hordozót ő is.

És akkor egy gyors helyzetjelentés........

Csibi és Bubi újra rendszeresen kinn van. Már tegnap a papa is megjegyezte, hogy Bubi kezd teljesen felhagyni a rémült és monoton visítással, amit olyankor kezd el, ha kikerül a megszokott hálószobából, egészen nyugodtan elüldögél rajtam, jön velem mindenhová, nem retteg az új dolgoktól. Én még azt is hozzá fűzném, hogy szinte jobban ragaszkodik hozzám mint Csibike. Már akármilyen magasra felül, ha odatartom az ujjamat mindenféle morgás és ellenkezés nélkül szépen rátelepszik és jön velem, amerre megyek. Egyelőre külön vannak kiengedve, nekem is csak 2 szemem, kezem és lábam van, elég figyelni őket kettejüket is, mert nagy lókötők, főképpen Csibinek jutnak eszébe eszement dolgok. Tegnap példul miután a papa nyomtatóját teli dobálta mandulával még a tetejébe szét is akarta bontani.:-)

Bubika tépett combja lassan betollasodik. Hétvégeken kapnak ők is meleg vizes spricnit és a nagy itatótáljukba is öntök langyos vizet, akkor aztán serényen meg is fürdik mindkettő, úgyhogy mondhatom nagyon is jól vannak. Visszakapták az odújukat is, csak kitaláltam hogyan rögzítsem fel a kalitra, hogy ne szedjék le állandóan, sőt ez olyan jól sikeredett, hogy Csib sem tud felmászni a tetejére szétbontani, mondhatni teljesen rendeltetésszerűen használják, éjszakánként megy a buli és a bunyó benn.

No akkor elérkeztünk a hármak bandájához...... Hát ez egy igen sarkalatos és érdekes dolog. Nem voltak az elmúlt napok feszültségmentesek, de bőven akadtak vidám és felszabadult pillanatok is és újra meggyőződhettem arról, milyen hihetetlenül okosak és intelligensek tudnak lenni. A lényeg (legalább is ahogyan én látom) hogy a kulcsfigura én vagyok. Mind a három hozzám kötődik, az én pillanatnyi lelki állapotomra hangolódnak mindannyian, hiszen ők a mának élnek, akkor és ott ahol vannak.

Az új madár érkezését mindenki máshogyan élte meg. Mózikám, aki eddig kis morcos, magának való volt, most egyre jobban nyílik, bár azt most is utálja, ha a kezemmel nyúlok feléje, nem is idegesítem ezzel (csak néha nem látom, mikor hátra nyúlok hogy melyik oldalamon melyik zöld ül), mert attól hogy nem simogathatom, még pont ugyanúgy szeretem, mint Sámsont, aki vagy rajtam vagy a tenyeremben fetreng amikor csak teheti. Szóval Mózes minden alkalmat kihasznál, hogy megmutassa mennyire szeret. Ha ülök a konyhában az ő kiülőjük mellett, szinte biztos, hogy odasántikál és dugja a csőrét egy puszira, ha a másik kettő a két vállamon ül, akkor ő a nyakamhoz, hátra telepedik, felveszi az alabárdos testtartást és onnan aztán 6 ökörrel sem lehet elmozdítani.:-)) Kifejezetten kedveli Merlint (valszeg mert ő a fiatalabb és könnyebben elfogadja valamint azért mert nem ő a rangidős, hanem Sámson, az ő pozicióját nem veszélyezteti....... huhh, hát azért a papeszok sem egyszerű esetek, ha belegondolunk! :-DDDDD ) Mára már ott tartunk, hogy kinyitom a kalitok ajtaját, Merlinnek is meg kell tanulnia, hogy ügyesen másszon ki rajta, vissza viszont mindenkit kézzel teszek és nincs apelláta vagy elrepdesés, a kicsi ezt is szépen megtanulja majd a nagyoktól. Olyankor Mózes azonnal Merlin kalitja felé veszi az irányt, vagy az oldalán lógva csőröznek egy sort, vagy bemegy a kicsihez kicsit körülnézni. Merlin nem lesz ettől ideges, Mózes pedig még a kajájába is beleeszik, mert persze hogy az a jobb, ami a másik táljában van. Én nagyon pártolom a kettejük barátságát, mindig jól megdicsérem őket, mikor együtt játszogatnak.

Sámson már nehezebb dió. Határozottan féltékeny és ennek látható jelét is adja ha teheti. Az első napokban ha a vállamon ült és Merlin is oda akart reppenni vagy a kicsi Sámi mellé akart ülni a játszón, felfújta magát, morgott és tátott csőrrel ijesztgette, de hát jól rá is kapált, mert Merlin nem az a félős típus, kinyitotta a szárnyait, ő is felfújta magát és nyivákolva-toporzékolva hisztizni kezdett. Szegény Sámsonom azt hitte, nem jól lát! Ez a kis vörösseggű, akinek még a tojáshéj is ott van a valagán kekeckedik vele.....!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Meg hánytam-vetettem a dolgot Noival és meg is lett a taktika. Amikor a kicsi odaérkezik Sámi mellé, a nagy már nyitja a csőrét akkor érkezem én és azonnal nagyon határozott és szigorú hangon szólok rájuk: "Ne veszekedj!" aztán hátat fordítva nekik kizárom őket, amit ugye nem annyira szeretnek. Hála Noi tanácsainak ma már ott tartunk, hogy az üldögélés viszonylag békésen zajlik, illetve elég csak Sámsonnak odaszólni, hogy "Meg ne próbáld!" és azonnal visszavesz, a kicsi pedig felhagyott a hisztis toporzékolással.

Természetesen Sámson néha eljön velem külön egy kis babusgatásra, hiszen éreznie kell, hogy nincs kitúrva a helyéről és nagyon hálásan fogadja ezeket a félórákat, utána szinte minden probléma nélkül játszanak mind a hárman együtt. Aztán sokszor együtt is eszegetünk (ez Sipikém nagyon jó tanácsa volt, ahol szintén több madár él együtt), ilyenkor mindig Sámi, Mózi és Merlin a sorrend. Ez azért is nagyon praktikus, mert Merlin megszokik olyas gyümölcsöket, zöldségeket és egyéb kajákat, amit eddig nem evett. Elég nehezen kóstol meg új dolgokat, ezt már látom, de így, hogy a másik kettő is eszi hamarabb elfogadja. Elkezdtük Merlint is hozzá szoktatni a fürdéshez, hétvégén a zöldek zuhanyoznak a fürdőben, Merlint egyelőre sprickolom, hogy szokja és szeresse meg a fürdést.

Tegnap rajtam ültek Sámsonnal együtt és semmilyen atrocitás nem történt, egészen jól el voltak együtt.

Merlin bűbájos kismadár. Kedves, bújós, hízelgős. Az a kedvencem, mikor a vállamon ül és lehajtja a fejét a mellkasomra, hogy simogassam a tarkóját és az arcát. Órákig tudna így üldögélni. Mindent és mindenkit megfigyel. Ha valami olyasmit csinál, ami nem helyes azt azonnal meg is mondom neki, látom a szemén hogy nagyon figyeli a számat. Már profin tud puszit dobni, ezt pillanatok alatt megtanulta. A kezemről szépen száradnak le a hegek, amit a megérkezése utáni repülőleckék landolásai okoztak. Hát elég rémületesen néztem ki, könyékig tele voltam véres karmolásokkal, de szerencsére egyre ügyesebben repdes rövidebb távokat. A konyhából a nappaliba való sugárhajtású vadászrepülést még nem tanulta el, azt egyelőre csak Sámi csinálja, de ami késik nem múlik. Mózikám ilyeneket nem csinál, csak akkor repül, ha feltétlenül kell. Talán egy-két alkalommal, az elején történt meg, hogy nem tudott leszállni máshová, csak a konyhaszekrény vagy a hűtő tetejére, de valahogyan nálunk a madarak inkább a kiülőiket használják, nem a bútorokat és a lámpákat, szerencsére. Amikor a sapisok bemennek a helyükre akkor jöhetnek ki a nagyok, először maminál jönnek-mennek a kalitokon és a játszótéren, később felmegyünk együtt a hálóba, ahol az ágyon játszhatnak, olyankor a hálókalitokban is ki-bejárnak, ha éhesek bemennek enni-inni. 1/2 8 körül van vacsora. Mindig meleg kása, banánnal és joghurttal, azt egy falásig eltüntetik, utána még visszamegyünk és beülünk a szeretetfotelbe egy jó félórára, aztán mennek aludni (Csibiék korán fekszenek, azért is jöhetnek ők ki először, mert már 7-1/2 8 felé becuccolnak az odúba és elpihennek.)

Gyakorlatilag amikor hazaérek tűzoltóban elvégzem ha valami házimunka van és utána minden időmet lefoglalják. Sámsonék 1/2 9 és 9 között mennek aludni, addig szinte végig velem vannak, olyankor nem is tudok másra figyelni, gép elé pedig végképp nem jutok. Amikor ők elpihennek én is követem őket hamarosan, mert reggel viszont 5-kor kelek, mostanában olyankor főzöm meg az aznapi ebédet is, mert délután sajnálom elvenni azt az időt a madaraimtól. Mondhatni minden időmet velük töltöm és bevallom, hogy nagyon élvezem, remélem ők is....

Hát ezért akadozik a blog mostanában, de remélem hamarosan újra a régi igyekezettel írom majd a posztokat!:-))))

Egy kis esti játék....(csak klikk a címre)

2011-04-13T05:43:00.000+02:00

2011-04-05T14:18:00.000+02:00

Még most is úgy vagyok vele, hogy ha haza megyek újra és újra rácsodálkozom, hogy Borsószem Hercegkisasszony ott ül a kalitjában és nyüszög örömében, ha meglát. Katus nevezte el, mert olyan kis kényesen, affektálva nyüszög ha valaki oda megy hozzá (Mellékesen megjegyzem, hogy Nyüszi-nek is szoktuk hívni a nyüszögése miatt. Istenem.., mivé lesz az ember!:-DDDD)

Már beálltunk a rendes hétköznapi rutinra, Nyüszi most szokja. Reggel 3/4 7-kor jönnek le a hálókalitból, a nagyok megkapják a gyógyszerüket. Talán harmadik nap vettem észre, hogy a kis vörösfarkú árgus szemekkel lesi, hogy a nagyok ugyan mit kapnak, micsoda lucullusi csemege lehet, amiből ő kimarad. Ő is akar - közölte azonnal nyüszögve. Háááát, ez a nyüszögés, ettől én kész vagyok, annyira aranyosan csinálja!!!!!!!!!!!!:-))))) És a szemei, hát azok varázslatosak! Állandóan figyel, tanul, hihetetlen jó fej! No, szóval fogtam egy fehér napraforgót és ma, amikor a fiúk megkapták a Metalcaptase adagjukat, Nyüszi is kapott magot, amit aztán boldogságos fejjel bontogatni kezdett azonnal. Gyógyszer evés után irány az óvoda, mamival és a sapisokkal vannak egész nap. Csibészke és Bubi nem sokat törődik az új jövevénnyel, szinte észre sem veszik.

Vasárnap este tette be mami a bogarat a fülembe, mikor azt mondta, hogy látta Mózest, ahogyan a közös falnál etetni akarja Nyüszit. El is hessegettem magamtól a gondolatot, azt hittem Sámsont látta, hiszen Mózes eleddig igazán nem a más papagájok iránt mutatott barátságosságáról volt híres. Aztán tegnap este a közös játéknál először csak arra lettel figyelmes, hogy Mózes fátyolos szemekkel nézi a kicsit, folyamatosan figyeli.

Később ahogyan Mózes ott üldögélt Sámson mellett, aki éppen Merlin maradékát igyekezett felfalni, mint az éhező etióp papagájok, Merlin elkezdett érdeklődni Mózes iránt, áthajolt hozzá és legnagyobb döbbenetemre Mózes nem hajtotta el,nem morgott, hanem megpróbálta megetetni.

Később mind a kettő a szobai játszón üldögélt. Mózes összeszedte a bátorságát, lassan oda sántikált Merlinhez és először finoman, nagyon óvatosan elkezdte a kicsi nyakán a tollakat kurkászni. Merlin nem zavarta el, hanem odahajolt és Mózes újból etetni akarta.

Tüneményesek voltak együtt. Ahogyan Mózes megnyílt..., az a végtelenül óvatos, finom mozdulat, ahogyan a kicsihez ért........ Megható pillanat volt.

Sajnos azonban a varázsnak vége szakadt, közbe kellett lépnem, mivel Mózes gyógyszert szed, ami a kicsinek méreg lenne, így hát elvettem onnan és elvittem őket aludni.... Nagyon sajnáltam, hogy megszakítottam ezt a csodás pillanatot, de nagyon remélem hogy a labor vizsgálat eredménye, amit hamarosan meg kell csinálni a zöld fiúknak, jó lesz és akkor nem kell a gyógyszert tovább szedniük.

Megszaporodtunk......

2011-04-03T11:04:00.000+02:00

... és eltelt az első nap immáron kiegészülve a kis szürkével.

Péntek este, mikor hazaértünk, már elég késő volt. Nagyon nem is receficéztem, a nagyok megkapták a gyógyszerüket és irány aludni. Merlin kis alvókalitja már készen volt, csak a gazdát várta. Sámi viszont azonnal levette, hogy mi a helyzet, összehúzott szemmel, kicsit gunyorosan rámnézett és a pillanat töredéke alatt becuccolt Merlin helyére, ahonnan aztán az Istennek sem akart kijönni, sőt még kapkodott is a kezem után, mikor benyúltam érte. Na de engem sem olyan fából faragtak, hogy valami kis kapkodás megijesszen, ha ki köll jönni, akkor bizony ki köll jönni, ha máshogyan nem akkor némi csellel és Sámikám egyszer csak ott találta magát Mózes mellett és már szépen le is takartam őket, hogy aludjanak.

Szombat reggel elrendeztem a nagykalitokat, mindenki kapott enni a táljába és jöhettek le a nagyok. Csibészke és Bubi az éjszaka folyamán hosszú és kitartó munka árán leszerelték az odút, reggel aztán szépen kiszedtem és félretettem hogy majd visszaszereljük. Ők ketten abszolut elfoglalják magukat egymással, konkrétan tojnak mindenre, csak kaja-pia legyen és mint két perpetuum mobile, jönnek-mennek, szerelnek, vitatkoznak, játszanak, esznek-isznak. Ebbe telik az idejük. Épp a napokban mondta mami, hogy már attól elfárad, ha látja hogy mennyit mozognak. Hja kérem, ők igazi sapisok, még éjszaka az odúban is belefér egy kis bunyó. Ezzel együtt hihetetlenül szórakoztató és kedves mind a kettő.Bubus megtépett combja már szépen kezd vissza tollasodni, amikor kinn vannak velem akkor mindig megnézem, most már hamarosan újra teli lesz tollal.

Lehoztam a nagyokat, mindenki bement a kalitjába és a két nemes fiú azonnal felkenődött a közös oldalra, lesve Merlint, hogy vajon mit fog csinálni. Szegényem rémült arccal ült, minden túl nagy volt, a kalit, a szomszédok, a szoba. Ráadásul a szomszédok villogó szemmel nézegették, hogy mit keres itt ez a kis vörösfarkú??? De hát minden csoda 3 napig tart, ezért aztán hamarosan mindenki belebukott a táljába és reggeliztek, Merlin kivételével, aki csak ült és barátkozott a helyzettel. A kalit minden oldalán volt mag is meg zöldség is, hogy éppen belebukjon ha arra totyog. Meglepően jól vette az akadályt, hogy egy komplett nagykalitba került, a rudak magasan vannak. Egyáltalán nem esett még le, ügyesen elmászik, ha helyet akat változtatni, oda-oda megy a zöldekhez, akik szintén sokszor másznak oda megnézni, hogy mit is csinál a kicsi.

Itt megállnék egy pillanatra. Jól alakulnak a dolgaink, legalább is ezidáig. Azonban ez azért a papagájoknál éppen úgy működik, mint egy sokgyerekes nagycsaládban. Ha sokan vannak, nincs idő arra hogy az ember az EGYET kényeztesse, állandóan vele foglalkozzon, ezért MUSZÁJ neki feltalálni magát és bizony fel is találja, mert nem szellemi fogyatékos, hanem egy intelligens, értelmes madár. Amit nem tud, azt ellesi a többitől. Amikor reggel levittem a fiúk mellé, kb. olyan fejet vágtam, mintha a küszöb előtt találtam volna, mert bizony nagyon figyeltek. És mindig betartjuk a sorrendet: Sámson, Mózes és az utolsó Merlin.A tegnapi nap nagy változás volt a zöldek és Merlin életében is. A zöldeknek el kell fogadni, hogy újabb tagja van a csapatunknak, Merlin pedig kikerült Kati óvó "szárnyai" alól, bele a való életbe. Minden esetre nagyon remélem, hogy ez a kis szürke tollcsomó is boldog lesz nálam, a jákók is csapatban élnek, hát csapata az lesz itt, bízom benne hogy ő is be tud illeszkedni gond nélkül közéjük.

Gyakorlatilag az egész nap gond nélkül telt. Ebéd után kicsit náluk is leeresztettem a rolót, had pihenjenek egyet, aztán délután, mivel 7 ágra sütött a nap és jó meleg volt, kimentek a teraszra napozni. Sámi és Mózi a hálókalitjukban, szigorúan lelakatolva (mert az ő hatalmas kalitjuk még az ajtón sem fér ki), Merlint pedig csak kitoltam kalitostul. Egészen közel a terasz széléhez, hogy lássák ahogy az emberek, autók jönnek-.mennek és teljesen jól el is szórakoztak, nézegettek, nekem kiabáltak, fütyültek. Sajnos a kicsik ebből az élvezetből nem nagyon vehetik ki a részüket, tekintve hogy a legkisebb bogár, légy, darázs látványától is fülsértő üvöltésben törnek ki, ha repülőt látnak attól meg komkrétan sikitófrászt kapnak, mert ragadozóként értékelik. Kati is mesélte, hogy ő sem tudja a sapisokat a külső röpdébe kiengedni, mert irgalmatlanul félnek mindentől és azonnal nyomják a vészkiálltást.

Közben megérkeztek a testvéremék, ők is kiültek velünk a teraszra és Mózes beszélgetni kezdett velük. Konkrétan a sógornőmet nézte ki magának, aztán megszólitotta:"Puszi!" Innen aztán fütyülgetett, dumált neki, meg is lepődtem, mert nem volt még soha ennyire nyitott olyanokkal, akiket nem napi szinten ismer. Merlin csak üldögélt, nézegetett és a jellegzetes jákó hangon tyutyogott, ahogyan a fiókák szoktak.

Este aztán eljött a vacsora ideje. Fel volt adva a lecke, hogyan szoktassam Merlint rá a kására, ami nálunk a mindennapi vacsora, még akkor is ha cigánygyerekek hullanak az égből. Végül kitoltam a nagyjátszóteret a konyhába, ott a zöldek szépen megkapták a tálikókat és azonnal fejbedugva falni kezdték. Hát Merlin nem nagyon iparkodott, hogy egyen belőle, konkrétan már a szemüvegemtől kezdve mindenhol állt rajtam a kása, csak az ő csőrében nem volt. Akkor viszont véletlenül pont bekerült a csőrébe egy falat és láss csudát , ízlett neki, különösen a máritövismag, ami benne volt. Egy kis műanyag kanálra tettem apró falatokat és szépen le is szedte róla.Nem mondom, hogy valami irdatlan mennyiséget evett, de evett belőle. Aztán felvonultunk a szeretetfotelhez mind a négyen. Csak a kis olvasólámpa világított, segítve hogy a jótékony félhomályban a ne legyen egyik sem ingerült vagy agresszívebb a kelleténél. Elhelyezkedtünk, Mózes a bal vállamon, Merlin a jobb vállamon, Sámson pedig a karomon üldögélve kezdte a csőrcsikorgatást-esti pihenőt. Jópofa volt, mert helyett akart cserélni Mózessel, hogy mellém kerülhessen. Mózes viszont olyan fejjel ült ott, mint az első alabárdos, szigorúan csak előre nézve, néha megpiszkálta a fülemet, hajamat és erősen tudomást sem akart venni Sámi kezdeményezéséről. Az ő helye az az ő helye!:-))Végül, hogy tisztázza a helyzetet oda morrantott neki egyet, hogy maradjon mááá békén a helyén és relaxáljon. Erre aztán Sámi is lenyugodott és békében reszelgette a csőrét. Merlin egyszerűen bebújt a nyakamhoz, csak a fejét dugta ki és hátulról, hogy a másik kettő ne lássa finoman simogattam, aztán megfordult, szépen elhelyezkedett és ő is szunyókált. Végül elment mind a három aludni.

Ma reggel mostam a tálakat, készítettem a kaját hogy lehozzam őket. Persze egyből megvizsgáltam, mit is evett Merlin tegnap, mert azért bennem volt a frász. Hát majdnem elejtettem, annyira meglepődtem, a kis szürke annyi magot evett meg a kukorica-borsón kívül, mint Sámi és Mózes együtt. Akkor úgy gondolom, olyan nagy baj nem lehet!!!!!:-))) Nagyon megkönnyebbültem, mert azért izgultam eléggé, bár ezt a fiúk sosem látják rajtam, mert igyekszem minden helyzetet hatalmas nyugalommal kezelni.:-)

Az egyetlen pont, ahol még vannak aggodalmaim, az a repülés. Merlin most repül ki, a plafon alatt nyomja szegénykém aztán mint a bomba, úgy csapódik be valahová. Féltem őt, én már elszoktam ilyen értelemben a kicsiktől, mert még Mózes is biztonságosabban repül. De ennek itt az ideje, hogy megtanuljon repülni. Ablak, tükör nincs fedetlenül, maradnak a bútorok, ahová le vagy be tud esni. Egyelőre viszonylag jól megúsztuk ezeket, sőt tegnap este nagyon ügyesen landolt a konyhaszekrény tetején. Hát majd csak alakul ez is..........

Karl Jenkins - "Palladio"

2011-03-29T12:15:00.000+02:00

Halgassátok, szerintem eszméletlenül jó! Valszeg elég műveletlen vagyok, mert én még a pasas nevét sem hallottam, de most hogy hallgatom a műveit, teljesen beleestem!!!!!!!

Karajan Beethoven ''Egmont'' Overture

2011-03-27T21:59:00.000+02:00

Marci emlékére

In Memoriam Marci.......

2011-03-27T21:56:00.000+02:00

Megint csak ülök itt és próbálom megérteni, mért kell egy gyönyörű, egészséges, kedves és szelíd madárnak 3 nap alatt itt hagyni a a gazdáját. Két és fél éves volt, kis kotnyeles dumagép, a gazdája szeme fénye. Mindent megadott volna azért, hogy Marci meggyógyuljon. Neki sajnos nem volt szerencséje...............

Repülj szabadon, kicsi Marci!!!!!!

Rémületes délelőtt....

2011-03-27T09:43:00.000+02:00

A tegnap délelőtt is úgy indult, mint a többi hétvége. Takarítani kezdtem és a zöld fiúkat is kivettem, hadd repdessenek, mókolgassanak mellettem. Aztán valahogyan ránéztem Mózesre és azonnal belém állt az ideg. Valahogy nem olyan volt, mint szokott lenni. Róla tudni kell, hogy nagy haspók, szinte egész nap eszik-iszik, most pedig végtelenül fáradt tekintettel ült a játszótéren, szinte bóbiskolt, a szemét lecsukva, aztán egyszer csak rángatózni kezdett a feje és hányt, nem is keveset.

Nem tudom leírni, amit éreztem "szó megszakad, hang fennakad, lehellet megszegik"!!! Hát valahogyan így!! Azonnal éreztem, hogy valami nem kerek! A rémülettől egyszerűen teljesen leblokkoltam és állandóan Mózit lestem. Elkezdtem hívni Molnár dokit, Sátorhelyi dokit, Pazár dokit, de senki nem vette fel. Aztán hirtelen belém hasított, hogy hát persze, hiszen most van az Álatkertben a 4 napos konferencia, minden orvos ott van, aki exotikus állatokkal foglalkozik. Azért próbálgattam, hátha mégis valakit el tudok csípni. ...... Semmi.

Akkor felhívtam Bordás Krisztát, elmondtam hogy a múlt héten Mózes kissé megrágta egy függöny alját, hátha mégis ólom volt benne és most megint itt a rontás rajtunk. Krisztának van egy ismerőse, dr. Varga József, aki a III. kerületben rendel, bár kutyákra és macskákra szakosodott orvos. Közben csörgött a telefonom, Molnár doktor hívott vissza a konferenciáról, mert azonnal kitalálta, hogy nem azért hívtam 12x hogy a kedves hogylétéről érdeklődjek, hanem biztos valami baj van. Sírva elmondtam, hogy Mózi nagyon rosszul van, lehet-e ez a Metalcaptase mellékhatása vagy mégis abban a nyomorult függönyben lehetett ólom?! Azt mondta, meg kéne röntgenezni, de ő is tudja hogy minden orvos ott van az Állatkertben. Mondtam neki, hogy itt van Varga dr, azt válaszolta hogy kérjem meg, csináljon egy röntgent, ha valami van akkor kapjon újra Chelintox-ot és folyamatosan adjam a Metalcaptase-t, de ha tiszta a zúzógyomor, akkor csak fele adagot, mert akkor sok neki amit most kap. Ezek után felhívtam Varga doktort és megbeszéltem, hogy akkor indulok Mózessel egy röntgenre. Gyorsan összeszedtem őket (Sámsont persze vinnem kell magammal, mert ha nem, akkor jön a szárnytépés) de csak 1 hordozóm volt, mivel a másikat Katinál hagytam Merlin számára. Na akkor betettem a két fiút (persze, hogy a kisebbik maradt otthon) és megkértem Mózit, aki egyébként gyűlöli ha valaki 10 centinél közelebb van hozzá, hogy ne kapkodjon Sámira, üljön békében a kis tollas seggén, mert most nagy kakiban vagyunk itt hárman. Nem fogjátok elhinni, ő, aki máskor oda morrant azonnal vagy oda is kap, ha Sámi túl közel megy hozzá, úgy üldigélt Sámi mellett a szűk kis helyen, mintha a Jóisten oda teremtette volna. Elautóztunk a rendelőbe, semmi baj nem volt velük, ilyenkor azért annyira jól esik még ebben a szar helyzetben is, hogy megdícsérik, milyen jól neveltek. Mózes szépen kilépett a hordozóból az ujjamra, onnan a doki megfogta, el sem kellett altatni, hamar meg lett a röntgen és ő újra visszalépett a kezemre, mintha az Angolkisasszonyokhoz járt volna iskolába. Persze, mindenki megnézte őket, csodaszépek voltak együtt a villogó smaragd tollaikkal. (Mondom ezt most már, hogy a rontás elkerült minket!) A röntgen negatív lett, azonnal küldtem is Molnár dokinak egy sms-t, aki kisvártatva vissza is írt: "Örülök.MV". Fantasztikusan jó fej, az biztos!!

No, mi akkor pont a III.kerületben voltunk és pont 3 utcányira Katitól. Fogtam hát a fiúkat és szépen elballagtunk meglátogatni Merlint, akit még az enyémek csak képről láttak. Nagy volt az izgalom. A zöldek szépen kijöttek a szállítóból, körül nézegettek a szobában, aztán kivettük Merlint is, hadd ismerkedjenek, hiszen egy hét múlva lakótársak lesznek.Volt aztán ott kissapis is, vagy három, úgyhogy mindenkit jó alaposan megvizsgálhattak. Teljesen meghatódtunk. Ez a két zöld lükealadár nemhogy nem akarták Merlint bántani, oda mentek, megnézegették, egyet még csőröztek is, Merlin halkan prüntyögött nekik, ahogyan a jákó babák szoktak. Aztán őt betettük a kalitjába, mert most kezd repülni, de egy pici szobában voltunk és nem akartuk hogy össze-vissza verje magát ha nekirepül a falnak. Nálunk itthon jó kis táv a nappali-konyha vonal, majd ott megtanul repülni ha hazajön, pláne ha megindul a nagyok után. Szóval visszatettük és az én fijaim azonnal rátelepedtek a kalitjára, lemásztak hozzá, nézegették, de EGY SZEM TOLL SEM EMELKEDETT MEG A HÁTUKON!!!!!! Mózes nagyon édes volt, ő is oda mászott, kitartotta magát a kalit oldalán, hogy jobban lássa és látszott a fején, hogy erősen agyal:"Látom, megvan a két lába, szárnya is van meg csőre is DE MÉR SZÜRKE????????!!!!!!!!!!" Nagy dilemmában volt, az biztos!:-)))))

Mózes persze egy egész tálikó magot is megevett, míg ott voltunk, már nyoma sem volt a rosszullétének, nagy megkönnyebbülésemre. Meg is beszéltük Katival, hogy ha Merlin már rendesen tud repülni, akkor úgy, mint a régi időkben, mikor még Géza élt és én vittem magammal Csibikét, hát elviszem őket megint. Majd kicsukjuk Lizyt, hogy ne nyitogassa az ajtót és a fiúk szépen elüldögélnek velünk, mert az most is meglátszott, hogy abszolut el lehet őket vinni bárhová, nagyon rendesen tudnak viselkedni.

Az egyke madár magányos madár....

2011-03-25T22:03:00.000+01:00

Az „egyke” madár magányos madár

Írta: R.R. Holster / Pet Station

Fordította: Gászpor Jenő, Bordás Krisztina

Fotók: Hunyadi Katalin, Máthé József, Dr. Romhányi Attila

Mi emberek, lassan de biztosan kikeveredünk a madártartás kezdetét jellemző sötét középkorból. Nem is olyan nagyon régen a madártartást illetően még az volt az általánosan elfogadott szemlélet, hogy a papagájt kis ketrecben, vagy egy ülőfához láncolva kell tartani, valamint kizárólag magvakkal és sós keksszel táplálni. Szerencsére a legtöbb papagájtartó ezt a felvilágosulatlan korszakot messze túlszárnyalta.

Manapság számos papagáj él 400 dollár (84.000 Ft) értéket meghaladó, drága játékokkal berendezett madárkalitkában és ezek a madarak kalitkáikból hosszabb időszakokra kiengedve szabadon barangolják be a lakást, valamint tudományos ismereteken alapuló, friss gyümölcsöket és zöldségeket is tartalmazó táplálékot fogyasztanak. Tehát elmondhatjuk, hogy hosszú utat tettünk meg, amire büszkék is lehetünk. Mindez azt mutatja, hogy nyitottak vagyunk a saját önzésünkön túlmutató tudatosságra illetve lelki állapotra, amely tekintettel van azoknak az élőlényeknek az érzéseire, akikkel e bolygón osztozunk.

Azonban tartja magát egy szemlélet, amely miatt még mindig túl sokan, makacsul megrekedtek a madártartás ama bizonyos sötét középkorában, miszerint általános gyakorlat, hogy az emberek kedvencként csak egy madarat tartanak, amelynek eredményeként nagyon – nagyon sok „egyke madár” szenved el hosszan tartó és természetellenesen magányos életet!

Az általános szabállyal ellentétben - miszerint az egyke madár magányos madár - persze akadnak kivételek, sajnos azonban nem sok. Az általunk házi kedvencként tartott madarak többsége társas lény. Elsősorban épp e miatt minősülnek „jó” kedvencnek. Ezek a madarak természetes közegükben, a vadonban, egy kiterjedt társas csoport, a madárraj tagjai, amely életközösségen osztoznak szüleikkel, társaikkal és – rendszerint - egy hűséges partnerrel.

A madárraj felépítése az egyed számára közösséget jelent, amely által minden szükséges dolgot megtanul, illetve megkap, ami elengedhetetlen a boldog és kiegyensúlyozott élethez, továbbá ez a közösség már a puszta méretével nagy biztonságot és valódi védelmet nyújt a tagjai számára és megszakítás nélkül képes fenntartani az egyedek érdeklődését és éberségét.

A vadonban a madarak nem szomorúak vagy idegesek. Nem tépik a tollaikat. Nem üvöltenek egész álló nap. Sajnos a kalitka foglyaiként élő madarak mindezeket túl gyakran teszik. A legtöbb ilyen esetben a kedvencként tartott madár a különböző abnormális viselkedés révén a következőket próbálja kifejezni:„- Magányos vagyok!” – illetve -:„- Rémült vagyok!”.

Kedvencként tartott madara számára Ön és esetleg a család más tagjai jelentik a madárrajt. Ez rendben is van így, amennyiben Ön állandóan a madár környezetében tartózkodik, ám ez nyilvánvalóan lehetetlen. Szóval mi történik akkor, amikor a madár gazdája órákra, vagy esetleg napokra eltávozik? „Egyke” madarát ilyenkor egy nagyon is természetellenes és rémisztő helyzetbe hozza. A vadon élő madárraj tagjai ugyanis ritkán vagy soha nincsenek egyedül. Ösztönösen tudják, hogy az egyedüllét veszélyt jelent számukra, ezért egymástól szinte mindig csak hallótávolságon belül távolodnak el. Képzelje csak el, hogy min megy keresztül kedvence, amikor mindenki elhagyja a házat és ő, mintegy csapdába esve egyedül marad! Újra és újra hívja Önt, azt a személyt, aki számára a madárrajt testesíti meg – azonban válasz nem érkezik!

Mi a PetStation-nál (www.petstation.com) elkötelezetten hiszünk abban, hogy a kedvencként tartott madarakat (és számos más fajta házi kedvencet, amelyek természettől fogva szociális lények, beleértve a kutyákat is) nem szabadna egyedül tartani, kivéve nagyon ritka, pozitív körülmények fennállása esetén. Nagyon ritka, hogy egy ember annyi időt és figyelmet szánhasson kedvencére, ami ahhoz szükséges, hogy kivédhesse az állatra nehezedő magányt és unalmat, ami bizony állandó velejárója a kedvencként tartott madár életének.

Vajon Ön elegendő időt tölt „egyke” madarával, hogy távol tartsa tőle a magányt és az unalmat? Sok, egyébként jó szándékú és kötelességtudó „egyke” madarat tartó ember hiszi azt, hogy a válasz igen. De valóban így van-e? A madárral kettesben eltöltött napi egy óra nevetségesen rövid időszaknak minősül. Napi négy óra nem elegendő, nyolc óra már esetleg elégséges, de az is lehet, hogy nem.

Talán érti már, hogy mit tartunk ritka kivételnek? Aki akár nyolc órát is képes a kedvencével tölteni? Nyilván ilyen nem létezik, és elnézést, de a kutyák, macskák, akváriumi halak, stb. nem alkalmasak madár-őrzőnek. Éppen ezért szükséges egy másik madarat hozni a családba.

Több madár beszerzése ellen a legáltalánosabb kifogás a következő: „A madarak egymáshoz fognak kötődni és nem hozzám.” Egy másik ellenvetés pedig a zaj-tényező megsokszorozódásával érvel: „A madaram folyton rikoltozik, egy következő madár kiabálása már elviselhetetlen lenne”.

Mindkét feltevés alapvetően hibás. Amennyiben a madarak eltérő időben kerülnek beszerzésre, minden egyes madárnak megvan a lehetősége kötődni a gazdájához, egyébként pedig a madarak vagy kötődnek egymáshoz, vagy nem. Csoportban együtt élve sokkal inkább társakká válhatnak és egy érdekesebb, izgalmasabb környezetet alakíthatnak ki maguknak.

Ami a zajt illeti…Nos, amikor kedvenceink érdes hangú hívogatásba kezdenek (mivel a madarak már csak madarak maradnak), az bizony egyre hangosabbá válik. Azonban az „egyke” madár a magány és az unalom miatt többet kiabál. Egy másik madár társaságában a kiabálás, mint alapprobléma alábbhagy, így annak eredményeképp a gyakorisága is drámain csökken. (Kézzel nevelt nimfa papagáj párom akkor hagyta abba a naponta többszöri, fülsértő kiabálást mikor társakat kaptak a lakhelyükül szolgáló madárszobába. Érdekességképp szeretném megjegyezni, hogy a velem való kedves és szelíd viselkedésük mit sem változott. A cikk fordítójának megjegyzése.)

A PetStation-nál nyolc papagájunk van, hat különböző faj és mindegyik eltérő időpontban került hozzánk. A nyolcból négy, madármentési projektből származik, és mindannyian kötődnek hozzánk. Csupán két, egymáshoz igazán kötődő pár van: nemespapagáj párunk és a két hím kékhomlokú aratingánk. A többiek többé-kevésbé elviselik egymást. Civakodnak egy kicsit, de soha nem erőszakosan, sőt néha még kölcsönösen tollászkodnak is.

A nyolcból hatan ugyanabban a nagy szobában élnek, mindegyik a saját kalitkájában. Megpróbálunk valamennyi madárral naponta egy kevés, de minőségileg megfelelő időt eltölteni, ám néha az időbeosztásunk ezt nem teszi lehetővé. Tehát a madarak kiváló kis madárrajként, csoportosan vannak tartva. Mindez persze nem tökéletes, de kétségtelenül jobb megoldás annál, mintha egyedül, magányosan élnének.

A katona aránkat külön kell tartanunk a többi madártól, mert ő sokkal nagyobb és komolyabb sérülést tud okozni. Ő a kisebb madaraktól elkülönítve, egy másik szobában él, társasága pedig a „rajba” utolsóként érkezett Jákó papagáj. Ez a Jákó tépkedte a tollait, amivel szinte azonnal felhagyott, alighogy kikerült unalmas és magányos életkörülményeiből és integrálódott ebbe a közösségi környezetbe.

Az egyik kékhomlokú aratingánk „egyke” madár lévén szintén egy tolltépő és öncsonkító teremtés volt. Ennek ellenére gazdája még így is nagyon szerette, megfelelően táplálta, és amikor otthon volt elhalmozta a figyelmével, azonban egész egyszerűen nem tartózkodott otthon annyi ideig, hogy megakadályozza a madár rettegését, amely az önpusztító magatartást eredményezte. Azt követően, hogy megérkezett hozzánk ez a madár szinte azonnal összeállt a kékhomlokú aratingánkkal, abbahagyta az önpusztító viselkedést (bár kicsit még mindig tépkedi a tollait) és egy sokkal boldogabb kis „fickóvá” vált. Mindennapjaink fénypontját jelenti, amikor megfigyeljük, ahogy a két madár egymással játszik és bohóckodik.(Dr. Romhányi Attila számos hazai papagájos könyv szerzője és egyúttal hatalmas papagájrajongó e cikk kapcsán az alábbi megjegyzést tette: „- Én két madarász kollegánál is észleltem, hogy az Aratinga a vele egy kalitkában lakó kékhomlokú amazon papagájjal kötött szintén szoros barátságot.”)

A mi helyzetünk távolról sem egyedi. Családtagként a világon sok, madarat tartó háztartásban él egynél több madár. A „papagáj-láz” számos barátunkat arra ösztönzi, hogy három, négy vagy több – gyakran eltérő fajú - madarat szerezzen be. Ezeknek, a régóta madarakat tartó embereknek a többsége egyetértene abban, hogy egy új madár érkezése nem befolyásolja negatívan a meglévőkkel fennálló kapcsolatukat. Sőt, néha fokozni tudja a kötődésüket mivel a madarak versenyeznek egymással gazdájuk szeretetéért.

Amennyiben ön azt fontolgatja, hogy egy másik madarat szerez be társként az „egyke”madara mellé, kérjük, jól gondolja meg milyen madár volna a legmegfelelőbb! Alapvető igazság, hogy bármilyen madár jobb a semmilyennél. Biztos vagyok benne, hogy ara papagájunk sokkal inkább értékelné annak a lehetőségét, hogy egy pintyekkel teli röpdét nézegessen és hallgasson egész álló nap, semhogy unalmában a körmeivel játszadozzon a szerencsétlen. (Dr. Romhányi Attila megjegyzése: „-Zsuzsikám, a kékhomlokú amazonpapagájunk a nimfák röpködését és egyéb viselkedésformáit tartotta mulatságosnak, egész nap elnézte őket és időnként kuncogó hangokat is hallatott.”)

Egy kis kreativitással még az is elérhető, hogy papagájunk azonos légtérben, a nála impozánsabb, ám együttélésre alkalmas újonnan érkezett madárral jobb kapcsolatot alakítson ki annál, mint, hogy épp csak eltűrik egymás társaságát. Azonos vagy egymáshoz közeli fajok párosítása valószínűleg szoros kötődést fog eredményezni. Ezek a párba állítások gyakran a legérdekesebb és legeredményesebb kölcsönhatásokat eredményezik a két madár között. Amennyiben azt fontolgatja, hogy társat szerez a madara számára akkor, ha azt szeretné, hogy ezek a madarak fizikai kapcsolatba kerülhessenek egymással, mindenképp ügyeljen arra, hogy a kiválasztott madár megközelítőleg azonos méretű és vérmérsékletű legyen. Például nappapagájunk, kékhomlokú aratingáink és bronzszárnyú papagájunk elég jól kijön egymással. Legyen óvatos az igazán össze nem illő fajok összepárosításával, ahol az egyik meg tudja sérteni a másikat. Például a törpepapagájok és nimfapapagájok nincsenek „felfegyverkezve” arra, hogy megküzdhessenek a nagyobb papagájokkal.

Bonyolult lehet bevezetni egy új madarat a családba. Az Ön meglévő madara megsértődhet, hogy egy másik madár érkezik az ő rendezett, bár érzékeny, társadalmi rendszerébe. Valószínűleg az ön szeretetéért harcoló riválisként fog tekinteni az újonnan érkezettre. Perpatvarok előfordulhatnak. Az új madár érkezését követően valószínűleg még hosszabb ideig nem szabad engedélyezni a fizikai kapcsolatot. Megeshet, hogy folyamatosan különálló kalitkákra van szükség, hacsak a madarak nem ugyanabból illetve nagyon közeli fajból származnak.

Lassan, néhány hónap elteltével leküzdik a bizalmatlanságukat, és kialakul az egymás iránti türelem, és talán valamiféle barátság is. Ez a barátság a kölcsönös tollápolástól és a közös játéktól egymás teljes figyelmen kívül hagyásáig terjedhet, amikor is Ön a jelenlétével megosztja a figyelmüket.

Még akkor is, ha úgy tűnik, nem nagyon kedvelik egymást, ne gondolja azt, hogy a két (vagy több) madár nem társként tekint egymásra az ön távollétében. Ön minél többet van távol, annál fontosabb a madaraknak egymás társasága.

Több madár együtt tartásának csodálatos „mellékhatása”, hogy a személyiségük olyan aspektusai válnak nyilvánvalóvá, amelyeket a madártulajdonos soha nem tapasztalhatna meg egy egyke madár tartása esetén. A raj tagjaként a madár magabiztosabbá és nyitottabbá válhat. Ön pedig tanúja lehet annak, ahogy madara kapcsolatba lép egy másik madárral, amely kapcsolatra önnel egyébként soha nem lenne képes. Röviden mondva, a madárnak esélye van természetesebbé válni.

Végső soron tehát leszögezhető, hogy a kedvencként tartott madarak csapatban élő, társas madarak. Egyetlen madár márpedig nem alkothat csapatot. Kettő igen. Az Ön madara számára még a biztonságot, érdeklődést és társaságot jelentő „hamis –madárraj” tagjaként is egészségesebb és boldogabb élet vár. Nos, nem ez minden madártulajdonos valódi célja?

(A fotókon szereplő feketesapkás és nemes papagáj fajok tartásáról, táplálásáról neveléséről valamint sok egyéb érdekes tudnivalóról részletesen olvashatnak Hunyadi Katalin blogjában: a http://nemespapagaj.blogspot.com/, valamint a www.feketesapkas.blogspot.com oldalon, ahol az érdeklődök, feltehetik kérdéseiket illetve megoszthatják saját tapasztalataikat.)

(Máthé József papagájairól bővebben a http://papagajaim.hu/ weboldalon olvashatnak)

****

2011-03-19T20:29:00.000+01:00

Nem hoztam el Merlint. Megbeszéltük a barátnőmmel, Merlin kirepülés előtt van, már erősen fogyaszt, nem eszik tápot szinte semennyit, kukoricát és borsót eszik, valamennyi magot is bont, de én dolgozom egész nap, félek így elhozni. Nem látom, hogy mennyit eszik napközben. Lesz elég idő még amit együtt tölthetünk, én nem rizikózok, a barátnőm pedig teljesen megértette, sőt ő ajánlotta hogy akkor inkább maradjon még. Azt mondta, maradhat akármeddig, amíg nyugodt szívvel otthon merem hagyni napközben

Bíborbanszületett Merlin

2011-03-19T06:12:00.000+01:00

Ma lesz a NAGY NAP!

Tegnap leültem a zöldekkel, elmeséltem nekik, hogy ma új társat kapnak. Elkészítettem a hálókalitját, amit majd szorosan a zöfik (értsd: zö-ld fi-úk) kalitja mellé teszek, úgy fogom takarni őket, hogy egymást azért láthassák.

A nagykalitja is készen van már, ma még papa csinál egy új ülőrudat neki oszt passz. Tálak, játékok bekészítve.

A hordozó is készen van kimosva, egyszóval minden Merlint várja......... én meg már megint jól be vagyok tojva.

Merlin azért nem akárki, igazi hús-vér jákó én meg tele feszültséggel, várakozással, örömmel, bizonytalansággal a szívemben várom hogy a kis szürke hazajöjjön. Olyan hülye vagyok! Azért ő sem Porphyrogenetus, hogy tudok ilyen beszari lenni! Még Molnár doki is megrémisztett, mikor elmeséltem neki a dolgot. " Katalin, ha hiányzik egy szál tolla is jöjjenek azonnal!" Na, nekem sem kellett több! De nagyon jó fej volt, mert másnap küldött mélben két könyvet, a papagáj játékokról és hogy hogyan foglaljuk le őket!:-)
Viszont írtam Nonni- nak, akivel most már egy ideje beszélgetünk a jákókról és nem régen vitt ő is haza egy kis 10 hetes jákóbabát, beszéltem Noival aki gyakorlott jákótartó és szerencsére ők erősítenek, hogy megy ez majd ...........

Hát akkor hajráááááá, kezdődik a nap, estére pedig megszaporodunk az álommadárral......

Igyekszem képet, videot, mindent feltenni és írok is. A technika ugyanaz lesz, ami már nálunk bejött: Madár megérkez, kalitba berakódik és akkor jöhetnek a többiek csőrvizitre. Ha Sámson elfogadja, akkor vasárnap már közös buli is lesz és akkor Mózes sem fog akadékoskodni..........

2011-03-14T09:15:00.000+01:00

Szedjük a gyógyszert, reggel és este egy negyedet. Szépen elrágják, nincs vita és ellenkezés. (Elmagyaráztam nekik, hogy ettől fognak teljesen meggyógyulni.:-)) )

Pénteken hoztuk haza őket, megköszöntük a doktoroknak azt a hatalmas lelkiismeretességet, tudást és jóindulatot, amivel talpra állították Sámsont és kikezelték Mózest is a nehézfém mérgezésből. Szívem szerint talicska aranyat vittem volna Nekik, sajnos nincs rá módom, még a kezelést is elég necces volt kifizetni.:-(

Álljon hát itt a nevük, hogy ha bárki olvassa, tudja meg, hogy hozzájuk kell vinni a beteg madarakat, mert erejükön felül megtesznek mindent, hogy meggyógyuljon:

dr. Sátorhelyi Tamás - őt ismerem az idre fórumról, akkor kétségbeesésemben őt hívtam fel telefonon és ha ő nincs, akkor Sámson sincs velünk már, szerzett neki gyógyszert, bement ezért külön az egyetemre, hihetetlenül rendes ember. Ezt valahogyan Sámson is érezte, mert a kórházban simán kilépett az ujjára ha vizsgálni akarta.

dr. Molnár Viktor - hozzá járunk Mózes púpjával, nagyon nagy tudású, sosem beszél mellé, megmondja az igazat és a szó szoros értelmében mindent megtesz a betegeiért

dr. Pazár Péter - ő volt a harmadik doki, aki a fiúkat kezelte, lelkiismeretes, nagyon jó fej

És még egy apró sztori péntekről:

Jó sokat kellett várnom, a rendelő teli volt. Hallottam kintről, hogy a fiúkat már kihozták, egymás között nyomták a szöveget, fütyültek, énekelgettek. Zengett tőlük a vizsgáló. Aztán bementem, beszélgettünk a doktorral a továbbiakról. Ő is mondta, hogy egészen jól érezték már benn magukat, megszokták a napközit. Kérdeztem, hogy mennyit beszéltek, miket fütyültek? Aztán azt is megkérdeztem, hogy vajon a Varázsfuvolából a kedvenc részüket nyomták-e? Molnár doki kicsit hitetlenkedve nézett rám, de akkor a másik rendelőből kiszaladt Pazár doki és azt mondta: - Húúúúúúú, hát én hallottam! Éppen a görényt varrtam és azt gondoltam, hülye vagyok, mert ugyan ki fütyürészné itt fényes délelőtt a Varázsfuvolát!:-)))

Otthon, édes otthon............

2011-03-13T08:19:00.000+01:00

Handel - Messiah - Hallelujah Chorus

2011-03-10T19:15:00.000+01:00

Halleluja

2011-03-10T19:14:00.001+01:00

Mózes jól van és holnap megyünk UTOLJÁRA az egyetemre!!!!!!!!!
Köszönöm Nektek is!!!!!!!!!!!!!!:-)))))))))

MÓZES

2011-03-09T21:39:00.000+01:00

MÓZESNEK NEHÉZLÉGZÉSE VAN, VAGY A STRESSZ MIATT, VAGY HOGY IDEGENEK TAPEROLJÁK VAGY KI TUDJA MÉRT!

SZORÍTSATOK, MÁR ADTAM NEKI ACC-T ÉS KAMILLA TEÁVAL INHALÁLOM!

2011-03-01T12:20:00.000+01:00

Tegnap délután ültem a rendelőben és vártam, hogy kiadják a zöld fiúkat. Általában ha bejelentkezem akkor kiveszik őket az internátusban lévő kalitból, megkapják a délutáni injekciót és mehetünk haza. Most már szemre jól vannak, az erejük és a hangjuk is kezd visszatérni és méltatlankodnak erősen mikor a jó doktor kipecázza őket a helyükről.

Egy hófehér hajú idős néni üldigélt mellettem, bentről hallatszott némi motozás és egyszer csak Mózesem nem éppen suttogó hangon elkezdett visítani. A néni halottsápadt arccal megszólalt: "Úrissssten, valaki rálépett a malackámra!" Valószínűleg az elmúlt napok okozta stressz miatt, valami elemi erővel tört fel belőlem a röhögés, ellenálhatatlanul és megállíthatatlanul. Aztán a néni mellett ülő hölgy megszólalt:"Ez talán inkább valami madárféle lehetett!" Aztán vörös arccal a szégyentől hebegve és bocsánatot kérve, de közben folyamatosan idiótán röhögve elmondtam, hogy ez éppen két nemes papagáj benn, akiket injekcióznak. Engesztelésül meg is mutattam a fiúkat a hordozón keresztül, mikor már kiadták őket. A néni teljesen elképedt. Nem is tudta elképzelni, hogyan lehet ekkora madarakkal egy lakásban élni

Gyors híradás......

2011-02-26T10:06:00.000+01:00

A röntgen jól sikerült, mindkettőnek több mint a fele fém kijött. Tegnap egész sokáig beszélgettem Molnár dokival. Sajnos van még fém és a jövő héten is hordanom kell őket. A múlt héten vittem be egy nagyobb kalitot, hogy a sajátjukban lehessenek együtt.

Nagyon élvezik, hogy otthon lehetnek egész nap, most fürdettem őket, mert ugye a kórházba ilyeneket nem lehet és este meg mielőtt elmennek aludni nem lehet vizes a tolluk.Olyanok, mint a ragacs, ha valahol el tudnak kapni, azonnal rám másznak és képtelenség letenni őket, annyira bújnak. Van a hálóban egy nagy olvasófotelem, oda bújunk be esténként is hárman egy kis szeretgetésre.:-) Beszélnek, fütyülnek, annyira látszik, hogy boldogok.:-) Mózes mintha még szelidült volna, annyira örül hogy velem lehet, hogy az sem zavarja ha véletlenül megfogom vagy odébb teszem. Egészen jól esznek, persze a kedvenceiket kapják. A kicsik is szemmel láthatóan örülnek, hogy itt vannak a zöldek, béke van és szeretet.:-)))))))) Ettől persze én is topon vagyok!:-))

A kórházban egész rajongó táboruk van, a hallgatók visznek nekik gyümölcsöt, etegetik őket és Sámson már kilép bárki kezére aki ki akarja venni.

Telnek a napok.....................

2011-02-23T14:14:00.000+01:00

.... egyik a másik után, én pedig hol a mennyekben szállok - amikor a doki jó hírekkel vár délután - hol pedig a poklot járom, magamba zuhanva. Keserves árat fizetek a figyelmetlenségemért. A tetejében olyan hihetetlenül ragaszkodik hozzám, hogy sokszor elbőgöm magam. Mikor annyira rosszul volt, még félholtan is vonszolta magát felém, hogy hozzám bújhasson. Bedugta a kis fejét az állam alá és mozdulatlanul rám tapadt, le sem tudtam tenni (nem is akartam) a szemét is csukva volt, a kezemet a mellére tettem és figyeltem hogyan lélegezik. Körbe kerítettem egy jó meleg polár pléddel és együtt ültünk hárman, halkan imádkoztunk. Ez volt minden, amit ott és akkor tehettem érte. Mózes pedig a vállamon ülve bújt az arcomhoz.

Szegény Szent Ferenckémnek már lekopott a festék a feje búbjáról, annyit puszilgatom, hogy segítsen.

És itt a családom, akiknek nem győzök elégé hálás lenni. Ők nem madarászok, nem is igazán vannak oda a papagájokért, de együtt élnek velük, mert az nekem jó. A lányom, aki éppen nem egy papagájfan, meglehetősen pokróc természete tud lenni, de hang nélkül odajött és ő segített Sámsont etetni a fecskendővel, mikor válságos állapotban volt, szigorúan kétóránként és addig ügyeskedett, míg sikerült legalább egy fecskendőnyi kaját belediktálni a begyébe. A férjem, aki éppen ma mondta, mikor megint magam alatt voltam a doki után, hogy addig hordjuk míg meggyógyul. De az az igazság, hogy ez azért bátor kijelentés volt, tekintve ennek a hordásnak az összes vonzatát. Azt mondta, nem baj, valahogyan megoldjuk. Igazi társ, jóban-rosszban együtt vagyunk. Mostanában inkább csak a rosszban.Úgy látszik, ez egy ilyen periódus.

Mami sincs jól. Valami van a gerincével, iszonyatos fájdalmai vannak. Szinte fel sem tud kelni, mindent oda kell készítenem a keze ügyébe, mert aztán mennem kell dolgozni. Már annyira kevesen vagyunk a cégnél, elküldték a többieket vagy elmentek, hogy esélyem sincs a szabadságra. Az is igaz, hogy ez már vagy 3 éve így van. Szóval úgy csinálom, hogy ötkor kelek, hétig pedig elintézek mindent. Elkészítem a nemes fiúk gyümölcsét, amit frissen viszek nekik magammal,megetetem és kitakarítom Csibit és Bubit,közben kapnak egy búbpuszit is, (szegények nem voltak kinn, mióta Sámson rosszul lett, de jól tűrik, milyen nagy szerencse, hogy ott vannak egymásnak) elkészítek maminak mindent a reggelitől, ebédtől kezdve a gógyteáig, gyógyszer kikészítésig, megetetem Dánielt, vizet adok neki és akkor összeszedem a zöld fiúkat és indulunk dolgozni. Benn van egy helyük az asztalomnál, ahol kivárhatják a fél tízet és indulunk az egyetemre. Onnan én vissza és igyekszem mindent megcsinálni négyig, mert akkor rohanunk vissza a fiúkért. Aztán haza, először mamit rendezem, de a fél kezemmel készítem a nemes vacsorát, aztán gyorsan még főzök másnapra, elvégzem a szokásos házimunkát, bepapírozom a szállítókat másnapra, közben azért még felmegyek Sámihoz és Mózeshez, akik nagyon igénylik azt a kis lopott félórát, amikor összebújunk hárman és beszélgetünk, utána csinálom a dolgom újra. Aztán valamikor lefekszem és reggel kezdem előlről. Kicsit fáradt vagyok, de mi ez Sámi szenvedéseihez és ahhoz hogy minden nap vadidegen arcok vannak egész nap körülöttük.

Nem is tudom, mért írom ezeket. Valahogy ma délután annyira rossz érzéseim vannak, csak ülök és potyog a könnyem. Alig várom, hogy értük mehessek.............

BékiPetinek és mindenki másnak

2011-02-21T16:08:00.000+01:00

Ezt most szégyenletesen kimásolom az index fórumról (most írtam fel, hogy az én hülyeségemből tanuljanak), de éppen indulok értük az egyetemre és nem akarom újra írni, mert az egy csomó idő:

Volt egy képünk, mindenki utálta, de akitől kaptuk szokott hozzánk jönni és nem mertük kidobni. Fenn lógott a hálószoba falon, pont azon a falon, ahová Sámiék nagy kalitja került novemberben. Mikor beállítottuk a kalitot, természetesen figyeltünk rá, hogy ne érjék el, ne legyen a kalit a falnál. Igen ám, de valamelyikünk (vagy pont én vagy mami mikor sprickolta őket) meglöktük a kalitot, ami nagyon könnyen gurul és a felső alvórúdjukról éppen elérhető lett. Később én észre is vettem hogy megrágták, de én azt hizzem ez valami műanyag bevonat, mert úgy nézett ki. Levettem a képet onnan és elraktam és békében ültem a babérjaimon, egészen a múlt szombatig.

Katusom leszedett egy darabot belőle, bevittem és a doki azt mondta ez fémfólia és éppen alkalmas arra, hogy ilyen betegek legyenek tőle.:-(((( Most aztán akár Canossát is járhatok, mert akkora baj lett belőle, hogy azt hiszem sosem bocsátom meg magamnak.

Már várta a doki mind a két őrizetest, mert akinél este voltunk(Békásmegyerre kellett menni, oda vitték ki az injekciót) elvitte neki Mózi röntgenjét még tegnap. Nagyon rendes volt, mert a fiúk egy cellát kapnak, hogy legalább ne árválkodjanak egyedül. Sámit szegényt megszondázzák, de muszáj hogy egyen. Akár több hétig is eltarthat ez az állapot. Naponta visszük-hozzuk őket. Hétvégén nem kell, akkor otthon lehetnek. Gézcérnát gyártunk otthon, azt kell beletenni a tápba, kanállal kell etetni, hogy a cérna belekerüljön a zúzájába és vigye kifelé a fémet. Éjjel még kapnak lámpát, de akkor is maradhatnak együtt. Szóltam neki, hogy arra vigyázzanak, hogy Mózes iszonyatosan védi Sámsont (én féltem hogy verni fogja , mert beteg, de erről szó sincs). Amikor otthon etettük Sámsont Mózest be kellett tenni a kalitba, mert rászállt a vállunkra és ott üvöltött hogy ne bántsuk Sámit. Egyébként is olyan ereje van, mint egy kis bikának. Az új hálóban velünk vannak éjjel is, (amúgy is így terveztük, mert nagyon hiányoztak), ez egy kisebb kalit. Sokszor be kell nyúlnom, hogy tegyek be dolgokat, friss vizet, ezt el is mondom nekik és Mózesnek, aki szívből utálja ha mellette nyúlkál valaki, esze ágában sincs ráfogni a kezemre, esetleg megharapni. Szóval érzi hogy valami nem kerek.

Borzasztó dolog ez, de mégis döbbenetes mennyire intelligensek, milyen nagyon okosak. Csak ne legyetek ekkora idióták, mint én, ne így tapasztaljátok meg!!!:-(((

Mózes....

2011-02-21T15:23:00.001+01:00

zúzája is teli van fémmel!!!!!
Duplán szorítsatok. Mindkettőjüket hordom naponta nappali kórházba, reggeltől délutánig az egyetemre.:-((((

2011-02-19T21:45:00.000+01:00

Kedveseim!

Ti, akik olvassátok a blogot, kérlek küldjetek pozitív gondolatokat, Sámson élet-halál között van.
Még ne is kérdezzetek, képtelen vagyok beszélni, írni róla.
Csak segítsetek!
Kérlek Benneteket, segítsetek! Egyszer már megtettétek a csodát, mikor elveszett, most is csak valami ilyesmi segíthet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Változtatnunk kell........

2011-02-17T15:37:00.000+01:00

bizony sok mindenen. Maminak nagyon ronda combnyaktörése van, megműtötték, a helyzethez képest jól van, bár nagyon sok mindent elfelejt. Szegénykém, vasággyal együtt vagy 45 kiló. Mindegy hová esik, mindenhol eltörik valamilye. Most egy ismerősöm ajánlotta a Schüssler sót, ha kijön a kórházból akkor veszek is neki, hátha segít rajta.

Az egész házat át kell variálnunk. Ő eddig az emeleten lakott, bár már régebben is ajánlottuk, hogy költözzön inkább a földszintre de nem akarta. Az emeleti szoba a legmelegebb, szeretett ott lakni. Na ennek most vége, mert 2 műtött lábbal nem lehet lépcsőt járni, így aztán át kellett költöztetni a földszintre, mi meg felmentünk az egyik emeleti kis szobába, ami sajnos annyira kicsi, hogy a 3 nagy kalitka nem fér el már ott. Az emeleti nagyszoba pedig padlószőnyeges, ott biztosan nem lehet kalitokat berakni, mert a Jóisten sem tudná tisztán tartani. Maradt az a megoldás, hogy a régi hálónkban maradnak a madarak Mamival, mi felköltöztünk. Aztán kezdtek a gondok előjönni. Nincs egy szoba, ahol nyugodtan kiengedhetem a bandát. Bubi úgy szeret kijönni, hogy a szobában maradunk, ott őt nem ingerli semmi, nem sikítozik félelmében, hanem szépen eljátszogat velem, simizem és ő bújik. Konkrétan utál a nappaliban lenni, zavarja a tv, ő csak így velem szeret összebújni. A földszinten van a konyha, oda hosszú távra nem tudom őket bevinni, mert a sapisok leamortizálják a pillanat tört része alatt.Tegnap már kínomban mind kivittem a konyhába és sovány malac vágtában mentem utánuk. Semmi arrogancia nem ütötte fel a fejét, de mégsem az igazi ott. Később a kicsiket eltettem aludni, Sámi és Mózes pedig elköltötték a vacsijukat a nappaliban, kicsit még mókoltak kinn aztán ők is mennek aludni. Összességében az egy nagyon jó dolog lesz, hogy Mami egész nap ott lesz velük, de az még mindig nincs elrendezve, hogy hová tudom kivinni mind a négyet.

Most azon agyalok, hogy azt a padlószőnyeges felső nagyszobát valahogyan átalakítom papagájos szobának. Jó tágas szoba, lehet benne repdesni, játszani. Aggatok fel a lámpára egy boingot, azon ücsöröghetnek és akkor megoldódna a játszószoba. Komolyan arról beszéltünk a párommal, hogy ha nem sikerül olyan házat vennünk, ahol van egy fél szoba a madaraknak, akkor viszont abban gondolkodunk, hogy nagy hálószobánk lesz és újra bevisszük őket oda.

Az a legnagyobb baj, hogy annyira megszoktuk (és szerintem ők is) hogy egy kupacban vagyunk, hogy bizony ki kell mondani, nagyon hiányoznak...............

Jár az agyam mint a motolla, meg kell ezt is oldani, majd csak kipattan a szikra!

Addig is néha elolvasgatom ezt:

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és

szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Gyorshírek

2011-02-12T16:31:00.000+01:00

Megint nagyon jól sikeredett a péntekünk. Nem egyedül voltam, egy kedves topiktársunk a férjével együtt velem tartott. Megnéztük a növögető apróságokat, aztán a két legidősebbet kihoztuk játszani. Mintha egy zsák bolha lett volna kinn az asztalon. Már kezdenek röpködni is, ügyesek és érdeklődőek, mint általában a sapisok.

Ma képeket kaptok:

Nagyon cuki ez a két legényke. Később betettük őket a kalitba és ott játszogattak, kurkászgatták egymás tollát.

Később kijött Merlin is. Törölközőbe tettem és elkezdtünk barátkozni. Hihetetlenül nyugodt, békésen hagyta hogy a nyakát, fejét simogassam és közben persze beszélgettünk. Én teljesen le vagyok ájulva tőle, annyira aranyos, remélem, hogy ő is elégedett volt velem.

Hatalmasat nőtt és a farka végén már jönnek a vörös tokok.

Az idő, mint mindig, elrohant pillanatok alatt.

Sajnos rossz híreim is vannak. Mami ma reggel elesett, combnyaktörést kapott ismét, most a másik lába törött el. Most kórházban van, délután műtik, este megyünk be hozzá.

Lehet, hogy a blog kissé akadozni fog.

P É N T E K

2011-02-06T23:09:00.000+01:00

Nincsenek filmek (illetve csak egy), a képek is elég rossz minőségűek, bár lesz olyan amit megosztok Veletek, mégis ez a péntek az utóbbi évek legnagyszerübb, legvidámabb napja volt!

Hát lássuk csak, mitől különbözött ez a péntek az összes többitől és az összes többi naptól............

Jól felpakolva érkeztem, Katinak hoztam nevelőtápot 2 zacskóval, ezért aztán igyekeztem is minél előbb oda érni. Teljesen sablonosan indult a délután, megittuk a kávénkat, beszélgettünk, Dorkával játszottunk, aztán kimentünk kimérni a magokat a madárházba. Itt ért az első meglepetés, Fáni megszólított. Évek óta járok hozzájuk, sokszor próbáltam beszélgetni vele, de ilyen, hogy ő magától szólított volna meg, még sosem volt. Oda is álltunk Katival és diskurálgattunk vele. Fáni különleges jákó, a nyakán gyönyörű rózsaszín tollai vannak. Ő és Kati másik párja is (Merlin szülei) a kisebb típushoz tartoznak. Van az a nagyobb, izmos típus, ilyen pl. Trompi párja, Pepegyerek, aki Grincike madara (Trompi tenyésztése) már 5 hónaposan akkora volt, mint egy rántani való csirke!:-))) Kati jákói kissé világosabbak és kisebbek. Nagyon szépek.

Amikor bementünk Dorka izgatottan szaladt hozzánk:"Mama, az egyik tojás mozog!" No, Dorka, biztosan rosszul láttad!:-) A kislány azonban erősködött, hogy az bizony úgy van, menjünk be vele a keltetőkhöz és nézzük meg mi is. Bementünk és hát teljesen igaza volt, az egyik sapis tojás lakója úgy döntött, itt az idő kibújni a tojiból. Először a repedést tágította, közben csipogott is, néha megpihent és mi dermedten álltunk a gyönyörűségtől, hiszen Katin kívül ki láthatta közülünk a természet ilyen csodáját.

Sajnos, a rohanás árát is megfizettem, mert elvittem a gépemet kártya nélkül, úgyhogy az egyetlen dolog ami a kezem ügyében volt, az a Nokia E65b kamerája. Azonnal el is kezdtem felvenni vele a kelést, hát így sikeredett:

Van itt még pár perc, közvetlenül a kelés utáni pillanatok:

Nekem 54 évet kellett megérnem, hogy ezt láthassam.:-)))

Később aztán még jöttek madarászok, kihoztuk Merlint és a két 9 hetes kissapist. Annyira vicces volt, Merlin üldigélt a kis dobozába, neki ugye még nincs tolla, most jönnek a tokok rajta ( a kis seggén már láthatóak a vörös tokok), ezért nem vettük ki, ott melegebben volt. Hát az egyik kis sapis úgy gondolta, ha Mohamed nem megy a hegyhez...... és két pillanat alatt beugrott Merlin mellé, aki csodálkozva nézegette a kis sárgagatyást. El is kezdtek ismerkedni, erre betettük melléjük a másik sapisgyereket is és hármasban igen jól elszórakoztak, végül a sapis gyerekek el is aludtak Merlin mellett, aki úgy üldögélt köztük, mint Guliver a törpék mellett. Sajnos erről is csak telefonos képeim vannak:

Visszatettük az összes babát, mert már álmosak voltak és onnan elszabadult a pokol....:-))) Az egyik vendég, egy rém jópofa csaj nekiállt anekdotázni a madarairól, neki is van pár. Talán aki nem tart madarat, nem ismeri a papagájok jellegzetes mozdulatait, az nem tudta volna könnyesre röhögni magát, de a történeteket kísérő mozdulatai, a mimikája annyira tökéletesen utánozta egy papagáj viselkedését, hogy bizony a végén sírtunk a röhögéstől. Nagyon jól esett, annyi minden baja van az embernek, szükség van időnként ezekre az önfeledt pillanatokra.

Külön öröm volt nekem, ahogyan Kati kacagott, a párja halála óta még nem láttam, hogy ilyen jól és felszabadultan érezte volna magát!!! Hát ezért írtam, hogy az utóbbi idők legvidámabb péntekje volt a múlt heti!!!!!!

Jaj és még valami! Pénteken egy topiktársunk férje járt nálunk, ő is papagájimádó és profi fotós. Készített a bandáról néhány képet, itt ti is megnézhetitek:

https://picasaweb.google.com/khunyadi/Madarak#

Gyerekszáj.......

2011-01-31T10:17:00.000+01:00

Vasárnap délután rokonoknál vagyunk unokástul, jó sokan, gyakorlatilag az egész család, tizenhárom ember. A telefonokat legtöbben kitesszük a dohányzó asztalra, ha esetleg valaki hív minket.

Rebeka odamegy és szépen, módszeresen billentyűzettel lefelé lefordítja az összeset.

Valaki megkérdezi tőle:

- Mit csinálsz, mért forgatod le a telókat?

- Mert lehet hogy jön a madaram.

- Neked van madarad??

- Igen.

- Hogy hívják a madaradat?

- Sámi és ha rosszalkodni akar akkor leszedi a billentyűket.

:-))))))))))))

Otthon minden tv kezelő, bármilyen kezelő és telefon mindig előlappal lefelé van letéve, mert a zöldek nagy előszeretettel szedegetik ki a billentyűket, ha találnak egy elhagyatott darabot.:-)

Rebeka és a madara.............

Ma péntek van...............

2011-01-29T07:17:00.000+01:00

...........ezért aztán jön a beszámoló. És jönnek a filmecskék is, szépen sorban. Természetesen Merlin béjjbi lesz az első, aki az elmúlt héten ismét sokat nőtt, gyarapodott, szépült. (bár súgom, hogy én eddig is gyönyörűnek láttam, de hát az én gusztusom szerint Mózikám a kis púpjával, sántaságával, törött tollaival is egy szupercsirke:-DD). No, hát Merlin már mutatja egy igazi, vérbeli jákó jegyeit, úgy morog, mint egy pittbull és olyan hangosan mint egy bullmasztiff. Kati szerint tojócska lesz, a neve viszont marad Merlin, ez tuti. Nomen est omen....

Hát akkor itt ez a kis tündérbogyó:

Nagyon szépen eszik és Kati egyszer csak azt mondta, hogy a jövő pénteken már etethetem is. Még az ütő is megállt bennem, nem is reméltem, hogy máris csinálhatom én is. Még hozzáérni is csak nagyon óvatosan mertem a nagy kezeimmel, nehogy valami baja legyen. Azért amikor viszem vissza az inkubátorba mindig nyomok a búbjára egy puszit és beszélgetek is vele. Kati fia szerint jó dumás kismadár lesz, már most is folyamatosan szövegel a maga nyelvén. Innen aztán már ostorral kergetném a napokat, legyen megint péntek!:-)))))))))

Aztán itt van ez a két harcilóri, ahogyan Ági barátnőm elnevezte őket igen frappánsan. Hát ez a két kismadár hatalmas figura. Olyanok, mint egy zsák bolha, a többi fiókához képest igen keveset pihennek, állandó mozgásban vannak, hihetetlen jó fejek.Percekig kell figyelni őket, hogy meglásd, melyik kinek a szárnya, lába, bármilye!!!!:-)) Hozzá pedig ez a gúnársziszegés és hogy annyira csöppek, de már nyílik a szemük, hát csuda pofák.Azért láttam őket kicsit aludni is, bár lefotozni nem tudtam, mert mire kirohantam a gépért már fel is ébredtek. A lényeg hogy szorosan egymás mellett aludtak, a fejük lebillent, olyanok voltak mint két pihenő bowlingbaba.

Be kell vallanom szomorúan, hogy Zombi filmje valamiért tönkre ment és a kis túltöltött zoknit nem tudom ma megmutatni Nektek. Jó hír is van, tegnap egy nagyon kedves pár lefoglalta Zombikát, meglátta a csajszi és azonnal beleszeretett. Nagyon jó helye lesz, nem is lesz egyedül egy 2 éves jákó mellé költözik. (Hehe, annyira megtetszett neki a Zombi név, hogy az marad a neve.:-DDDD)

És a legutolsó filmecske a 8 hetesekről szól. Már gyönyörűen ki vannak tollasodva és imádnivalóan csámpásak.Kiköltöztek a kiskalitba, van saját kis ülőrúdjuk és ott gyakorolnak, mint egy rendes sapis gyerek. Lassan Ági barátnőmék ajándékát, a csuda-játszóteret is birtokba veszik. A jövő héten majd megörvendeztetlek Benneteket képekkel és megláthatjátok.Addig is a babákok:

Igaz, hogy már éppen aludni készültek, de akkor is látni mennyire gyönyörűek!!!:-))))

Megint eltelt egy péntek.............

2011-01-23T08:46:00.000+01:00

Tegnap nagyon későn értem a Papagájkertbe. Egyrészt papának tüdőgyuszija van, rettenetesen rosszul érzi magát, talán a nagyműtétje óta még nem is láttam ilyen rossz bőrben. Persze orvoshoz nem akart menni, tehát mint egy gyerekkel, szépen elmentem vele, aztán kiváltottuk a gyógyszert, hazamentünk, befektettem az ágyba, illetve kifeküdt a nappaliba, mert az Ausztrál Opent nem is tudták volna nélküle lejátszani, imádja a teniszt.:-))

Gyorsan készítettem egy olyan későiebéd-koraivacsora-szerű valamit és huss, elrohantam Csillaghegyre. Egyrészt a fene megevett már, hogy lássan Merlint, másrészt megígértem Katinak, hogy segítek Jocinak levenni a vért a kissapisoktól ivarvizsgálatra. Kati ezt nem bírja!!!!

Na akkor a filmek:

Nagyot nőtt ez én kis szürkém az egy hét alatt. A hozzáértők megállapították, hogy a körmei nem feketék, mint minden rendes jákógyereknek, hanem kéttő fehér, talán több piros tolla lesz. Nagyon kulturáltan és szépen csiporászik....egyelőre.:-)

Ő itt a kis fióka, aki egyidős Merlinnel. Nézzétek azt a kis püspökfalatot, milyen imádnivaló!!!!:-)))

Ők a 7 hetesek. Most már igazi kis harcos kinézetük van. A két kismadár két különböző jellem. Az egyik kis bátor, minden érdekli a másik pedig egy kis beszari. Ilyenkor jön aztán igazán Kati barátnőm ideje, a kis félősből farag majd kezes, szelíd kismadarat, nyilván az alaptermészete az ilyen lesz, de az emberi kéztől nem fog félni.

Ez pedig a mai meglepi. Ez a két sziszegő-szirénázó kis gazember két lórifióka. Amikor kikelnek még kisebbek, mint a sapis....... hát az sem semmi.:-))

A babák Máthé Jocié, Kati neveli őket. Én személy szerint rettenetesen várom, hogyan lesz ebből a pihekezdeményből szivárványszínű, gyönyörű lóritoll.:-)))

Pénteki híradó

2011-01-14T20:44:00.000+01:00

Ma sok új dolgot mutatok Nektek.

Nézzük először Merlint ................

.... aki immáron 13 napos. Nyílik a szeme, kopik kissé a hópihe ruha, hiszen lassan jönnek a tokok, amik először úgy néznek ki rajtuk, mintha valami gondos villanyszerelő teli tűzdelte volna a testét kábelekkel, majd ahogyan ezek nyílnak, toll lesz belőlük (meglátjátok majd a 6 hetes sapisokon).

Következik a kis sapis vitéz, aki szépen hízik, konkrétan most már olyan mint egy kis töltött zokni.

Hát íme ő dagisága, nagyon aranyos ahogyan a megtömött böndölyével még mozdulni is alig bír.....:-))))

No és itt vannak a 6 hetesek, látszik, ahogyan szépen tollasodnak (őszintén szólva rám is rám férne már egy kis megtollasodás:-DD)

És jöjjön a meglepi, van itt egy kis film egy egynapos sapisbabáról, szóval ők már 1 naposan is ilyen mozgékonyak:

Sajnos, elírtam a címet, ott 2 napost írtam, rosszul számoltam, ő egy napos.

És végezetül még egy örömhír. Ezen a képen Mózes 1. (!!!!!!) új farok tolla látható!!! A törött, gyenge, hiányos fiókakori faroktollait kb. 2 hónapja kihullatta. Azóta lesem, várom hogy mikor jön az első!

Voila! Kinőtt végre, most várjuk a többit is, de ez azért nem gyorsvonat, eltart majd vagy 2 éves koráig, míg minden tolla a helyén lesz és Mózesből szépséges nemes ifjú válik.

Itt pedig, mint két lelkes sajtófigyelő, utána néznek mit hol érdemes vásárolni.:-)))

Körömvágás és egyéb borzalmak

2011-01-10T12:34:00.000+01:00

Zajlik azért az élet nálunk otthon, amit most elmesélek csak egy röpke nap történése, de azért minden napra jut valami esemény. Vasárnap nagy hawaii volt a madarak körében, jöttek az unokáim és annál nagyobb gyönyörűségük nincs is, mikor figyelhetik a kicsiket, Sámson repdes utánuk, hogy mindent és mindenkit láthasson. Mózes változó hangulatban viseli őket, van amikor simán odamegy hozzájuk, főleg ha valamit esznek, azonnal rendkívül szimpatikusak lesznek a szemében, van hogy fenn ül a nagykalit vagy a játszó tetején és onnan lesi őket, a két sapis pedig teljesen odavan értük, de igaziból ők még nem nagyon ismerkedhetnek, csak ritkán és erős felügyelettel. Nem a sapisok miatt.

Tegnap már korán érkeztek, a nemesek oda is cuccoltak azonnal az ajtóhoz, hogy engedjem már ki őket a gyerekekhez. Onnan aztán le sem lehetett vakarni őket, mentek mindenhová a srácok után. Elég sokan lettünk délre, tekintve hogy a fiam két barátja is átjött, a végén üzemi konyha méretű edényekbe főztük az ebédet.Amíg az ebéd fővögetett úgy döntöttem, hogy a menyem segítségével kissé megmanikűrözzük a zöld fiúkat, mert már elég hegyes volt a körmük, ami a kezemen látszott is erősen. Először Sámson körmeit reszeltük le, én voltam a fogóember, Melinda reszelte. Gyorsan végeztünk, Sámi szeme kissé zoomolt ugyan mikor kivettem a takaróból, amibe betekertem, de összességében nem volt necces a dolog. Na de aztán! Ugye a Mózesgyerek következett. Tudjátok, hogy retteg minden töröközőtől, betekeréstől, mert babakorában így volt etetve (megtömve), arról nem is beszélve hogy mi van ha ez akkora stressz lesz neki, hogy újból visszavadul.......... a víz csordogált a hátamon, hogy hogyan is csináljuk! Azon is gondolkodtam, hogyan fogjam, nehogy a gerincében valami kárt tegyek.Hát mindegy, valahogyan el kellett kezdeni! Szépen rádobtam egy puha polár plédet és igyekeztem úgy fogni, hogy ne szorítsam a testét, de ne is tudjon nagyon ficánkolni. Aztán szépen kivettük a két kis lábát és mondtam Melindának, hogy kezdheti! Igenám, de ez a kis kópé gyerek úgy összefűzte a két lábfején az ujjakat, hogy a gordiuszi csomó csak kis gyerekjáték volt mellette. Elkezdtük kibogozni nagy nehezen, mikor kiszabadítottunk egy ujjacskát akkor sutty, azonnal lereszelte Melinda a hozzá tartozó körmöt és így haladtunk lassacskán. Arra is fel voltam készülve, hogy üvölteni fog, de csak kétségbeesett, rövid hangokat adott ki és ez még rosszabb volt, mintha ordított volna, mert nem tudtam, mit érezhet magában. Mikor végeztünk, betettem a kalitba, azonnal felmászott a leghátsó és legmagasabb rúdra és úgy nézett rám, mint a zsidó templomban az utálatos képre. A tollai össze-vissza álltak, a púpja és a rossz szárnya sokkal jobban látszott mint általában, hát olyan lelkiismeret furdalásom volt, hogy bőgni tudtam volna! Pedig ezt meg kellett csinálni, az ő körme még hegyesebb volt, mint Sámié, hiszen ő nem mozog annyit. Próbáltam beszélni neki, erre megfordult és a seggét -hátát mutatta, kizárt a csapatból. Nem mondom, hogy jól esett, nem is bírtam magammal, benyúltam, hátha rááll a kezemre, hát akkorát csípett az ujjamba, hogy a szemem is kiugrott tőle, még a mutatóujjam körömágyát is felsértette a csőre. Hát akkor már az állás 1:1 volt.:-)))) Békén is hagytam őket, had anyázzanak kettesben Sámival.:-))

Na, eltelt egy jó óra, fogtam egy finom mandulás kekszet, négyfelé törtem, bementem, kapott a két kicsi is egy-egy darabkát, Sámson is és végül Mózesnek is nyújtottam egyet. Élénken figyelte mit csinálok, hiszen az ő szívéhez is a begyén át visz az út, majd leereszkedett, hogy elérje a kezemet, szépen kivette a kekszet és innen a dolog a lovagiasság szabályai szerint elintéződött. Később, mikor a kicsik kalitján mókolt, én meg ott pakolászgattam odasántikált a vállamhoz, lassan, kényelmesen felcihelődött rá és innen minden rendben volt, megvolt a bizalom és a szeretet.

Csibiéknél is történtek változások. Ők már egy jó ideje sátorban alszanak. Ez egy vászon sátor volt, amit aztán módszeresen, szépen szétrágtak. Immáron a harmadikat fogyasztottak el. Éjszakánként a sátorban megy a buli, rágják a belsejét, játszanak, motyognak, bunyóznak, etetik egymást, kihallatszik minden. Az utóbbi időben viszont nagyon elkanászkodtak, néha olyan hangosak, hogy képtelenség mellettük aludni, pedig én egy barnamedve típus vagyok. Az utolsó éjjel volt a legdurvább, reggel meg is beszéltük a papával, hogy sátor az nuku ezentúl. Mikor hazaértem pénteken szépen ki is szedtem, átrendeztem a kalitot, csináltam egy alvórudat nekik jó magasan és kaptak még rágnivaló bőrös játékot is a tartalékból. Azóta minden rendben van, fenn alszanak a rúdon, mindenki nagy megelégedésére, csend van éjjel a hálóban. Papa ugyan megígérte, hogy csinál nekik egy fa odut, hátha abban csendesebben lesznek, mert nem tudják rágni éjszakánként, nincs min veszekedni. No, majd meglátjuk.

Este Csibiék korán fekszenek, már 7 - 1/2 8 körül felcuccolnak az alvórúdra és nem szeretik ha zavarják őket, le is takarom őket ilyenkor. A zöld fiúknak jó napjuk volt, este még 9-ig fenn ültek a vállamon, úgy néztem a tv-t, ők meg bóbiskoltak rajtam. Ez a legnagyobb gyönyörűségük, elkezdik a csőrüket csikorgatni, olyan jól érzik magukat. Olyan csikorgatás volt, hogy nem tudtam Katit felhívni, csak mikor abbahagyták.:-)

Nagyon jó hírt mondott: Merlin szeme elkezdett nyílni!!! Hatalmas változások lesznek megint, mire pénteken megyek hozzá!!!!:-)))

Heti híradó

2011-01-08T14:11:00.000+01:00

Bizony mondom néktek annyira keveset tudunk mi, emberek! A Világ annyi gyönyörű dolgáról lövésünk sincs, nem ismerjük, nem is ismerhetjük meg egy emberöltő alatt sem, mert nincs módunk, lehetőségünk rá.

Ezért is döntöttem úgy, hogy ennek Merlingyereknek a fejlődését forró nyomon közvetítem Nektek, mert ilyesmit általában az emberfia sem lát, élhet bár 100 éves koráig is, hacsak nem tenyészti őket.

Tegnap voltam Merlinnél, immár 7 napos. Szemmel láthatóan hatalmasat nőtt, kétszer akkora mint volt és Zombika is. Egyelőre hetente duplázzák a súlyukat. Más változást is láttam, az én Merlinem konkrétan kiskacsa csőrt növesztett 1 hét alatt. Kati csak mosolygott, mikor mondtam neki, hogy de furi lett a csőre és azt mondta, a Természet nagyon bölcs, ezeknek a kis jákóknak ilyenkor kávás lesz a csőrük, hogy a kaját jobban meg tudják enni (amit egyébként begytejnek hívnak - ezt csak annak írom, aki esetleg ezt nem tudta, nem kioktatásnak szánom). Kati Kaytee táppal eteti a kicsiket, ez a legjobb amit itt lehet kapni.

Na és akkor a heti hiradós filmecskék Merlinről és Zombikáról:

Hát nem gyönyörű kiscsirke?????:-))))

Ő pedig itt a vitéz úr, akinek már most patron van a kis tollatlan pihés seggében. Annyira tüneményesek ezek a kis sapisok, hogy csináltam Nektek még egy filmet, ők már nagyobbak, 5 hetesek:

Szerintem gyönyörűek és a szemük meg egyszerűen csodás.:-))))

2011-01-05T10:00:00.000+01:00

Tegnap este beszéltem egy nagyon jó fej ismerősömmel. A dolog apropóját az adta, hogy mindketten sokat próbálunk segíteni azoknak a papagájoknak, akiket bár jó indulattal, de tudatlanul tart a gazdájuk. Próbáljuk elmagyarázni, hogy mi miért fontos a tartásukban, hogyan kell helyesen etetni, mik az alapvető szükségletek, ha az ember arra adja a fejét hogy tollast visz a családba. Magam is szemezek már egy jó ideje egy cikkel amit a Birdstation könyvtárában olvastam, szeretném lefordítani, ha lenne annyi időm. Viszont az a tapasztalatom, hogy ha valahol megírom pl. hogy itt a tél, a madaraknál megy az Arcadia madárlámpa és minden délután-este a párásító, mivel ők esőerdei madarak, a tolluk és az egész szervezetük (pl. a tüdejük) erősen igényli ezt a száraz levegő helyett, na akkor és ott el is könyvelik, hogy én egy hülye vagyok, nem kell akkora faxnit csinálni ilyenekből, túlzás ez az egész.....:-( Lehet ezt így is felfogni, de úgy is hogy az én madaram el fog élni minimum 30 évet egészségben, míg az övé esetleg 10-15 év múlva már a boldog Vadászmezőkön repked!

Aztán még tovább beszélgettünk és meg is állapítottuk, hogy biztosan lököttek vagyunk, mert normális ember nem vállal fel tiszta aggyal egy csomó extra gondot, állandó takarítást, nem viseli el, hogy ha otthon van egész nap kántálnak, beszélnek, csipognak, kiabálnak a madarak, mert bizony szép dolog egy beszélő papagáj, de azért amikor hatvankettedszerre énekli el a Boci, boci tarkát és neked pont migréned van, akkor nem biztos hogy vevő vagy rá! Én meg valahogyan úgy vagyok ezzel, hogy ha hazaérek jól kiidegelve, nyűgösen és fáradtan akkor a pillanat törtrésze alatt átáll az agyam ezekre a tollas brigantikra és onnan husss, elszáll a feszültség, lenyugszom, normális leszek egészen (már az én mércémmel mérve). Ma reggel is cseréltem a papírt Csibiék alatt, még le voltak takarva, félig kihúztam a tepsit, kivettem a régi papírt, már dugtam volna az újat, mikor egyszer csak megjelent egy kis csőr, aztán a fejecske és Csibi, mint a dzsinn a palackból, kitüremkedett a tepsi és a kalit alja között, aztán rám nézett vigyorogva, dobott pár puszit, táncolt egy kicsit az ujjamon és olyan "Na mivan, mit csinálsz te itt?!" fejjel nézegetett. Kész voltam!!! Kapott pár puszit és visszatoloncoltam, most már az ajtón keresztül. De innen a napon már jól indult! Ugye Ti megértitek!!!!!!!!????????:-))

2011-01-04T22:07:00.000+01:00

Köszi mindenkinek, nagyon rendesek vagytok! Én is nagyon izgulok, úgy látom elég virgonc a kis hógolyó, nagy élmény lesz követni a fejlődését.............. Nektek is!!!!:-)))
Ma írtóra szar a kedvem, tegnap levették a fizetésemet a gazdasági válság miatt, ámde februártól kapok még egy munkakört! Hát itt már a lét a tét, bár igen utálom ezt a ValóVilág nevű undormányt, ide mégis stimmel a szlogen!!!!!

Na akkor vigadjunk! Aki még nem látott ilyesmit, hát annak ez csemege lesz!

Ez a kis feketesapkás harcos december 29.-én bújt ki a tojásból. Időt és fáradtságot nem kímélve izmozik, hogy mielőbb a Fekete Sereg méltó tagja legyen!!!!!!

"&g;

Itt pedig Merlin vacsorál, kulturáltan és finoman, ahogyan egy ilyen okos madárnak ennie kell!:-))

BUÉK

2011-01-03T12:44:00.000+01:00

Ezzel a kicsi filmmel szeretnék nagyon boldog Új Esztendőt kívánni mindenkinek.

A dolog apropóját az adja, hogy a film főszereplője december 31.-én bújt ki a tojásból, amiért persze joggal követelhetné magának a Szilveszter nevet, de az a helyzet, hogy az ő neve Merlin lesz és ha a jó Isten is úgy akarja, az én drága barátnőm jóvoltából minket fog boldogítani ebben az életben!!!!!!:-))))

Luciano Pavarotti - Ave Maria

2010-12-25T10:08:00.000+01:00

Áldott, békés Karácsonyt embernek, tollasnak, mindenkinek ezen a Földön!!!!!!!!!!!!

Karácsony előtt

2010-12-22T14:52:00.000+01:00

Kabuki: Színészetük jellegzetessége, hogy egész testükkel, stilizált mozgások elvégzésével fejezik ki az érzelmeket.

Olyan, mint egy kabuki színész. Mindent megmutat az arca és a testbeszéde. Mostanában keveset vagyok otthon, reggel korán megyek és este jövök. Már 2 napja nem voltak kinn, nem vagyok büszke rá, de ez van.

A kicsik még el vannak együtt, de a nagyok várnak. Reggelente, mikor berakom a friss kaját, 2 szempár mered rám szemrehányóan. Egyik reggel kivettem Sámit, megpuszilgattam a csőrét és mondtam, hogy megint későn jövök, de nem tudok ellene tenni. Nézett az okos szemeivel, aztán mint Indiana Jones , dacolva mindennel elindult felfelé a karomon és láttam a szemén, hogy nem fog semmitől megrettenni. De mivel ő Sámson, a szelidek között is a legszelidebb, hát marokra fogtam, jól megpuszilgattam a hasát és visszatettem a rúdra. Nem tudom leírni a szemeit, ahogyan rám nézett a kalitból, úgy éreztem magam, mint az áruló.............

Ma van a Textra Karácsony, de már viszonylag kora délután otthon vagyok és jöhetnek ki, mind a négyen. Nagyon hiányoznak, mintha egy darab kiesett volna az életemből, de hát amióta a föníciaiak azt a kis izét kitalálták, azóta nekünk is szükségünk van rá, dolgozni kell érte. Pláne ebben a bizonytalanságban, amiben most élünk. A cég ahol dolgozom talán az utolsókat rúgja, kormányváltás, új vezetők kerülnek mindenhová és hozzák a sleppet magukkal. Így aztán nagyon sok helyről felmondták a szerződéseket, pedig van olyan hely ahová már 20 éve járunk és eddig minden a legnagyobb rendben volt, elégedettek voltak velünk. Az újak azonban meg sem akarják tapasztalni, hogy hogyan is dolgozunk.... mennünk kell és passz.

Papát már fél munkaidősre tették, ez is egy nagy érvágás, az én másodállásom sem megy úgy, mint szokott, érezni hogy az emberek jobban odafigyelnek hogy mire és mennyit költenek. Mi még csak el lennénk valahogyan, de sokkal fájóbb pontom, hogy a fiam szerződését sem hosszabbították meg, 12 embert küldtek el tőlük, egy komplett műszaki csoportot számoltak fel az új vezetők, de ezzel paralel jöttek a rokonok, azoknak volt hely..... Bizonytalanná vált a megélhetésük (finoman fogalmazva is). Ilyenkor azért elönt a méreg és a szomorúság, itt ez a két ember, normálisan nevelnek két gyönyörű gyereket, nem lopnak, nem csalnak, nem járnak hetente segélyért, még röstellik is, hogy ennyire jutottak. És ami a legjobban fáj, hogy még segíteni sem tudunk nekik, hiszen lassan már mi is vegetálunk........ Nem egy felemelő érzés így élni és akkor még nem is adtam át magam költői túlzásoknak........

Merlin

2010-12-07T21:59:00.000+01:00

Hát ő itt Merlin. Péntekenként talizunk, akkor beszélgetek vele.

11.29.

2010-11-29T22:19:00.000+01:00

Most sok gondunk van, jóval több a kelleténél.............. nagyon magam alá vagyok zuhanva, majd talán írok róla, de egyelőre még emésztem. Azt hiszem, a névnapi jókívánságokat sem köszöntem meg mindenkinek, pótolom is a napokban!:-(

Aztán valahogyan az Élet ahonnan elvesz, oda vissza is ad máshogyan................ így igaz!!!!!!!!!!!!!!! Mindig történik valami, amitől szebbnek látom a világot.

Szombaton kezdődött, mikor Sámson felült Melinda vállára, pedig nem volt nála kaja, nem is készült semmiféle evésre, felült, mert fel akart ülni!!!!!!!!:-) El is volt jó sokáig, közben a gyerekek is ott ugráltak körülötte, de jól viselte, láthatóan élvezte a dolgot!

Ma az én két mizantróp nagymadaram újra különös dolgokat művelt. Amikor este Sámi felreppent a papa vállára, majd élénken részt vett a hajolgatós-kotorászós szekrényben való kutakodásban, hát az nekem nagyon új dolog volt, mert rajtam kívül úgy kerül mindenkit, mint az ördög a keresztet!!!!!!:-) Ez a vállon ülés annyira tetszett a papának, hogy frissen kinyargalt Sámson után a konyhába, ahol aztán simán (!!!!!!) fellépett papa ujjára, aztán megint a vállára és így jöttek-mentek. Erre a Mózesgyerek, mikor látta hogy Sámson nem akarja papa ujjait leamputálni, simán ő is fellépett rá és hagyta hogy kihozza a játszótérre.

Valami megváltozott........ valami történt, ami rendkívül pozitív dolgokat hoz elő a madaraimból.......!!

Szombaton reggel Kati jákó tojója megtojta ez első tojását, egy gyönyörűszép jákó tojást. A lakója Merlin, aki hozzánk költözik majd és érzem, tudom, hogy nagyon különleges kismadár lesz belőle!!!!!!!!!!!!!!!:-))) Ő lesz a csapat legújabb, legifjabb és egyben utolsó tagja!

2010-11-25T10:58:00.000+01:00

Hát hol a fenébe van a kulcs????

Ízi rájder, öcsém!!!!:-))

Csoportkép.....

Sámson színpompás tollai......

In Memoriam.........

2010-11-23T10:56:00.000+01:00

2010.11.19.

Két éve hogy elmentél......

Még mindig tisztán emlékszem, mikor azt mondtad, maradjak Kati mellett, segítsem, ahol tudom és legyek az igaz barátja. Kérned sem kellett volna, ez nekem annyira természetes volt, hiszen nagyon szeretem! És valahogyan az élet azóta is úgy hozza, sokszor hasonlóak a gondjaink, az örömeink, mindent megosztunk egymással és mindent meg tudunk beszélni....... Tudom, hogy senki sem pótolhat neki Téged , de próbálom a napjait elviselhetőbbé tenni, amennyire tőlem telik.

Össztánc......

2010-11-17T20:47:00.000+01:00

Nem, nem hülyültem meg.....:-))) Elérkeztünk Mózes nevelésének abba a periódusába, amikor tovább kell erősíteni a bizalmat, elérni hogy minden körülmények között feltétel nélkül megbízzon bennem, érezze hogy soha semmikor nem akarom bántani. Ilyen Csibészke, Sámson és most már Bubi is.

Csibészke és Bubi főleg egymással van elfoglalva, ez így természetes, nagyon büszke is vagyok rájuk, hogy példás családi életük mellett ennyire szeretnek és fontos nekik hogy naponta bizonyos időt együtt töltsünk, ha kinn vannak lógnak rajtam, szeretik ha foglalkozom velük, masszírozgatom a fejüket, hátukat nyakukat. Labdázunk, mindenféle ledobósat játszunk, soha nem durvulnak a kezemmel, egyedül Bubi fogását kellett megszoknom, olyan mint Zizié volt, kissé erősebb, nekem az a tapasztalatom, hogy a tojók kissé erősebben fognak.

Sámson a legszelídebb mind között, bárhol és bármikor megfoghatom, soha nem csíp rá a kezemre.A "legdurvább" megnyilvánulása, hogy megfogja a fülemet és óvatosan húzza maga felé, hogy odaforduljak és ő odadughassa a csőrét a számhoz. Ha akarom fejjel lefelé lógathatom vagy úgy foghatom hogy lógjon a feje lefelé, ami neki, valljuk meg, nem természetes dolog, csak úgy az, ha ő fenn kapaszkodik valami ágon, így, hogy a testét én fogom, hát bizony elég nem normális helyzet. Nem is azért csinálom én ezeket, mert valami cirkuszban akarok fellépni velük, de adódhatnak az életben olyan szituációk, amikor hirtelen kell megfogni, elkapni, ha olyankor egy vadidegen szituba kerül, szinte biztos, hogy odaharap és nem is kicsit. Nálunk ezek a szituk képezik a játékok egy részét, szerintem nagyon is fontos dolgok, bár vannak olyanok is akik engem ezért eléggé eszementnek néznek, de sebaj!:-) Persze ezt azért nem adták ingyen, a kevés szabadidőm nagy részét töltöm velük, de ez számomra a kikapcsolódás és megnyugvás maga. Egyszerüen nyugodt, magabiztos és pozitív energiákat kapnak, ezáltal ők maguk is rám hangolódnak és átveszik azt.

Az elején lassabb zenére táncolunk, általában reggae-t keresünk valahol, az nem túl gyors de ütemes. Mindig először Sámson ül a vállamra, mindent vele mutatok meg Mózesnek, először csak ketten táncolgatunk. Na jó, ez azért így túlzás, én totál ballábas vagyok, inkább ütemesen mozgunk. Sámi ezt már jól ismeri, Buddha nyugalmával ül a vállamon, kapaszkodik és amerre én hajlok, hajol ő is. A lényeg, hogy megtanulja, ha megmozdul a felsőtestem, neki nem kell elrepülni, hiszen nem történik más, mint hogy együtt mozgunk a zenére. Az a cél, hogy ő is élvezze a mozgást, nyugodt maradjon és ellazuljon.A papagájok rendkívül szeretik a zenét és az ütemes mozgást. Az enyémek képesek a Hattyúk tavát simán végig nézni-hallgatni, de gyakorlatilag bármilyen modern vagy klasszikus zenére vevők.

Szóval ezt kezdtük ma el Mózessel is. Az első pár alkalommal természetesen azonnal tovább reppent, ahogy érezte, hogy megmozdul a karom-vállam. Aztán lassan-lassan ráérzett, a végén már kétszer is sikerült a konyhából "betáncolgatni" a nappaliba, anélkül hogy elrepült volna, sőt mikor ráültettem a játszótérre simán megindult Sámson után, aki repült rám vissza, hogy csináljuk még!:-)))))) A csőrét időnként odadugta az arcomhoz, finoman, kedvesen, semmi feszültséget nem éreztem a testén, hát mondhatom nagyon jól elszórakoztunk hármasban.:-))))

Az lenne a tervem, hogy egyszer majd megkérek valakit, vegye fel ezeket a közös játékokat. Jó lenne megmutatni olyan embereknek, akiknek erről fogalmuk sincs, mennyire jó csapattá képes az ember a madaraival összekovácsolódni.

2010-11-16T11:10:00.000+01:00

Ideje túllépnem a mindenféle egyéb problémákon, hiszen ez a blog a madarakról szól igazából. Azt hiszem, már elég régen írtam róluk, pedig mindenki nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban, persze önmagához képest.

Bubi óriási léptékben fejlődik. Az utóbbi időben egyre többször és hosszabb ideig van kinn a nappaliban, anélkül, hogy sikítozna és görcsösen rángatná a fejét az idegességtől. Először azért még bizalmatlan volt, többszöri rábeszélésre lépett csak fel a játszótérre. Aztán járkáltunk is a konyha és a nappali között, feltettem nekik a nagyhintát, hadd másszanak, tornázzanak rajta, hiszen eredendően égedelem sapisokról beszélünk, úgy gondoltam, egyszer csak kitör belőle is a sapis vér..... hát kitört!:-) Csak ki kellett várni türelemmel! Már talán százszor is leírtam a drága Kyga örök érvényű mottóját: "A madarászat nem a türelmetlen emberek sportja!" Hát nem, az biztos, de ha kivárjuk mindennek a sorát, akkor olyan élményekben lehet részünk, mint keveseknek. Így van ez a kis Bubi lánnyal is.

Már együtt rendetlenkednek Csibészkével a nappaliban, a legújabb és legviccesebb játékot mostanában találták ki a kis furmányos agyukkal. Az a lényege, hogy először, mint két "maszületettbárány" feltelepszenek az emeletre vezető lépcső alján lévő babaajtóra, ami azt hivatott meggátolni, hogy Dániel (a rossz gerince miatt) és Lacuska (aki még nem igazán tud egyedül közlekedni a lépcsőn) felmenjenek. Addig-addig üldigélnek ott, míg biztosan nem látják, hogy letelepszem valahová és figyelem őket, na akkor indul az akció! Először Csibészke reppen le a lépcsőre, Bubi pedig után és elindulnak felfelé. Már önmagában is vicces két ilyen pöttöm madár amint gyalogolnak felfelé, mint Amundsen a Déli-Sarkon.A lépcső magas, csak úgy tudnak haladni, hogy fokonként felreppennek, megvizsgálják a lépcső műszaki állapotát aztán haladnak tovább szépen a kanyar felé. Aztán eltünnek a kanyarban, várnak egy keveset, én úgy képzelem ilyenkor Bubi megböki Csibit és azt súgja:"Nézd már meg apukám, jön-e a nyanya?!" Ilyenkor előbb-utóbb a lépcsőfoktól 15 centire megjelenik egy pici fej, lassan, óvatosan, centiről-centire dugja ki a buksiját és a szeme röhög. Persze én is megindulok, fel a lépcsőn morogva-mérgelődve, mert ezt nem egyszer, minimum ötször is eljátszák és mikor begyűjtöm őket marokra fogva és mindenféle retorziót ígérek hát párban dobálják a puszikat. Egyszerűen nem lehet haragudni rájuk. Utána pedig az "itt a sapis-hol a sapis" kezdetű játék következik, amikor is bemásznak minden alá, természetesen azokat a dolgokat előnyben részesítve, amit az ember minden heti takarításkor nem tud elhúzni, nem tud alá benyúlni. Ezért aztán félméteres porcicákkal a fejükön jönnek, mennek, bár a papa a múltkor kigondolta, hogy rájuk kéne kötni valami porrongyot és a dolog már meg is lenne oldva. Ezután következik még a hálószobai játék, ahol csak elheveredek az ágyon és ők bebújnak a nyakamhoz, Bubi hanyatt vágja magát és játszogatunk. Időnként hasra vágódnak, kiterítik a szárnyaikat ez azt jelenti, hogy masszirkázzam végig a hátukat-nyakukat-fejüket. Jól esik nekik, teli vannak tokokkal, bár az igazi élvezet ha Katusom a hosszú körmeivel vakargatja őket, teljesen elalélnak tőle. És igen, Bubi megbarátkozott Katussal is, aki sokáig ősellenségnek számított, ma már odaszalad hozzá és dobálja a puszikat neki is. Jól alakulnak a dolgok, bár Csibészke a mai napig nem tudja levetkőzni, hogy ne képzelje magát 150 kilós baseball játékosnak és ha valaki méteren belül a közelembe jön, azonnal a vállamra repül, felfújja magát és mind a 17 dekájával fenyegetően mered arra a bátor és merész emberre aki engem esetleg bántani akarna. Konkrétan nagyon oda kell rá figyelni ilyenkor, mert képes akár neki is menni az illetőnek néhány jó mély csípést ejtve rajta. De ezt csak a hálóban csinálja, úgy gondolom, mint rangidős a madarak között védeni akarja a területét és a csapatát, benne pedig engem.A zöldekkel továbbra is jó a viszony, bár azt hiszem, most már mindenki számára érthető mért nem jönnek ki egyszerre. A sapisokat állandóan figyelni kell, míg Sámson és Mózes azt igényli, hogy üljünk le valahová és ők rám telepedve beszélnek, motyognak vagy csak bóbiskolnak.

És elérkeztünk Mózeshez. Hát ő egy fantasztikus figura. Továbbra is úgy gondolja, hogy az éjszakáit kizárólag az én vállamon szeretné eltölteni, még csak kigondolom, hogy vissza kell tenni őket aludni a kalitba és máris megindul a hátam közepe felé, ahol el sem tudom érni, a hallása teljesen szelektívvé alakul, beszélhetek én neki, amíg fal van meg borsó.........!:-) Ilyenkor többnyire elkezdek rádőlni az ágyra, vigyázva nehogy ráfeküdjek és egy idő után feladja, lekászmálódik a hátamról, utána aztán simán rálép a kezemre és be tudom tenni aludni a alvórúdjára. Bizony, Isten úgy felvitte a dolgukat, hogy ebben a kalitmonstrumban még külön alvórúd is jutott egészen felül mindkettőnek, imádnak ott aludni, nagyon jól érzik benn magukat és az agresszió legkisebb jelét sem tapasztalom. (kop-kop-kop) Amúgy is úgy figyeltem meg, hogy Sámson mindig kitér, ha a kicsi jelzi neki, hogy belépett az aurájába. Úgy vannak, mint a nap és a hold, mindig együtt és mégis külön. Amikor egymás mellett ülnek és többnyire úgy ülnek, mindig van közöttük 10-15 cm az biztos, közelebb csak akkor mennek egymáshoz, ha este van és Csibiék kalitjának a tetejére cuccolnak be aludni, olyankor egészen összesimulnak. Csodálatos madarak! Nem tudok betelni velük, annyira intelligensek, ráéreznek dolgokra, igazi érzelmi szivacsok, ha én morózus vagy szomorú vagyok akkor ők sem poénkodnak, ha jó a kedvem, akkor mindenre vevők, akár csak bohóckodunk, táncolunk vagy éppen együtt repülgetünk (én alul szaladok csapkodó karokkal ők meg a fejem felett repülnek). Mózes már régóta nem bántja a kezemet, véresre hónapok óta nem csíp, de már azt is kezdi elhagyni, hogy erősen ráfogjon. Ha megfeledkezem róla és mégis ott matatok sokáig a csőre előtt, akkor van hogy megfogja az ujjamat, hogy jelezze ezt nem szereti, fejezzem be, de ez már közel sem az az izület ropogtatós fogás, amit régen alkalmazott. Sámson gyakran odadugja a csőrét a számhoz, ezt minden normális nemes így csinálja, nem tudom mért, de így van. Egy hete azonban már Mózes is így tesz, óvatosan és finoman, hozzá pedig szép hosszan cuppog is. Néha azt is megengedi, hogy hozzá érjek a hátához vagy a testéhez, nem kapkod a kezem után. Továbbra is az evés a kedvenc elfoglaltsága, szinte reggeltől estig képes enni. Azt nem tudom, hová lesz az a sok kaja, mert a súlya változatlanul 35 deka, de valahogyan megszélesedett. A tollai a szárnya és a farka kivételével már kicserélődtek, smaragdzöld és mintha szőre lenne, ilyen az új ruhája. Most kaptak az új kalitba jó vastag hajókötelet, azt figyeltem meg, hogy imádnak lógni, fél- vagy egylábon, rengeteget tornáznak rajta. Mózes továbbra is nehezen megy a sima felületeken, jobban mászik és repül, bár a repülés sem a kedvence. Amikor kinn vannak először megmozgatják magukat, lenyomnak 4-5 kört a nappaliból a konyhába és vissza, aztán rám telepednek és egész este ott üldögélnek. Tegnap vacsora után, mikor már rajtam üldögéltek, még Sámson odamászott Mózeshez és megetette. Aztán beülünk a tv elé kicsit, elbóbiskolnak és végül elteszem aludni őket.

Reggel még sötétben cserélem a kaját, a vizet és a papírt a kalit alján nekik, a redőny csak olyan 20 centire van felhúzva hogy éppen lássak, ne legyen teljesen sötét. Bubiék ki sem bújnak az odúból, csak valamelyik kimorrant, hogy ki az, aki zavarja őket. Halkan szoktam mondani, hogy én vagyok, aludjanak csak tovább. Sámsonékról leveszem a takarót, nekik is cserélek tálakat és papírt is a kalit alján. 7 órakor szoktunk indulni, akkor felhúzom a redőnyt teljesen, addigra kinn is világos van már. Fel vagyok öltözve utcai ruhában, tudja mindegyik hogy most elmegyek és csak délután jövök haza. Csibi és Bubi egészen a kalit oldalához mászik és puszikat dobálnak, így köszönünk el egymástól. Addigra Sámi lemászik az ajtó mellé és csak szemrehányóan néz. Mózes már fülig benn fekszik valamelyik tálba és tömi a kaját magába. Sámsont ki kell vennem minden reggel, megsimogatom a fejét, nyomok rá egy puszit és mondom neki, hogy nagyon sietek haza. Akkor megnyugszik és elmegy reggelizni ő is.

2010-11-12T22:34:00.000+01:00

Azt hiszem a jövőben, akárcsak Mágnyes barátnőm, én is igyekszem lecsökkenteni a fórumon való részvételemet. Járkálok én eleget a világhálón, van jó pár külföldi fórum, ahol levelezek. Persze felnézek azért időnként, nem is tudnám megállni, de tekintve az ott uralkodó jelen helyzetet nem gondolom, hogy sok keresnivalóm lenne arrafelé. Konkrétan azért, mert visszatért egy olyan topiktársunk, aki már a régi időkben is párszor erősen kiverte a biztosítékot, nemcsak nálam, de néhány általam nagyra becsült és szeretett topiktársunknál is. Tekintve, hogy a szitut nem mindenki ismeri, hát felfestem.

Azt hiszem valamikor 2008.-ban érkezett a fórumra az új tag, nevezzük X-nek. Kezdetben nem is volt vele sok probléma, aztán egy lelkiismeretes és rendes tenyésztő sráctól vett egy jákóbabát és kb. innen indult a rémálom. A fióka úgy került hozzá, hogy rendesen evett magot és gyümölcsöt, de X véleménye szerint nem evett eleget, ezért lassan de biztosan visszaszoktatta a tápra. A tenyésztő még akkor is igyekezett segíteni neki, kérte, hogy ha este még eteti is a táppal, azért napközben tegyen elé gyümölcsöt és magot, mivel ennek hiányában sajnos begysorvadása lehet a madárnak az állandó pépes kajától. Aztán még egyéb dolgok is jelezték, hogy azért itt valami nem kerek. X kisbabaként kezelte a madarat, kiderült hogy van egy fia, de saját bevallása szerint hozzá sosem volt akkora türelme, mint a madárhoz. Enyhén szólva is túlzásokba esett és nem értette, hogy a fia mért szégyelli felhozni a barátait. A gyermek összes rossz tulajdonságát kristálytisztán látta, a fiú nem mehetett oda, mikor a madarat "csókolgatta" mert akkor megzavarja őket és "szétfoszlik a varázs". Na nem ragozom, elszakadt a cérna, talán nem kellett volna, de mi a barátaimmal írtunk egy hozzászólást, amiben őszintén elmondtuk, hogy nem tartjuk ezeket a dolgokat egészségesnek, nem csak X-nek szólt, volt ott akkor még vagy 2 ilyen eszement szintén.Hatalmas botrány lett belőle. A fórum két pártra szakadt, aztán, mivel minden csoda 3 napig tart, ment minden a maga útján, de X eltünt. Nem hiszem, hogy emiatt, de eltünt a fórumról. Egészen mostanáig. Most újra visszajött és nekem a szőr feláll a hátamon, ha olvasom a beírásait. Megnéztem én is a madárka videoit, nagyon szépen beszél, okos, hihetetlen szókincse van és jól is használja a szavakat a helyükön. Én azonban még most is úgy vagyok vele, hogy mikor hallom amiket időnként mondd, hát hányingerem van. Nem normális, ahogyan azt mondja "Szétcsókollak!" Hát könyörgöm,nyilván azért mondja mert ezt hallotta, de jó érzés is van a világon.

Aztán ez is sok volt nekem:"Főleg annak örülök, h nem nő nagyobbra, nem pofázik vissza, nem nősül meg, hanem örökre az én kisfiam marad, akit dédelgethetek, akiről gondoskodhatok!"

Nem a madárral van bajom, a gazda nem százas szerintem.

Vagy most éppen ma, amikor egy szerencsétlen, aligtollas kakadut "szexi"-nek nevezett és közölte "muszáj rajta nevetni"! Hát nem tudom! Én azt hiszem egy normális embernek erre összeszorul a szive meg a gyomra és nem kezd el vicceskedni egy ilyen szerencsétlenen. Mint ahogyan az egyik topiktárs sem tudta humorosra venni a figurát és ennek hangot is adott.

Ház ez van. Legalább kiírtam magamból, végül is ez nem egy nyilvános fórum, ahol vitát generálnék, azt nem is akarok, hanem a saját blogom, ahol nyugodtam megírhatom a véleményemet.

2010. november 5. Mózes 1 éves

2010-11-09T15:50:00.000+01:00

Tők(e)ölés - kattints ide!!!!!!!!!

2010-10-21T10:37:00.000+02:00

A gyönyörű szőlő tőkéjéből készült játszóteret Ági és Csabi hozta Kati barátnőmnek, hogy a kis feketesapkás fiókáknak legyen hol gimnasztikázniuk, erősödjenek és ügyesedjenek. Sajnos teli fotót nem készítettem róla, bár még megtehetem. Annyira praktikus, szuperjó, tudomisénmilyenmárnemtudomfokozni elementárisan papagájnak való, hogy az csúúúcs!!!!!!!!!! Persze az én zöld fiaim is megvizsgálgatták, sőt alig bírtam leszedni őket, annyira élvezték az itt lóg, ott mozog, amott rugózik játékokat. Mózikám, a rokkantsága ellenére úgy tornázott rajta, mint valami világbajnok. Szóval a cucc szuper, már el is vittük Katihoz, ahol várja az ovis sapisokat játékra!!!!

Innen is köszönjük Áginak és Csabinak, hogy ennyi mindent segítenek, ötletetekkel, tettekkel és jó szóval!!!

Döntöttem..............

2010-10-21T10:22:00.000+02:00

Rágódom ezen már régen. Állandóan figyelem őket, nézem a testbeszédüket ha együtt vannak. Most ugyan gazdasági válság van nálunk otthon is, mivel a papa már két hónapja nem dolgozik a karja miatt, ezért ez a dolog egyelőre csak terv szinten létezett, de megint bejött a régi mondás, amit már oly sokszor leírtam itt is, "Ahol nagy a szükség, közel a segítség!".

Az egyik kalitkánk, amit árulunk a szállítás során összetört. Főnök úgy döntött, hogy akkor legyen ez a bemutató darab, ki is bontogattuk, végül kiderült, hogy még az oldala is sérült, deformálódott, a lába pedig törött. Onnan már biztos dolog volt, hogy ezt így nem lehet eladni, de még bemutatni sem.Azért nem ingyé kapom, meg, de azon az áron amiért a főnököm odaadja érdemes elgondolkodnom a közös kalit dolgon. Ez egy jó nagy kalit, egészen pontosan fogalmazva annyira nagy, hogy bizony a két zöld fickó bőven beleférne, még helyük is lenne elkerülni egymást ha valami gatya van. Már fel is vettem a kapcsolatot szellemi tanácsadómmal, Bouttal, aki nekem és Katinak segít az ilyen macerásabb dolgoknál és akivel mindig megbeszélem, ha valami nagyobb dolgot szeretnék a madarakkal elérni. Hihetetlenül ráérez a papagájok lelkére, rendkívül okos és rendes pasi.

Az ő tanácsára ma egy rövid időre összerakom a két gazembert egy kalitba persze szoros felügyelet mellett. Ha nem esnek egymás torkának és mért esnének, mikor kinn állandóan egymás fenekében vannak, akár enni, akár játszani, akár lógni vagy rendetlenkedni kell valahol, akkor indul a projekt és hétvégére öszebútorozik a két fiú.

Ti meg küldjétek a pozitív energiákat!:-)